A nő, aki meghatározza a divatot

Cikkünk szerzője Takács Nóra, a Hogyan legyek jó nő? sorozat háziasszonya Csatlakozz Nórához az iWiW-en és a Facebookon!

Patricia 1941. február 12-én született New Yorkban, görög apa és örmény édesanya gyermekeként. Gyerekkoráról, fiatal éveiről kevés adat ismert, nem kifejezetten bőbeszédű, amikor erről kérdezik. A születési évét is sokáig titkolta, pedig nincs is mit szégyellnie a korán. Nem azt mondom, hogy harmincnak néz ki, de azért hetvenegynek sem. Patricia egyébként nemcsak hogy New Yorkban született, de egész életében is itt élt, így ha valaki ért a lüktető városi divathoz, az ő. 25 éves korában nyitotta meg első saját butikját Greenwich Village-ben, tehát több mint ötven éve dolgozik a szakmában. Minden a kisujjában van, ahonnan könnyedén rázza azt ki, ha kell. Mások számára. Ha viszont saját magáról van szó, valahogy azt érzem, kicsit már döcög a történet. Túlzó a sok feltűnő ruhadarab rajta, kezd néha átlibbenni a mérleg nyelve a giccs zónába. Persze ez is a show része. Hogy nézne már ki egy híres stylist enyhe kattanás nélkül? A filmbeli munkái viszont hibátlanok. Példának okáért itt van mindjárt a kultikus Szex és New York sorozat, ami meghozta számára a világsikert. Pedig már előtte is feltűnt jelmeztervezőként jó pár filmben.

1986-ban egyenesen az üzletéből nyergelt át a szórakoztatóiparba, ugyanis nagyon érdekes kihívásnak találta, hogy különleges stílusát és látásmódját ebben a szerepben is kipróbálja. Első tévés sorozata a Crime Story, 1986-88 között futott. Aztán nem sokkal később, 1989-ben megkapta élete első Emmy-díját egy Disney csatornán futó minisorozat kosztümtervezéséért. Neve ettől kezdve egyre ismertebbé vált, és szinte évente más-más produkcióban dolgozott. Így találkozott Sarah Jessica Parkerrel 1995-ben a Miami rapszódia című film forgatásán, akit nagyon elvarázsoltak Patricia ruhái, ízlése. Könnyedén tudtak együtt dolgozni, és hamar barátnők is lettek. Így esett, hogy amikor Sarah Jessica Parker (innentől kezdve csak SJP) megkapta a Szex és New York főszerepét, rögtön felhívta Patriciát, hogy szeretné, ha ő alakítaná ki Carrie Bradshaw gardróbját, stílusát. Patricia pedig örömmel igent mondott, a többi pedig már történelem...

Amikor a sorozat kulisszatitkairól kérdezik, Patricia általában nehezen nyílik meg, végül azonban mégis mindig elmesél egy érdekes történetet. Például arról, miért pont tütübe és trikóba öltöztette Carrie-t a főcímben. Az egész a véletlen műve volt. Éppen beszerző körúton járt, amikor meglátta a szoknyát egy kis boltban egy eldugott kosárban heverni. Megvette és elvitte magával, több másik ruhadarab mellett. Leforgatták a mára unásig ismételt főcímet: Carrie álldogál New York nyüzsgő utcáján, majd lefröcsköli egy busz, pár pillanat múlva pedig megtudjuk, hogy semmit sem fél megkérdezni. Ezt a jelenetet öt különböző ruhával vették fel, amiből kettő maradt esélyes a győzelemre. A tütü és egy piros-türkiz, feszes kisruha. A producerek a színes ruhára szavaztak, mondván, hogy az sokkal modernebb, de Patricia elmagyarázta nekik, hogy az egy rossz döntés. Talán akkor, 1998-ban divatos az a ruha, de pár év múlva már ciki lesz, és különben sincsen benne semmi egyedi, ellenben a tütü zseniális választás! SJP is beszállt a vitába Patricia oldalán, így a producerek beadták a derekukat. Mára a szoknya olyan ikonikussá vált, hogy azon sem csodálkoznék, ha a neve egyszerűen csak "carrie" lenne eztán tütü helyett.

Ha pedig már ikonikus darabokról esett szó, ki ne felejtsük a Carrie-nyakláncot, aminek a története szintén érdekes. Patricia saját boltjában árult ilyen "neves" nyakláncokat, amiket főként a hozzá betérő fiatalabb korosztály vásárolt magának ilyen-olyan nagy, lógós fuksz formában. Aztán hirtelen bevillant Patriciának, hogy milyen jó lenne Carrie nyakába is egy ilyen, csak persze diszkrétebb formában. Csináltatott egyet, amit megmutatott SJP-nek, aki imádta és azonnal viselni kezdte. Biztos, hogy a fél világ rögtön lájkolt volna, ha létezett volna ilyen akkoriban. Így csak szimplán majmolták.

A sorozatnak hihetetlen hatása volt a nőkre és a divatiparra egyaránt. Mindenki nézte, mindenkit megmozgatott. Ez az ok, amiért ma Patriciáról írok. Hétvégén ugyanis kapcsolgattam a tévét és elcsíptem egy jelenetet az egyik Szex és New York részből. Kedvem támadt hozzá, így megnéztem fél szemmel még pár epizódot, és mire észbe kaptam már semmi mást nem csináltam, csak bámultam a képernyőt. Nem mintha nem láttam volna eddig elégszer az összes részt filmestül, sőt kívülről fújom mind a hat évad szövegét is, de valami még most is leköt. Elgondolkoztam, és rájöttem, micsoda. A ruhák és a stílus. Valahogy arra készteti az embert a sorozat, hogy azonnal vegyen egy habfürdőt, aztán sminkelje ki magát, vegye fel a legszebb ruháját, húzzon tűsarkút és így menjen emberek közé. Mert ugye a lányok is így csinálják. Mindig csinosak, frissek, jól fésültek. Aztán, amikor megkérik Patriciát, hogy meséljen kicsit a szereplőkről, a karakterükről, arról, hogy milyen ruhákat választott számukra, kiderül, hogy a világ mégis csak olyan, mint amiben élünk. A színésznők nem tűsarkúban és talpig sminkben érkeznek a forgatásra, hanem kényelmes, emberi ruhában, és számukra is egy izgalmas utazás, játék, ahogy átalakulnak Carrie-vé, Mirandává, Samanthává és Charlotte-tá. Viszont érdekes módon, ahogy visszanézik önmagukat egy-egy jelenetben, nekik is kedvük támad mindig ilyen jól kinézni. Abban pedig, hogy így néznek ki, igenis Patricia keze van. Azt mondja, nincs határozott koncepciója, nem érdekli, hogy melyik márkától választ, csak jól nézzen ki a ruha a jelenetben, és tökéletesen passzoljon az adott színésznő testalkatához, aztán annyi. Hiába kérdezik tőle, hogy honnan hozta ezt, vagy azt a szoknyát, pulcsit, fogalma sincsen. Csak úgy felkapja innen-onnan a holmikat és ezeket variálja össze. A lényeg, hogy tetsszen neki, amit lát. Ez szerintem egy olyan ember ismérve, aki azért jó, mert a zsigerében van a művészet. Sokszor nehéz szavakba önteni, amit az ember ösztönösen tud, hiszen minek arról beszélni, hogyan iszunk vizet, vagy sétálunk. Olyan mindennapos dolgok ezek. Na, valahogy így lehet Patriciánál a ruhaválogatás, kombinálás. Ránéz, aztán tudja és kész, minek erről órák hosszat beszélni? Nem is szokott, egyszerűen elintézi pár szavas válasszal, ha ilyesmiről kérdezik.

Patricia sokat köszönhet a sorozatnak, neve ismertté vált az egész világon. Akármerre megy, mindenütt felismerik a rajongók, és lerohanják. Mindenki Carrie-ről kérdezi, minden nő olyan akar lenni, mint ő. A homoszexuális rajongók Mirandáról faggatják, míg a férfiakat általában meglepő módon Charlotte telefonszáma vagy e-mail címe érdekli , mert őt szeretnék feleségül venni. Furcsa, mennyire meg tudnak őrülni az emberek néha, és mennyire meg lehet őket őrjíteni. Itt van példának okáért Manolo Blahnik. Ez a név, őszintén, nem sok mindenkinek mondott bármit is a sorozat előtt, különösen itt Magyarországon. Többek között nekem sem. Most viszont mindenki úgy beszél róla, mintha minimum öt pár sorakozna a cipősszekrényben. Senior Manuel 'Manolo' Blahnik egyébként rosszul van attól, ha a sorozatról kérdezik, vagy meghallja a nevet: Carrie. Azt mondja, ő nem akart celebdizájner lenni, csak így alakult. Remélem, azért enyhíti sikeressége felett érzett bánatát a kék szaténcipellő, amivel Mr. Big megkérte Carrie kezét, lábát. Ez ugyanis rekordbevételt hozott számára, a nők sorban álltak az üzlet előtt, hogy ilyen cipőt vehessenek maguknak. Mindezt pedig kinek köszönheti?

Patricia Fieldnek, aki az Ördög Pradát visel című filmben is kitett magáért, emlékezzünk csak a pazar ruhakölteményekre! Nem hiába nyert két Emmyt és 5 legjobb kosztümtervezőnek járó díjat zsinórban. Patricia tényleg nagyon tehetséges, nélküle egészen biztos, hogy nem lett volna ilyen sikeres a Szex és New York sem, mert, ahogy mondtam, az teszi századszor is nézhetővé a sorozatot, hogy nem ciki a képi világ 10 év elteltével sem. A ruhák, az ötleteket máig tetszetősek és inspirálóak. A mai napig találni benne valami egyedit, amit eddig még nem vettünk észre. Ehhez pedig kétségtelenül kellett Patricia és a New York-imádó, kozmopolita szemlélete. Egy nőé, aki a divatból, divatosan el.