Neki köszönhetjük a miniszoknyát

Még mielőtt az a vád érne, hogy miniszoknya-rajongó vagyok kijelentem, hogy nem. Fiatalkoromban egyáltalán nem is hordtam szoknyát, mert egy volt kedvesem finoman rávilágított, hogy csirkelábaim vannak. Ez olyan mélyen megmaradt bennem, hogy nem is erőltettem a lábmutogatást. Aztán pár évre rá modell lettem, ahol láss csodát, a legrövidebb szoknyákat és nadrágokat mindig én kaptam a bemutatókon, mondván, milyen formásak a lábaim. Nem mintha edzettem volna, vagy ilyesmi, csak kiderült, hogy a csirkelábam modellföldön rendben van. Minden csak viszonyítás kérdése, mint tudjuk. A lényeg az, hogy idővel hozzászoktam a szoknya viseléséhez és én mondom, ha szoknya van egy nőn (legyen az rövid vagy hosszú), nincs az a férfi, aki ne bámulna kocsonyás szemekkel. Ennyi tehát a csábítás nagy titka, kell egy szoknya és kész. Most pedig ismerkedjünk meg azzal a nővel, akinek mindezt köszönhetjük.

Mary Quant 1934. február 11-én született London délkeleti részén, Blackheath-ben. Szülei tanáremberek voltak, nagyszülei bányászok, Mary művészi hajlama tehát nem feltétlenül családi örökség volt. Tehetsége hamar kirajzolódott, már egészen kicsi korában minden létező ruhát átszabott, átvarrt, áttervezett. Családja pedig egy percig sem próbálta akadályozni abban, hogy kibonthassa szárnyait. Miután elvégezte a Blackheath Gimáziumot, a Goldsmith Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol illusztrációt tanult. A diploma megszerzése után Mary gyakornoki állást kapott egy kalaposműhelyben a Brook Streeten. Az élete szép volt és boldog, amit csak még tökéletesebbé tett, hogy 1953-ban találkozott az arisztokrata Alexander Plunket Greene-nel, leendő férjével, üzleti partnerével, akivel 4 év ismerkedés után házasodtak össze. Egy fiuk született, Orlando, 1970-ben.

Mary és férje is meglehetősen vállalkozó szellemű volt, még házasságkötésük előtt, 1955-ben közösen létrehoztak egy üzletet a Kings Roadon, a Bazaart. Így kezdődött Mary divattervezői pályafutása. Az üzletben extrém, egyedi, olykor sokkoló ruhadarabokkal lehetett találkozni. "A sznobság kiment a divatból, és a mi üzleteinkben hercegnők és gépírónők ugyanazokat a ruhákat vásárolják" - foglalta össze röviden a helyzetet a tervezőnő. Az igazi áttörés azonban csak ezek után következett! A történet szerint egyik nap Mary túl rövidre vágta az anyagot egy szoknyához, így lett abból mini. Hogy mennyire igaz a sztori és mennyire nem, nehéz megállapítani, az viszont bizonyos, hogy az ördögi ruhadarab diadalmenete ekkor kezdődött. Mary piacra dobta első miniszoknya-kollekcióját, megtartotta első divatbemutatóját, ami aztán akkora port kavart, hogy egész London hetekig pislogott. Az idősebb, konzervatív réteg egyenesen a sátán kreációjának kiáltotta a szoknyát, a tinik viszont megőrültek érte. Lehetett kapni simát vagy pliszírozottat, trapéz alakút, feketét vagy élénk színűt, sőt később Mary már kis ruhákat is tervezett. Mindenki válogathatott tehát kedvére.

Hogy jobban megértsük, miért volt ekkora sikere, nem árt kicsit korábbra tekinteni. Az ötvenes-

hatvanas évek előtt a fiatal lányokat nem sok különböztette meg édesanyjuktól, nagynénjüktől öltözködésben, sminkben, frizurában. A divat viszonylag egységesen nézett ki, nem voltak éles eltérések korosztályonként. A '60-as években robbant nagyot a bomba. A fogamzásgátló módszerek terjedésével a szexuális szabadság útjára léptek a fiatalok, és ezt öltözködésükben is hirdetni akarták. Kell a miniszoknyánál jobb eszköz ehhez? Aligha. A mini magában hordozta mindazt, ami a kort jellemezte: szabad, fiatal, szexi nő vagyok. Erre persze haraptak a pasik, tátott szájjal bámultak és kitörő örömmel nyugtázták, hogy sem az idősek, sem az egyház, senki nem tudja megakadályozni, hogy a lányok miniszoknyában hirdessék fiatalságukat. A terjedés igazi katalizátora a kor leghíresebb modellje, Twiggy volt, a fiús szépségideál, hatalmas szemekkel, rövid hajjal és ropivékonyságú végtagokkal. Twiggy nádszálkisasszonysága, szemtelen fiatalsága és a mini úgy hatottak egymásra, hogy annak reakcióját még ma is érezzük. Elég csak végignézni akár most is a kifutókon, az idei nyári divatban például számtalan hasonló darabot lehet majd felfedezni. Twiggy után egyébként rengeteg híresség kívánta meg a miniszoknyát, például a stílusikon Jackie Kennedy, de Audrey Hepburn is rendesen hozott Mary konyhájára, amikor Givenchy-ról a merészebb Quant ruhákra váltott a Ketten az úton című filmben.

Mary neve idővel már nem csupán a minihez volt köthető, hanem például a vastag harisnyához is. A rövidke szoknyák alá ugyanis bajosan fért volna el a harisnyakötő, ezért újszerű darabokat kellett tervezni, így jöttek a vastag harisnyák mindenféle élénk színben és mintával ellátva. Aztán ott van például a hosszú csizma, a cruissard, amit szintén ő tervezett és Jane Fonda tett méltán ismertté. No, és persze arról se feledkezzünk meg, hogy Mary nevéhez és fejéhez köthető a kultikus, 5 pontos, rövid, geometrikus, milliméterpontosra vágott Vidal Sassoon frizura is, ami hamarjában hatalmas őrület lett és mindenki olyat akart magának. Így esett, hogy Mary Quant miniszoknyájával, csizmájával, harisnyáival, esőkabátjával, különleges, "nedves hatású" cipőivel és kézfejen lyukas kesztyűivel jókedvűen, lendületesen diktálta a divatot, sőt ő maga is hamarjában divatikon lett. 1966. november 15-én megkapta a Brit Birodalom Érdemrendje kitüntetést magától Erzsébet királynőtől a Buckingham-palotában. Azóta egyébként a miniszoknyának saját világnapja is van, március 24-e, két hét múlva vasárnap tehát el ne felejtsünk miniszoknyába bújni!

Miniszoknya mindig is létezett, már a prostituáltak is ezt viselték a XIX. században. Szóval amikor azt mondjuk, hogy Mary Quant a mini anyja, az igazából csúsztatás. Főleg, hogy André Courreges jóval megelőzte őt terveivel, viszont sem neki, sem senki másnak nem sikerült olyan hatást elérni, mint Marynek, aki jó időben, jó helyen robbantotta a szexuális forradalom eme aprócska gránátját. Ehhez is tehetség kell ám, meglátni, mikor jött el az ideje valaminek. Marynek ez elismertséget és biztos megélhetést hozott. Jelenleg vidéken él, élvezi nyugdíjas éveit, sokat kertészkedik, és valószínűleg örömmel konstatálja szezonról szezonra, hogy olyat alkotott, ami lenyűgözi a divatértő és divatban kevésbé jártas közönséget egyaránt.