A tűsarkú cipőket rengeteg támadás éri az okozott ortopédiai problémák miatt. A divattörténelem során azonban számos olyan lábbeli jelent meg, amik mellett még a lábfejgyilkos magas sarkú is a kényelmesnek tűnik. Elhoztuk a történelem 5 legbizarrabb cipőjét.
A 14-15. században hódított a poulaine, más néven csőrös cipő, mely Lengyelországból indult világhódító útjára. A jellegzetes hosszú orr, mely akár a 40 cm-t is elérhette, státusszimbólum volt, hisz igencsak nehéz volt benne közlekedni. Bizonyos darabokat lánccal rögzítettek a bokához, egy időben pedig a járást segítő papucs is elterjedt, amibe a poulaine-t bújtatták.
Ez a cipőtrend később a lovagok körében is megjelent, ami nem várt problémákat okozott. Egy ütközetnél például a svájciak elől menekülő osztrákok karddal vágták le cipőjük orrát, hogy képesek legyenek futni. A komikus esetet egy miniatúra is megörökítette.
A sárral, szeméttel és egyéb, nem csak állati melléktermékkel szennyezett reneszánsz velencei utcákon jelent meg először a magas talpú chopine. Eredetileg prostituáltak viselték ezeket a cipőket, amit később a nemesasszonyok is átvettek. A talpak idővel extrém magasra nőttek, a chopine pedig a gazdagság jelképévé vált. Minél magasabb volt a cipő, annál több ruhaanyagra volt szükség az eltakarásához, a sokszor 50 cm (!) magas cipőkben való járáshoz két szolgálóra is szükség volt.
Japánban terjedtek el a fa talpú geta lábbelik, melyeknek több fajtája létezett. Az alacsonyabb, „kétfogú” darabok még könnyed viseletek, az „egyfogúakon” egyensúlyozni már nagyobb kihívás. A japán kurtizánok, az oiranok, illetve teyuk, illetve a gésatanonc maikók körében még ezeknél is extrémebb magasságú szandálok terjedtek el.
Hindu vallásúak körében terjedt el a paduka viselése a 18. századi Dél-Ázsiában. Ez a mai flip-flopkhoz hasonló, a magasított talprészt mindössze egyetlen gombbal lábhoz erősítő viselet szakrális célokat is szolgált. Anyaga attól függött, viselője milyen kasztban volt, egyes helyeken a mai napig hordják.
A divattörténet friss képviselői a sarok nélküli cipők, melyek legkorábbi képviselőik az 1950-es ’60-as években tűntek fel. Különös sziluettet képeznek ezek a lábbelik, kialakításuknál a minél könnyebb egyensúlyozásra is figyelnek, ennek ellenére a legkevésbé praktikus cipők közé tartoznak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.