Tehát sokkal inkább éltél kifelé, minthogy magadra figyelj? Minden fontosabb volt? A páciensek, az előadások?
Hogy megfeleljek a rendszernek, hogy ellássam a betegeket. Ügyeletek, képzések... Amikor már hullafáradt vagy, nem nagyon jutnak eszedbe ezek a gondolatok. Aztán egy idő után arra eszmélsz, hogy nem vagy jól a párkapcsolatodban, és nem tudod, hogy miért. Keveset figyeltem önmagamra, nem becsültem meg azt, amit kaptam, és nem láttam meg bizonyos összefüggéseket. Sokkoló volt, de törvényszerű, hogy vége lett. Ha elfelejted nap mint nap megbecsülni a kapcsolatodat, ez fog bekövetkezni.
Hány embert figyelmeztettél már...
Akasztják a hóhért... akasztották a hóhért. De ez jó! Nincsen semmi baj!
Ne mondd nekem - persze itt ülünk, megy az élet tovább -, de az ilyenfajta dolgokba azért rendesen bele lehet halni.
Belehaltam én is, máskülönben nem tudnék most erről beszélni. De rájöttem, hogy szükséges. Amikor arra gondoltam, hogy itt vagyok én - akiről az emberek azt hiszik, hogy isten... Hát le akartam rántani az istenről a leplet. Nem vagyok isten. Emberből vagyok. Az a rész a könyvben énrólam szól. Én magammal vívódtam. Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e. Nem a másikat támadtam, hanem önmagamat feszítettem keresztre okkal és joggal."
Az interjút teljes terjedelmében hétfőn olvashatod a Life.hu-n!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.