Oroszlán Szonja: "Gyenge nőnek lenni jó dolog" - Szily Nóra interjúja

Már nem az a Szonja ül vissza, aki legutóbb, hisz bejártad a fél világot, ami biztosan nem volt hatástalan.

Annyi minden történt, hogy nagyon kíváncsi vagyok, mit hozott ki belőlem. Amiben biztos vagyok, hogy nagyon őszinte akarok lenni. Akkor is, ha valami rossz. Talán egyenesebben kell megmondani a dolgokat. Azzal jobbat teszünk, mint ha eltussoljuk, és még évek múlva is próbálkozni fog valaki, és tönkre megy az élete. Szerintem ez nagy kockázat ebben a műsorban.

Ez a másfél éves tapasztalat erősebbé, higgadtabbá tett?

Abban fejlesztett a legjobban, hogy helyére került bennem az, ami fontos. Hogy vannak olyan dolgok, amiket el kell engedni a fülünk mellett. A tavalyi műsor alatt voltak vitáim a sajtóval. Akkor nehezen érintett, de ma már úgy vagyok vele, hogy - és akkor mi van? Beszéljenek róla két napig, aztán már más lesz a téma. Vagy az, hogy valakit megbántok. Volt egy versenyző, aki egyébként rögtön kiesett, annyira rossz volt. De annyira édesen tálalta magát, hogy azt hittem, viccel. Rá is kérdeztem. És kiderült, hogy nem. Napokig emésztettem magam, hogy megbántottam... Aztán kiderült, hogy el se jutott a tudatáig, mert egy boldog naivságban él. Tehát nagyon fontos, hogy magadban hova teszel dolgokat, és ebben segített ez a másfél év.

A fontosságok változtak. Mi az első?

Az őszinteség, és az, hogy az ember hiteles legyen abban, amit csinál és amit mond. Anno csináltam magamnak egy kívánságlistát "Merjünk álmodni" címszó alatt: hogy szeretnék elmenni a Taj Mahalhoz, vagy jó lenne megmászni a Nappiramist Mexikó Cityben. Nem voltam biztos benne, hogy sikerülni fog, csak írtam, amit szeretnék. És amikor ott álltam a Nappiramis tetején, hát az brutál volt. Nem hittem el, hogy tényleg ott vagyok. Én vágytam oda, én találtam ki, én szerveztem, én másztam meg, és ott álltam. Irdatlan forróság öntött el, boldogság és megelégedettség, hogy ha az ember akar valamit, és tesz érte, akkor minden sikerülhet!

Nyilván nem érted félre a szót, de kicsit összementél?

Össze. És össze is kell menni szerintem, hogy az ember elkezdhessen nőni.

Miért jött el az a pont, hogy elmentél "senkinek", és nem lebegtél inkább a sikerben? A többség arra vágyna.

Amikor azt éreztem már, hogy nem tudják, ki vagyok, attól én is kezdtem lassan elhinni, hogy más vagyok. Szükségem volt arra, hogy átéljem, ki voltam 10 évvel ezelőtt. Amikor az ember kezd eltűnni, és a színésznő kerekedik felül, az szerintem nem jó. Picit őszintétlenné válunk. Annyira figyeltem arra, hogy hogyan kompenzáljam az "Oroszlánszonjaságot", hogy kezdtem benne elveszni. Nem volt szándékos, de azt vettem észre, hogy még akkor is magamra erőltetek egy jókedvet, ha nem volt, mert azt gondoltam, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne kedvesen válaszoljak. Ami így is van, mert nekünk tényleg duplán oda kell figyelni, hogy hogyan viselkedünk. De azért mi is emberek vagyunk. Összezavarodtam. Hogy én most mint Oroszlán Szonja akarok megfelelni, vagy mint Szonja. Ki az erősebb? Az a lány, vagy a színésznő? És kerestem Szonját, mert szerettem volna vele lenni.

Ez a "mindegy, hogy ki vagyok" éve volt?

Ez a "hadd legyek én magam" éve volt.

Közben nem hiányoztak azok a rítusok, amikben 10 évig éltél?

Nem. És ez fura. Közben meg lelkiismeret-furdalásom volt, mert mint színész azt kéne éreznem, hogy az az életem. És ez így is van. Nagyon szeretem, csak azt gondolom, hogy ahhoz, hogy jól csináljam, ahhoz élni kell. Lehet, hogy én az a típusú színész vagyok, akinek szüksége van néha megállásra. Persze a könyvekből is rengeteget lehet tanulni, én is világ életemben azokból táplálkoztam, csak a könyvekben más emberek útjairól, érzelmeiről írnak - én pedig kíváncsi voltam az én sztorimra. Hogy belőlem mit hoz ki.

Nem gondolkodtál a tétjén, hiszen az azért kockázatos, hogy amikor nagyon szalad a szekér, leszállok róla, és átülök egy lóra...

Azt gondolom, hogy ha az ember nem kockáztat, és nem hoz döntéseket, akkor közepes lesz az élete. Rossz dolgok sem fognak történni, meg nagyok se. Ha beszorulsz valahova, akkor nem tudsz már továbbmenni. Bementem a színházba, imádom, szeretem a kollégáimat, a közönséget, de egyszerűen új impulzusokra volt szükségem. Muszáj, hogy érjenek, mert különben unatkozom.

Te intenzíven "átélő" ember vagy?

Nagyon, de hogy az ember érzelmeket meg tudjon élni, ahhoz nagyon bátornak kell lenni. Hogy merjél sírni egy könyvön, vagy megkönnyezz egy tájat. Mondhatják: "Kék az ég - jaj, most ezen sírsz?" A szép dolgokat igazán érzelmesen megélni nagyon erős őszinteség.

Régen mertél a kék eget bámulva sírni?

Nem. Én nagyon visszafogtam az érzelmeimet. Inkább felvittem a színpadra. És ilyen pici finomságokat kezdtem el mostanában nagyon érezni. Nagyon jó átélni.

Valami kinyílt ott belül?

Szerintem igen. Nagyon sokáig úgy éreztem, hogy nekem erősnek kell lenni. Ezt a szakmát nem is lehet úgy csinálni, hogy az ember gyenge. Ami jól jött 20-tól 30 éves koromig, hisz muszáj volt fölépítenem magam. Csak ebbe nem szabad belekérgesedni. Elkezdtem valamilyen lenni, amit én alakítottam, de nem biztos, hogy én voltam. Le kellett szedni a kérgeket. Ott van valahol az a lány...

Olyan békesség árad belőled most...

Mert a helyemre kerültem. Vannak vágyaim, de akarás nincsen. Azt ott hagytam valahol...

Hm... Jut eszembe: láttam egy csókolózós fotót...

Tessék, az is a helyére került.

Jött, amikor jönnie kellett?

Én tényleg hiszek az ilyenekben.

Ő is ennek az évnek a hozadéka volt?

Döntöttem a saját életem változtatásán, fogtam, és csavartam egy nagyot a dolgon, és az is megtörtént, amire nem is számítottam. De ettől függetlenül nem fogom a magánéletemet kiteregetni, és ha az ember egy civillel él, akkor még sokkal elővigyázatosabb.

Tiszteletben tartom! Most minden kerek. Nem félted mindezt?

Nem, mert ha jó dolgokat teszel, jó felé törekszel, akkor nagyon sok mindent meg tudsz őrizni magad körül. Ez egy hülye fatalista duma, de én világ életemben hittem abban, hogy még a rossz dolgoknak is van jó hozadéka. Ezzel a hozzáállással nem félek, hogy elveszítek dolgokat. Kapcsolatokkal is így vagyok. Mindenkinek megvan a saját szabadsága. Az, hogy két ember együtt van, az nem azt jelenti, hogy meg kell fojtani a másikat. Én csak így tudok élni.

És ő előtte tudsz sírni a hegy tetején?

Most már bátorságnak érzem a gyengeségemet, mert rájöttem, hogy gyenge nőnek lenni jó dolog.

Tehát ő mellette Szonja vagy.

Igen. 100 százalékig.