Az eljárás egyszerű: a fiúk meglocsolnak, mi hagyjuk, és ezzel a röpke, rózsavizes pillanattal egy egész évre biztosítjuk, hogy nem hervadunk el. Egész jó üzlet. Cserébe azonban adni kell valamit, mert a szépségipar már csak így működik. Ez esetben piros tojás a fizetési eszköz. Aki nem tudja, hogyan készül a szépség eme záloga, annak mutatom, nehogy ezen múljon:
Kétfajta nő létezik. Az egyik inkább elzarándokol, mintsem húsvétozzon, a másik szereti ezt az ünnepet, még a vele járó büdös kölniszagot is. Én ilyen vagyok. Nem tudok haragudni azért, ha nyakon öntenek egy vödör vízzel a kertészlegények. Pontosan tudom, hogy nem azért kell kimennünk a házunk elé, hogy "segítsünk helyet keresni a bicajuknak", hanem mert jön a fürdetés. A húgom mondjuk pár éve megelégelte a dolgot és vegyvédelmi szerelésbe vágta magát, ahogy kell: gázálarc, vízhatlan köpeny stb. Volt ám döbbenet rendesen, azóta is emlegetik szegény srácok.
A sonkán, tormán és sütihegyeken túl azt szeretem a legjobban, amikor a Nyírségben egy kis faluban ünnepeljük a húsvétot a családommal. A friss tavaszi napon madárcsicsergéstől és a bicajos fiúk csengetésétől hangos a vidék. A fiatal kisgyerektől a nagypapáig mindenki felpattan a kétkerekűre és körbelátogatja a lányos házakat. Ott még van íze az ünnepnek. Ott jó süteményt sütni, tojást festeni, kicicomázni a lakást. Ott jó várni a fiúkat, mert nagy szeretettel jönnek.
Csatlakozz Nórához az iWiW-en és a Facebookon! |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.