Lakatos Márk: Gyöngyvirágos Kicsikertem

Az én kedves Pallavicini Zita barátném megkérdezte tőlem egy interjúban, hogy milyen kapcsolat fűz a virágokhoz. Egy új műsorra készült, melynek kapcsán megkért, hogy beszélgessünk a sokak által érdekesnek, extrémnek, illetve extravagánsnak tartott lakásomban. Hogy miről is? Hogy hogyan élek, miért így, ahogy, és miért olyan a magam által kialakított életterem, amilyen. Én persze jellemző módon rögtön tárcsáztam Attila barátomat, a méltán híres budapesti "virág-gurut" és addig udvaroltam, amíg meg nem ígérte, hogy másnapra a föld alól is segít e fontos projekt sikerre vitelében.

Természetesen nem mondtam neki semmit. Pontosan ismeri a furcsa, kontrasztokkal teli lakás színvilágát, expresszív sarkait és színpadias tereit. Tudja, hogy az indiai selymek narancs, lila, bíbor, pink orgiája vonul át a szobákon néha diszkrét fahéj környezetben, máshol provokatív pisztácia ellenpontozással. Tudja, hogy imádom az antik bútorokat keverni a Philippe Starck tervezte neonplasztik székekkel, illetve a keleti pagoda formájú kalitkát a kerti törpe formájú színes kisasztallal.

Nem kellett csalódnom. Az interjú előtt fél órával megérkezett egy kazal középlila orgona, néhány mákvirág (még szép, hiszen hozzám küldte a csokrokat), egy jó adag kényesen hajlongó zöld gömb, aminek a nevét sem tudom, valamint narancs büdöske és indigó árnyalatú nőszirom. Pazar volt az összhatás! Boldogan vártam a stábot. Miért is? Miért okoz nekünk örömet néhány szál virág? Miért adjuk egymásnak fontos alkalmakra? Miért tartozik hozzá a legfontosabb rítusokhoz, ceremóniákhoz a virágáldozat?

Kant azt mondta, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. Ha egy törékeny, illanó szépségű, tökéletes szirmú és illatú virágra gondolunk, megérthetjük ezt a mondatot. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a talmi szépség, a balzsamos illat mind fontos evolúciós fegyver számára, hogy a rovarokat és kolibriket magához édesgesse. De az ember számára ebből a biológia hadviselésből, "ármányos furfangoskodásból" mi sem érzékelhető. Csak az éteri szépség, ami olyan érzelmeket és gondolatokat vált ki belőlünk, mint a jó öreg Kantból.

Akit szeretünk, azt rózsámnak, violámnak szólítjuk. Engem a nagymamám Gyöngyvirágos Kicsikertemnek hívott. Nem rossz, ugye? Első unoka voltam, imádott a család. A nagyinak volt egy virágos kertje, amiben sokféle rózsa, tulipán, orgona és más szépség virágzott tavasztól őszig, de volt egy "szent sarok", egy néhány ágyásnyi terület, ami a gyöngyvirágtöveknek volt elkerítve. Bármi is történt, akkor is, amikor már beteg volt, Ilonka frissen operált visszeres lábakkal április 25-én ott állt a gyöngyvirágágyás közepén lehetetlen mintás pongyolájában, és csokrot kötött az imádott első unokának Márk napra... hát, nagyjából ezt jelenti számomra a virág.