Egy kedvesnek tűnő hiba, amivel egy életre tönkreteheted a gyereked!

Sok szülő úgy gondolja, hogy képtelen nemet mondani gyermeke kérésének, vagy éppen nem megvenni neki azt a csokit, amit kinézett a boltban, még annak ellenére sem, hogy a múltkor sem ette meg azt. A kicsi nyafogásba kezd, intenzíven kérleli anyukáját, és szinte mindent bevet, a nagyobbak ráadásul magabiztosan állítják, hogy most biztosan megeszik majd a csokit. Mit tesz ilyenkor az anyuka? Gyakran a látványos hiszti elkerülése érdekében inkább leveszik a polcról az édességet. No, meg azért is, mert nem akarnak csalódott arcot látni.

Rossz nevelési elv

A fenti nagyon egyszerű szituációba leggyakrabban azok a szülők esnek, akik egyszer megfogadták, hogy ők mindent megadnak majd a gyermeküknek, vagy mondhatjuk ezt túlszeretésnek is. Másik lehetőség, hogy esetleg régen őket a szüleik túl szigorú elvek szerint nevelték, melynek része volt a büntetés is - vagy bizonyos dolgok időleges megvonása.

Elképzelhetetlennek tartják, hogy a saját csemetéjüknek hasonló csalódásokat okozzanak, ráadásul saját bőrükön tapasztalták, hogy mennyire destruktív nevelés volt ez. Így azért, hogy a gyerek ne sérüljön, ne kapjon képzeletbeli pofonokat, könnyen átesnek a ló túlsó oldalára. Még akkor is, ha esetleg ezzel saját szükségleteiket szorítják háttérbe, bár, tekintve a szülő gyermekkorát, átvitt értelemben valahol a saját szükségleteit elégíti ki a túlzott engedékenységgel. Ennek azonban jóvátehetetlen következményei lehetnek.

Az engedékenység egyenlő az elhanyagolással?

A folyamat által nemcsak nem mondasz nemet olyan dolgokra, amik a kicsi korát tekintve feleslegesek, így nem biztos, hogy az megfelel az érdeklődésének, de megakadályozod abban, hogy a saját potenciálját kiteljesítse. Ilyenkor ugyanis gyakorlatilag ínségben él a bőség közepén. Nem a tárgyi és élvezeti dolgokat illetően, hanem az olyan gyakorlati tapasztalatok terén, melyek megkönnyítik a társaságbeli életét, az olyan tulajdonságok kialakulását, melyek idősebb gyerekkorban, vagy akár felnőttként is a legnagyobb hasznára lehetnének.

Így ugyanis nem kell kivennie a részét a családi feladatokból, nem tanulja meg azt, hogy vannak szabályok, melyekhez alkalmazkodnia kell. Túl nagy lesz a szabadsága, az előjoga. A túlzott engedékenység ezért az elhanyagolás egyik formája. Korlátokra mindenképpen szükség van, hogy ne okozz visszafordíthatatlan dolgokat!

Gyakori következmények

Azzal, hogy nem tudsz nemet mondani a kicsidnek, olyan hatalmi helyzetbe hozod őt, mely idővel belérögzülhet. Ennek velejárója, hogy felnőttként olyan késztetései lesznek, hogy az irányítást különböző eszközökkel és trükkökkel kell megszereznie, hiszen az ő szükségleteinek, gondolatainak kell az első helyen állnia - még egy közösségben is. Így válik a tündéri apróságból beilleszkedési problémákkal küzdő egyén, aki a közösség akaratos és antipatikus tagja lesz.

Az eszköztárában ráadásul ott szerepel az egyik legrosszabb fegyver: az érzelmi manipuláció készsége. Gyerekkorban ugyanis sok esetben éppen ezzel tudott hatni rád, ám neked is van, amire figyelned kell. Ha rosszat csinált a kicsi, akkor nem szabad a bűntudatára építve kifejezned a helytelenséget. Bizonyára veled is előfordult már, hogy amikor a gyermeked valami olyat tett, ami kellemetlen érzést jelentett számodra, ahelyett, hogy konkrétan kifejezted volna a tett nem megfelelő voltát, inkább azt mondtad: ez fáj anyának, vagy ez nagyon rosszul esik neki. Ezzel, ha nem is nyíltan, de szintén hatalmi helyzetbe hozod őt.

A hatalom átadása ráadásul csak egy kis rövid ideig lehet mókás vagy élvezetes dolog a gyereked számára, hiszen egy ponton túl már sokkal inkább szorongást vagy örökös megfelelési vágyat idézhet elő. Ha ugyanis mindent megkap, és szabályok nélkül élhet, akkor az elismerés fogalma sem alakul ki benne, ugyanis megkapta, amit akart, akkor is, ha hisztizett, és akkor is, ha ötöst vitt haza a suliból.