5 szülői baklövés iskolakezdésnél, amivel örökre megutáltathatod a gyerekkel a sulit

Szívesen ruháznánk ezt a felelősséget másokra, elsősorban az óvodára, de nem lehet. Még rosszabb hír, hogy a tulajdonképpeni iskolakezdés időpontjára már a viszony egy részét meg is határoztuk, anélkül, hogy ennek egy pillanatig is tudatában lettünk volna, hiszen nem újdonság, hogy a gyerekek elsősorban mintakövetéssel sajátítják el a számukra fontos dolgokat. Vagyis pontosan olyan lesz a viszonyuk egy része az iskolához, mint a szülő viszonya a munkához, a feladataihoz.

Ha azt látják, hogy anya és apa ugyan becsületesen elvégzi a munkáját, de közben örökké morog és elégedetlen, ha azt érzik, látják, hogy szívesen delegálnak nem szeretem feladatokat másra, vagy ügyesen - néha apró hazugságok mögé bújva - hárítják el a plusz munkát, és ennek szem- vagy fültanúja a gyerek, akkor nagy valószínűséggel ő is hasonló megoldásokhoz nyúl majd a gyakorlás során vagy egy szorgalmi feladat vállalásakor. Jó hír azonban, hogy nincs veszve minden. Ha a kisiskoláskor legelején tudatosan vagy tudatosabban ügyelsz a magatartásodra és a kommunikációdra, azzal elkerülheted a legtipikusabb szülői baklövéseket.

Fenyegetés az iskolával

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy az első osztály előtt álló kisgyereket az iskolával, mint egy szörnyeteggel fenyegetik, olyan mondatokat használva, mint: majd meglátod, hogy milyen nehéz lesz, majd megtudod, nem lesz ám időd erre meg arra. Néhány szülő pedig a saját gyerekkorában vele vagy kortársaival megesett történetekkel veszi el a kicsi kedvét az iskolától, miközben a jelenlegi iskolarendszer jóval liberálisabb szellemiségével már messze nem az a körömcsapkodós, vonalzóval fenyegető intézmény, amely esetleg egykor volt.

A lényeg azonban az, hogy az iskolát a maga természetességében kell tálalni a kicsik felé, vagyis az iskola egy olyan hely, amilyen az óvoda is volt, csak több fegyelmet követel és kicsivel kevesebb lehetőséget kínál a játékra. A gyerekek egyébként is beszerzik - a szülőktől függetlenül - más nagyobb gyerekektől az iskolára vonatkozó elképzeléseiket, és az már csak olaj a tűzre, ha a szülő is ezt a negatív képet erősíti a gyerekben.

Túl erős vagy laza a gyeplő

Nagyon fontos, hogy minden szülő jól ismerje saját gyermeke képességeit, tűrőképességét, terhelhetőségét, és ennek az ismeretnek a fényében döntsön az iskolakezdés mellett - persze, attól még, hogy a gyerek iskolás lett, egyáltalán nem biztos, hogy minden jelentős területen azonnal a lehető legjobb formáját hozza majd. Türelemmel és szeretettel kell időt adni a gyerekeknek az átmeneti időszakban. A szülők számára ez azt jelenti, hogy bár érzékeltetni kell a gyerekkel, hogy fontos, hogy minden iskolai feladat időben és elfogadható minőségben elkészüljön, lehetőséget ad a lazításra is. Vagyis ne hajszolja és árassza el plusz feladatokkal az iskola útvesztőjében bolyongó gyereket abban a reményben, hogy az lepipálja majd osztálytársait.

Ennek természetesen az ellentéte sem helyes, vagyis már az elején fontos a feladattudatot erősíteni a kicsikben, és nem engedni addig mesét nézni például, amíg nincs kész a lecke. Nem tanácsos emellett estébe nyúlóan a barátoknál zsúrozni, ha másnap felmérőt írnak, de nem is szabad véresen komolyan venni a feladatokat.

Szakkörverseny

Néhány szülő úgy érzi, lemarad valamiről a gyerek, ha az iskoláskor elején, a normál iskolai oktatás mellett nem vállalnak be egy-két vagy még több fejlesztési lehetőséget. Néhányan a sport területén esnek túlzásba, és egy héten akár négy edzésre is elküldik a hatéves gyereket. Mások egyszerre járatják balettre és hegedűórára a kisiskolást, miközben a szakemberek egymást túlkiabálva sem tudják elhitetni a szülőkkel, hogy a kicsiknek elég, pontosan elég az iskola, és nem szabad azt gondolnunk, hogy attól érettebb, fittebb vagy képzettebb lesz a gyerek, ha minden percét "hasznosan" tölti. Az igazság az, hogy csak fáradt lesz. Az iskolai oktatás mellett az első két évben nincs másra szüksége a nebulónak, mint játékra, sok szabad levegőn eltöltött időre és a szülei megértésére.

A más gyereke mindig zöldebb

Amivel évekre vagy egy életre el lehet venni a gyerek kedvét az iskolai oktatástól, az az, ha a padtársa, a volt ovis társa vagy a barátja teljesítményéhez hasonlítják az övét. Vagyis amikor a kicsi hazahozza a maszatos, de nagy örömmel elkészült fogalmazással teli füzetét, ne arra legyél kíváncsi, hogy hány piros pontos kapott az a másik, hanem teljes figyelmeddel a saját gyereked felé fordulj. Egyáltalán nincs ugyanis jelentősége a saját gyermeked fejlődése szempontjából annak, hogy a padtársa már tud-e írni, folyékonyan olvas-e már, esetleg hogy hány piros pontja van, sőt! A folyamatos összehasonlítással - főleg akkor, ha a gyerek rendszeresen alulmarad - csak elveszed a kedvét és a lelkesedését az iskola iránt, amelyet így aztán könnyen megutálhat.

A szülő nem jó korrepetítor

Az egyik legnagyobb baklövés, ha a szülő elhiszi magáról, hogy tudja tanítani a saját gyerekét. Az esetek jelentős részében ugyanis nagyon gyorsan kiderül ennek ellenkezője, és nem azért, mert nem képes felfogni és átadni a megfelelő információkat a gyereknek. A baj ott van, hogy a saját gyerekével szinte minden szülő türelmetlen a tanulási folyamat során. Többet vár, gyorsabb fejlődést, nagyobb lelkesedést, mint ami természetes volna, és a türelmetlensége összetöri a kicsi buzgóságát. Ráadásul nemcsak az iskolai feladatok megoldásánál, de az élet más területeire is hatással lesz a türelmetlenség, és a gyerek azt fogja érezni, hogy kudarcot vallott.

Ha szükség van a házi feladatok megoldásán túl segítségre, akkor kérd az iskolai lehetőségeket, vagy fogadj egy nagyobb diákot, egy középiskolást vagy egy főiskolai hallgatót a kicsi mellé. A diákok viszonylag olcsón, ám annál nagyobb türelemmel segítenek az elsősöknek.