Milyen lesz a plasztikai sebészet a jövőben?

A plasztikai sebészet hajnala

A legelső helyreállító műtétekről írásos emlékek Egyiptomból maradtak ránk. Ezek alapján az első korai korrekciós műtétekre Krisztus előtt körülbelül 1600 táján került sor, a ránk maradt leírások szerint ekkor az orr és az állkapocs töréseit, torzulásait rakták helyre. A plasztikai műtétek neve, a "plastikos" szó maga azonban görög eredetű, és egészen pontosan alakítást, formázást jelent.

Az ősi Indiában is történtek az akkori sebészeti megoldásokat messze megelőző helyreállító műtétek, melyek alanyai a feljegyzések szerint olyan tolvajok voltak, akiknek orrát büntetés és figyelmeztetésként lemetszették. Számukra a társadalomba való beilleszkedés kulcsa volt az akkori orvosok által már végzett helyreállító plasztikai műtét. Az egyik leghíresebb indiai orvos, Susruta orrhelyreállító műtéteivel írta be magát a plasztikai sebészet történelmébe. Susruta volt az, aki a homlok bőrét használta fel az orr helyreállítására.

Az uralkodó osztály tagjai számára is fontosak voltak az esztétikai beavatkozások, hiszen II. Justitiánus bizánci császár is egy sikeres orrplasztikának köszönhette, hogy újra trónra kerülhetett. E pozitív példa ellenére fontos tudni, hogy a középkori Európa nem adott túl sok teret és lehetőséget az akkori orvosok beavatkozásainak, olyannyira nem, hogy III. Ince pápa egyenesen megtiltotta bármilyen típusú rekonstrukciós műtét elvégzését.

A reneszánsz hozott igazi áttörést a plasztikai beavatkozások történetében, ekkor váltak az indiai sebész Susruta módszerei ismertté és elfogadottá. Különösen az itáliai orvosok érdemelnek kiemelkedő figyelmet e területen. Gaspare Tagliacozzi újításként az orr formázásához már nemcsak a homlok bőrét, hanem az alkar bőrét is felhasználta.

Az igazán komoly műtétek elvégzésére azonban csak a XIX. században kerülhetett sor, ekkor születtek meg ugyanis azok az altatási és fertőzésmegelőző módszerek, amelyek mentén a beavatkozást igénylő betegnek már valóban esélye volt a túlélésre és a gyógyulásra. És erre hatalmas szükség is volt, tekintve a két világháború sérültjeinek tömegét.

1940-ben már szilikoninjekcióval szépültek a nők

Az esztétikai műtétek természetesen ezekből, a rekonstrukciós műtétekből fejlődtek ki: az első, klasszikusnak számító esztétikai műtét 1962-ben zajlott le, ekkor került ugyanis sor az első szilikonimplantátum behelyezésére. Ez időtől kaptak igazán nagy figyelmet a korrekciós műtétek mellett a finom, kifejezetten esztétikai célokat szolgáló sebészeti beavatkozások is. A szilikonnal kapcsolatos próbálkozások már az 1940-es években elkezdődtek, ekkor már használtak szilikoninjekciót kebelnövelésre.

Milyen lesz a plasztikai műtét a jövőben?

A plasztikai sebészet és különösen a szépészeti beavatkozások jövőjével kapcsolatban két - meglehetősen szélsőséges - elképzelés él a köztudatban.

Az egyik szerint a ma végzett beavatkozások néhány évtized múlva meghökkenést fognak kiváltani a társadalomban, és elképzelhetetlenül egészségtelen, bizarr dolognak fogja tartani a jövő embere azt, hogy egykor, egészséges szövetekbe - "csupán" esztétikai okok miatt - belehasíthatott a szike. A másik elképzelés alapján a szépészeti műtétek mindennapos gyakorlattá válnak majd, és alig lesz olyan ember, aki számára ne lenne majd természetes, hogy amit elrontott (vagy szűk marokkal mért a természet), azon ne segítsen egy hozzáértő sebész.

Az igazság azonban nagy valószínűséggel valahol középúton van, és valójában a műtéteket felelősséggel végző sebészek erkölcsi érzéke nagyon rövid idő alatt meghúzza majd azt a határt, amely mentén elvállalják a kért beavatkozások elvégzését, illetve nemet mondanak az irreális vagy "túlzó" kérésekre. Vagyis a jövőben a technikai fejlődés dacára sem fognak a szépészeti beavatkozások ésszerűtlen mértékben általánossá válni.

Dr. Tamás Róbert: Alapjaiban fog megváltozni a plasztikai sebészet

A plasztikai sebészetre azonban most is és a jövőben is szükség lesz, ahogy éppen a szükség hívta elő a plasztikai beavatkozásokat, hiszen a múltban elsősorban és legelőször helyreállító műtétek történtek meg.

Dr. Tamás Róbert plasztikai sebész főorvos (Honvéd Kórház Plasztikai Sebészet) szerint azonban a jövő a múlthoz hasonlóan izgalmas lehetőségeket rejt, hiszen a plasztikai sebészet területén hatalmas fejlesztések történnek. Olyan irányú fejlesztések folynak, amelyek alapjaiban változtathatják meg a plasztikai beavatkozásokat. Az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan az esztétikai beavatkozások is szinte korlátlan lehetőségeket kínálhatnak a jövőben. Ilyenek a szövetek, például a porc- és csontszövetek mesterséges úton való előállítására irányuló kísérletek, amely alapjai lehetnek a különböző eredetű szövethiányok pótlásának. Nem kevéssé jelentősek az őssejtek egyre szélesebb körben való felhasználására, vagy a zsírszövetek átültetésére irányuló kísérletek sem.

Plasztikai műtét - olykor egyetlen megoldás a lelki problémára

A hazai plasztikai sebészet is nagy figyelmet érdemel, és nemcsak azért, mert maga a szakma az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a hazai egészségügynek, hanem azért is, mert a fiatalság és a szépség egyszerűen érték a társadalomban. Tőke, amellyel egyre több ember szeretne jól gazdálkodni Magyarországon is. Más esetben egyszerűen esély egy szebb, jobb minőségű életre, ahol az egyén a műtétek nyomán lesz képes elfogadni önmagát - ahogy az történt egy alig 17 éves, énekes kislány esetében is, aki elálló fülei miatt a plasztikai műtét előtt nem tudta, nem merte megmutatni lélegzetelállító tehetségét. Van tehát helye és létjogosultsága a szépészeti beavatkozásoknak a jövőben is, még akkor is, ha most még néhányan súlyos lelki problémájukat szeretnék szó szerint "kimetszetni" önmagukból a plasztikai sebészek segítségével.

A napokban hunyt el a magyar plasztikai sebészet atyja

A magyar orvoslás területén már a XIX. században számos olyan szakember dolgozott, aki egy-egy új, különleges, esetleg forradalmi módszer kidolgozásával tette világhírűvé a hazai plasztikai sebészetet és módszereit.

A napokban, 90 éves korában hunyt el a magyar plasztikai sebészet atyjaként tisztelt Zoltán János professzor úr. Sebészként kezdte, majd katonaorvosként folytatta pályafutását. Az elsők között - 1955-ben - hozta létre a Honvéd Kórház Plasztikai Sebészeti Osztályát. 35 éven keresztül vezette ezt az osztályt, mely még ma is a modern magyar plasztikai sebészet egyik fellegvára. A most pályájuk csúcsán lévő plasztikai sebészek közül sokan voltak tanítványai. Ő volt az, aki tudásával, kitartásával, újító szemléletével - több mint 20 műtéti eljárás fűződik a nevéhez - új alapokra helyezte a modern plasztikai sebészetet.

Jóllehet Zoltán professzor úr a helyreállító műtétek területén kezdte pályáját, sokat tett annak érdekében, hogy az esztétikai jellegű beavatkozások kellő figyelmet és hangsúlyt kapjanak a plasztikai sebészetben. Egyik legnépszerűbb könyve a "Gyógyító kés vagy szépítő kés" is ezzel a kérdéssel foglalkozik, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a két terület szakmailag mennyire nehezen választható szét.