A játékboltok polcai és a mesecsatornák reklámjai tele vannak puskákkal, robotokkal, nindzsákkal, ijesztő arcú radírokkal, fogukat vicsorgató mütyürökkel - és akkor még be sem néztünk a videójátékboltba. Már két-hároméves gyerekek is olyan dolgokkal játszhatnak, amelyek agressziót szülhetnek. Nem könnyű hát eldönteni, hogy mi lehet ártalmas, hogy mit engedjünk meg a gyereknek, ami az életkorának és feklettségi szintjének is megfelelő - de nem lehetetlen.
A játékok éppúgy nevelnek, mint a családi környezet
A picik nem kész világnézettel születnek, a viselkedés szabályait a szüleiktől tanulják, valamint a környezetükbeli emberek viselkedését másolják. Az idő előrehaladtával folyamatosan bontakozik ki bájos jellemük, bár a másfél-kétéves koruk körül megjelenő, "én, enyém, nem adom" hármas miatt agresszívnek tűnhetnek, mintha senkire se lennének tekintettel - ilyenkor azonban csak saját határaikat és énjüket fedezik fel. Ez természetes jelenség, melyet az anyuka és az apuka nevelése tarthat kordában.
Csakhogy ahogy cseperednek, a gyerekek gondolkodását, viselkedését és érzelmi világát nemcsak a szűk család, hanem a külvilágból érkező ingerek is egyre jobban befolyásolják. Ezért lehet veszélyes sok olyan játék vagy mese, esetleg számítógépes program, ami a durva viselkedést mutatja meg számukra. A gyerekek utánozva tanulnak, és ugyanúgy, ahogy fakanállal kevergetik a láthatatlan főzeléket, játszanak karatésat is az óvodában egy film hatására. Ami még aranyosnak is tűnhet egészen addig, amíg meg nem sérül valaki. Ha túl sok ilyen külső káros hatás éri a gyereket, akkor deformálódhat az értékítélete, és átveheti a képernyőn látott vagy eljátszott agressziót.
Veszélyes hatások
Különösen igaz ez az érzelmileg elhanyagoltabb gyerekekre, akiknél a családi példa helyett egyre nagyobb teret tölt be a tévében vagy számítógépen látott agresszív viselkedés. A csak úgy, a tévé elé leültetett, magára hagyott gyerek nagyon sok, számára érthetetlen dolgot lát - és fogad el természetesenek. Megszokja a vért, a különböző erőszakos megnyilvánulásokat a kiabálástól a lövésekig. Az ingerküszöbe megemelkedik, és egy olyan képsor, amitől egy átlagos gyerek elsírja magát, számára már megszokott dolog lesz. Ez a viselkedésében is megjelenik, és nem feltétlenül hatja meg, ha egy társának például játék közben fájdalmat okoz.
Ez a folyamat nyilván nem minden gyereknél zajlik le, és a legtöbb gyerek nem elhanyagolt. Ettől függetlenül nem árt odafigyelni, hogy minél kevesebb káros hatás érje a csemetét, mert ezek minden gyermeket befolyásolnak, csak a mértéke változó.
Vékony a határ a fantáziavilág és a valóság között
Mivel a kicsik fejében a mese és a valóság között nincs olyan éles határvonal, mint a felnőtteknél, sokszor azt gondolják, hogy amit a képernyőn látnak és átélnek, az a valóságban is ugyanúgy működik. Tehát, ha Tom egy lapáttal laposra veri Jerry-t, és a következő kockán az egér már vígan és egészségesen rohangál tovább, akkor az oviban Pistikét is fejbe lehet verni lapáttal, hiszen az vicces, a mesében is mindenki nevetett, és Pistike feje is majd egy szempillantás alatt helyrejön.
Megelőzésként először is nem mindegy, milyen mesét néztek, másrészt fontos mesenézés vagy játék közben elmagyarázni a kicsinek, hogy amit ott lát, az nem a valóság és a mesebeli vagy játékbeli szabályok nem érvényesen a való életben.
Agresszivitást keltő, kerülendő játékok
Általánosságban véve azokat a játékokat - legyen itt szó akár társas fajtáról, akár számítógépesről - tanácsos kerülni, amelyekben szándékosan ártani kell valakinek, vagy törvényt kell sérteni a cél eléréséért, és a győzelemhez a legkíméletlenebb játékos jut. Erősen elkerülendő, ha a játékban háborúzni kell és katonákat lelőni, vagy bűnszövetkezet tagjaként gyilkolni, csalni.
Számítógépes játékok közül főleg az úgynevezett FPS - First Person Shooter - típusúakat érdemes mellőzni. Ezeket játszva nagyon erősen beleéli magát a játékos az adott karakter szerepébe, és így tesz változatos módokon embereket vagy szörnyeket ártalmatlanná - régen hasonló szimulációs játékokkal segítették a katonákat kegyetlen harcossá nevelni. Jó vigyázni arra is, hogy, ha a családban az apuka szereti ezeket játszani, ne a gyerek előtt tegye. Ha egy programról első látásra nem tudod eldönteni, hogy a gyerkőcödnek való-e, segít az ESRB szervezet osztályozása, mely korosztályonként ajánlja az adott játékot. Még így is jó utánanézni előre, hogy nincsenek-e túl reálisan megjelenített harcos jelenetek benne.
Nem elég azonban csupán a számítógépes játékokkal foglalkozni, hiszen a kisebbeknél, főleg a fiúknál már óvodáskorban előjön a kérdés, hogy tanácsos-e neki fakardot, pisztolyt, ágyút venni. Nehéz eldönteni, hogy ha ezekkel játszik, akkor azzal károsan befolyásolod-e a jellemét, vagy sem, és ráadásul a szakértők közt sincs a témában egyetértés.
Ugyanakkor megszoktuk, hogy a fiúk fiús játékokat játszanak, a bennük lévő természetes késztetéseket pedig valahogy levezetik, birkóznak, kergetőznek, versenyeznek és igen, kardoznak. Ha nem boltban vásárolt játékokkal, akkor botokkal. Ezek ellen, ha már játszik ilyet a gyerkőc, túl sokat nem tehetsz, de fontos, hogy a helyes mederben tartsd ezeket a szórakozásokat, és olyan szabályokat állíts fel, melyek reálisak, és melyek megfelelnek az életben felállított, hasonló szabályoknak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.