Hentesek budapesti reneszánsza

Az étterem és a főzés azonban idő- és helyigényes foglalkozás, így aki napközben akar gyorsan enni valami jót és megfizethetőt, nehezen talál magának megfelelő helyet.

Olaszországgal, Spanyolországgal vagy akár Franciaországgal szemben ugyanis Magyarországon nem igazán alakult ki az utcai étkezés kultúrája. A mára szinte teljesen eltűnt restikben ugyan állítólag nagyon jókat lehetett enni, és az óbudai és pesti kisvendéglők borozgatós, kolbászozós világát pedig a háború előtti irodalom számos nagyágyúja megénekelte, Krúdy Gyulától egészen Karinthy Frigyesig. A kommunizmus évei alatt szépen lassan eltűnő világból pedig a rendszerváltásra semmi nem maradt, a Kárpátokra hirtelen rászakadó kapitalizmusban pedig az emberek hirtelen rájöttek, hogy a negyven perces ebédidőkben nincs idő a szötymörgésre - gyorsan, olcsón kell kajálni.

Ebbe az űrbe érkeztek meg a kínai büfék, az amerikai gyorséttermek, illetve a 2000-es évek elején megszülető gyros-kebab tengelyen mozgó közel-keleti vendéglők. Arról, hogy ezeken a helyeken - tisztelet a kivételnek - az ár és a minőség aránya milyen viszonyban áll egymással, már sokan és sokszor beszéltek. Mindenesetre olyan ebédet egyik helyen sem lehet kihozni nyolcszáz forintnál olcsóbban, ami után két órával az ember nem érzi úgy, hogy már megint éhes. Valahogy hasonló a helyzet a kissé túlhájpolt főzelékfalókkal is: bár akadnak jobb helyek, általában egy laktató ebédet nem lehet megúszni 8-900 forint alatt.

Mielőtt azonban teljesen elkeseredne az álmos utcákon, tereken csavargó pesti ember, és Dunának menne éhségében, érdemes betérnie a bérházak, irodák, centerek között oázisként megbújó fővárosi hentesüzletek valamelyikébe. A sokak által csak hentesreneszánsznak nevezett korunkban ugyanis a húsboltok kínálják a legegyszerűbb megoldást a "hol együnk a városban" kérdésre.

Vegyük például a Nyugati pályaudvarnál, az Eiffel tér mellett található hentesboltot, amely ebédidőben a legkülönbözőbb társadalmi osztályoknak nyújt némi menedéket és töltött almapaprikát. A boltba belépve először is a rendkívül széles választék ragadja meg az embert: virsli, kolbász, májashurka, sült máj, sült oldalas, csirkecomb, csirkemell, és még csomó olyan húsféle, amelynek nem tudjuk a nevét. Ezek mellett a zöldségfelhozatal is kifejezetten sokszínű: a már említett, lédús és friss töltött almapaprikák mellett hatalmas kovászos uborkák és savanyúságok figyelik a pult mögül az üzletbe érkezőt.

Ha már az illatok és az esztétikum rendben van, érdemes egy pillantást az árakra is vetni: egy teljesen korrekt ebédet ki lehet hozni például 5-600 forintból. Különböző variációi ugyanannak az árnak: egy szelet kenyér, egy egészséges sült kolbász mustárral, egy kovászos uborka. Vagy: egy szelet kenyér, két hosszú virsli, ketchup, egy dobozos kóla. Esetleg egy zsömle, egy sült csirkecomb, egy almapaprika.

A hentesnél evés ellenzői érvként általában azzal vádolják a henteseket, hogy az ételeik zsírosak. Nos, ezzel nem is nagyon lehet vitatkozni. Maximum talán annyira, hogy aki a városban gyorsan akar enni, annak számolnia kell a kalóriákkal.