Így oszd be a gyerek idejét, hogy ne legyen leterhelve - Óvatosan a különórákkal!

Az iskolás gyerekek reggeltől kora délutánig az iskolapadot koptatják, majd röpke ebédszünet után kezdődhet a házifeladat megírása és a tanulás. Ez már önmagában is sok és fárasztó, a különórákról pedig még szót sem ejtettünk. Nyílván te is szeretnéd, hogy a gyermeked sportoljon, vagy tanuljon nyelveket, esetleg játsszon hangszeren, vagy valamilyen művészeti tevékenységben élje ki magát. Érthető, hiszen a különórákkal nemcsak az unalmát űzheti el, hanem új ismereteket, új képességeket, és végül, de nem utolsó sorban új barátokat és élményeket is szerezhet. Csakhogy a határt meg kell húzni, mégpedig szintén az ő érdekében, és okosan beosztani az idejét.

Mennyi különóra az ideális?

Egy óvodásnak hetente egy edzés vagy különóra bőven elég. Egy kisiskolás számára, ha nem napközis, hetente két-három alkalom belefér, ha azonban napközibe jár, inkább a "házon belüli", azaz iskolai edzést, nyelvórát vagy zeneiskolát válaszd. A nagyobb iskolásoknak - felsősöknek vagy középiskolásoknak -, ha még csak most kezdenek különórára járni, kezdetben két-három különórát iktass be, és ezt fokozatosan akár mindennapossá is tehetitek.

Ha úgy gondolod, hogy ez a gyermeked számára túl sok, netán ennél több is belefér az idejébe, és van is rá energiája, beszéld meg az iskolai és a különtanárával is, hogy szerintük hetente mennyi elfoglaltság lenne a kicsi számára ideális. Akárhány különórára jár hetente a gyermeked, ne tekintsd ezt szentírásnak! A napirendben az a jó, hogy bármikor alakítható! Például egy betegség után vagy egy fontos dolgozat előtt hagyd, hogy többet pihenjen a gyerek, hiszen mégis csak a tanulás az első. Ráadásul, ahogy neked is, úgy a kicsiknek is vannak életciklusaik, amikor többre vagy éppen kevesebbre képesek, mint általában - ezt is vedd figyelembe, ha az elfoglaltságait alakítjátok.

Praktikusan, de szívvel-lélekkel

Amikor kitaláljátok, hogy mihez is kezdjen a gyermeked a szabadidejével, fontos az együttműködés. Először is beszéljétek meg, hogy mi érdekli őt: sport, zene, művészet, nyelv vagy valami egészen más? Nem könnyű a választás, hiszen manapság számtalan képességfejlesztő, ugyanakkor szórakoztató lehetőséget kínálnak a különböző korú gyermekeknek.

Ha megszületett a döntés, jöhet a következő kritérium: iskolában vagy azon kívül keressétek a különórát? Nos, mindkettőnek vannak előnyei, hiszen az iskolai elfoglaltságok logisztikailag egyszerűbbek, a barátaival, a tanárai felügyelete mellett végezheti azt, amihez kedvet érez. Az iskolán kívüli különórák azonban éppen arra jók, hogy a megszokott közegen kívül is feltalálja magát, új élményeket és új barátokat szerezzen. Éppen ezért az egyedi különfoglalkozások mellett nem árt valami "csapatos" sem. A társaság ugyanis sokkal többet és jobbat tesz a személyiségfejlődésének, mint egy magánóra.
De a dilemmáknak itt még nincs vége, fontos azt is eldönteni, hogy csak egy- vagy többféle különórán szeretne részt venni? Például, ha rendszeresen sportol, a változatosság kedvéért érdemes beiktatni valami szellemi elfoglaltságot is, ezzel szemben, ha nem mozog eleget a kicsi, a zenei vagy művészeti órák mellett érdemes a testmozgást is megszerettetni vele.

Feladni vagy erőltetni?

Nehéz eldönteni, hogy, ha a gyermeked kedve elmegy a különóráktól, az csak átmeneti vagy végleges. A dilemma komoly, hiszen nyilvánvalóan szeretnéd, hogy szíved csücske kitartó legyen. Ugyanakkor valószínűleg erőltetni sem szeretnél olyan dolgokat, amelyekhez az égvilágon semmi kedve. Ilyenkor egy kevés pihenő jól jöhet, hogy kiderüljön az igazság. Ha egy-két különóra kimaradásától megkönnyebbül, és folytatni sem akarja, akkor jobb más elfoglaltság után nézni. De ha néhány kihagyott alkalom után már hiányolja, valószínűleg csak egy kis szusszanásra volt szüksége, és hamarosan újult erővel folytathatja a kedvenc tevékenységét. Ha a pihenő ellenére is bizonytalanok vagytok a folytatásban, akkor tűzzetek ki néhány hetes próbaidőt, ez alatt eldöntheti, hogy tovább csinálja, vagy inkább "sportágat" vált.

Legyen téma a különóra!

Biztosan szeretnéd tudni, hogy hogyan halad az apróság a különórán, élvezi, szereti-e még, jó vagy rossz tapasztalatai vannak-e. Erre nincs is jobb módszer, minthogy minden alkalommal megbeszéljétek, tetszett-e neki a foglalkozás. A beszélgetést ne zárd le annyival, hogy jó volt-e, hanem meséltesd és kérdezgesd, hogy lássa, ez téged valóban érdekel, hiszen egy kisgyerek számára nincs annál nagyobb sikerélmény, mintha figyelnek és büszkék rá a szülei.