A kofa erdei titka

A készséges és rutinos kofa azonnal sorolta is - a számomra újdonságnak számító - medvehagyma tulajdonságait, felhasználási javaslatokkal együtt. Azonnal kedvet kaptam hozzá. Néhány szendvics és nyoma sem maradt az új szerzeménynek. Zamata a fokhagymáéhoz hasonlít leginkább, de magában hordozza a hagyma szárának friss "zöld" ízét is. Később hiába kerestem a zöld hagymaleveleket, kofám felvilágosított, hogy ennek a zseniális növénynek mindössze három hétig szedhető a zöldje, azután virágzik és tisztes hagyma módjára gumót növeszt.

Ezek után természetesen utánajártam, vajon hol lehetne hozzájutni ehhez a nagyszerű növényhez, így jutottam el április első napján az Orfűn megrendezett Medvehagyma Fesztiválra, ahol sikerült jobban elmélyíteni tudásomat a helyiek készséges útmutatásai alapján.

Miért pont Orfű? A Mecsek hegységében fekvő, Pécstől mindössze 14 km-re elhelyezkedő településen, a Jakab-hegy, a Vörös-hegy és a Misina-Tubes hegyvonulat központi tömbjeiben és völgyeiben található a leggazdagabb hazai medvehagyma-állomány. Pontosan azon a környéken, ahol a gyönyörű panorámájú és nagyon szépen kialakított település, Orfű fekszik.

A tó körül kisvonattal tettünk egy kb. háromnegyed órás utazást, amelynek egy megállója van: a medvehagymaszedő hely. A menetrend 10 percet szánt nekünk a szüretelésre, ezt csak addig keveselltük, míg meg nem láttuk a gazdag termést. (A masiniszta pedig tolerált némi késést - ő is medvehagymázott.) Fantasztikus látvány a még éledező természet, a rügyező fák tövében zöldülő medvehagyma-szőnyeg. Helyben állva a rövidre szabott idő alatt kilónyi hagymalevelet gyűjtöttünk a fokhagyma illatú erdő szélén. Persze, mivel "vérszemet" kaptunk, hazaindulás előtt visszatértünk az erdő egy másik részére és két hatalmas szatyornyi, "illatozó" zöldséggel lettünk gazdagabbak - mindössze fél óra alatt. Apró jótanács: nem tanácsos az autó utasterében elhelyezni a szerzeményt, hiszen nejlonzacskóban elpilled, szellőző kosárban viszont nem a legszimpatikusabb útitárs - szóval menjen csak a csomagtartóba!

A helyi éttermek kínálatában azután számtalan - medvehagymás - étel közül nehéz volt a választás, de igyekeztünk minél több oldaláról körüljárni a lehetőségeket. Sikerült! A medvehagymából készült tejszínes krémleves sajttal pirított zsemle kíséretében.... hmmm! Nyami! Ezt követően a medvehagymával is ízesített cordon bleu nyűgözött le, a natúr sült hús baconnal és medvehagymakrémmel pedig igazi kulináris élvezet. A medvehagymás krém némi chililekvárral (a chili zamatát erősíti, csípősségét visszafogottá teszi az édeskéz íz) a rántott máj kísérőjeként igazán pompás volt. A nagyszerű ebéd utáni telítettségünket zamatos körtepálinkával enyhítettük, aztán medvehagymával alaposan felpakolva indultunk haza.

Másnap konyhámat ellepte a szétterített zöld kincs, s amikor elkezdtem feldolgozni, a lakást és környékét átjárta a fokhagymával ízesített levegő - még az udvarra is jutott belőle. Szomszédom a nyitott folyosóra kilépve így kiáltott fel: hát ez meg milyen szag?!? Egy csokor medvehagyma hatására azonban megbocsátást nyertem. Délután az egész ház medvehagymás szendvicset fogyasztott, nem kis megelégedéssel!