Sikertörténet: Anna: "Most már bátran kifekszem napozni a strandon!"

"Szerintem a mi helyzetünk a legnehezebb, hiszen csak pár kilóról van szó, éppen ezért nehezebben megy le, illetve nem is olyan látványos a fogyás ahhoz, hogy vállon veregethessük magunkat. Én idén március közepén kezdtem a fogyókúrám, s bár teljes szénhidrátmegvonással járt, mégsem nevezném önsanyargatásnak. Jelenlegi testsúlyom már nem 59 kg, hanem újra 53, a 156 cm-es magasságomhoz. Vékonyabban sokkal jobban éreztem magam a bőrömben, és a párom is akkor ismert meg. Túlsúlyosan volt bennem egyfajta szorongás, hogy túlságosan elhanyagoltam magam, ami a kapcsolatunkra is negatív hatást gyakorolt. Egyszerűen elveszett minden hitem, önbizalmam, nem volt kedvem semmihez sem, a négy fal között éltem az életem. De saját magam miatt akartam elsősorban lefogyni, nem másoknak szerettem volna tetszeni, hanem jól akartam érezni magamat a saját bőrömben."

Bár Anna gyermekkora átlagosan telt, és nem tömte magába az édességeket, salátát vagy sovány húsokat is ritkán evett. A vékony testalkatú lány aztán az egyetemi évek alatt kezdett hízni: "Nem voltam soha nagy partiarc, inkább a koleszban ültem, olvastam, vagy filmet néztem, mint hogy elmentem volna sétálni vagy futni. A kevés mozgás és a sok szénhidrát, illetve a 'gyorsan bekapok valamit két óra között' étkezések nálam is gyakran előfordultak. Soha nem étkeztem rendszeresen, reggelire soha nem ettem semmit, mert nem voltam éhes. Azután elmentem órára és sokszor délig vagy délután kettőig nem is ettem, gyakran már a kezem is remegett, mire oda jutottam, hogy ebédeljek. Onnantól kezdve megint nem mentem délután sehová, a nassolás viszont mindig megvolt - és persze nem gyümölcsöt ettem. Vacsorára pedig jól teleettem magamat, és éjszaka nem is aludtam utána jól. Az egyetemi évek alatt azért kétszer sikeresen lefogytam, az utóbbi úgy sikerült, hogy mivel ott dolgoztam, minden nap volt lehetőségem nekem is szaunázni, rendszeresen tudtam étkezni a szünetekben, és gyalog jártam munkába is. De később visszatértem a régi szokásaimhoz, és borzasztó volt érezni, hogy nem férek bele egyetlen ruhába sem. Állandóan lefelé húztam a pólómat, hogy ne látszódjon a kis hurka az oldalamon, feszült a karomon az ing, nagyon rosszul éreztem így magam. Mindig is vékony testalkatom volt, így husisabban pedig már nem szerettem a tükörbe nézni, és a párom előtt is takargattam magam. Emellett képes voltam annyit enni egyszerre, hogy hányingerem lett. Olyan érzésem volt, minta mindent meg kellene ennem, hogy nehogy más egye meg holnap a finom husit vagy sütit."Anna a fogyókúra elején a hirtelen megvont szénhidrát miatt elvonási tüneteket is tapasztalt, de aztán hamar belerázódott az új étkezési rendszerbe, és sportolni is elkezdett.

"Egy fehérjében gazdag diétába kezdtem, amihez rengeteg zöldség is párosul. Mindenképpen olyan diétát akartam választani, amit be is tudok tartani, hogy ne hajszoljam magam felesleges kudarcokba. Nem éhezem, nem kell mellette semmi étrendkiegészítőt szednem, és megrokkannom sem a konditeremben. Ehetek bármennyi húst és zöldséget - persze csak a megengedettek közül - , és különböző desszerteket is tudok csinálni. A diéta elején bizony elvonási tüneteim voltak, mert semmihez sem ehettem kenyeret vagy zsemlét. Később már megtanultam zabkorpából kenyeret és más finomságokat csinálni. Emellett nem használok cukrot, zsírt, napraforgóolajat, sem fehér lisztet, és nagyon ritkán eszem burgonyát és rizst. Előtérbe helyeztem a csirkehúst és a halat, illetve köretként mindig valamilyen nyers vagy grillezett zöldséget fogyasztok. Desszertet csakis cukor nélkül készítek, zabkorpából. Közel hét hónapja pedig minden reggel biciklivel járok dolgozni, és munkából hazaérve mindig edzek is. Ha nincs kedvem kimozdulni, vagy az időjárás nem engedi, akkor otthon tornázom, vagy felpattanok a szobabiciklire, de imádok zumbázni és tai-bozni is."

Míg márciusban még 59 kilót nyomott, Anna mostanra már csak 53 kg. A lassú, de biztos fogyásban hisz, de már ez a hat kiló mínusz is nagy változásokat hozott az életébe: "A fogyásom nem nevezhető gyorsnak, de így biztosabban tudom tartani a súlyom. Ma már szinte mindent eszem, de mértékkel, és kerülöm a zsíros, kalóriagazdag ételeket. Rászoktam a reggelizésre, hogy ha nassolni szeretnék, inkább gyümölcsöt egyek, mint csokoládét. Nehéz volt, de rávettem magam arra is, hogy elég folyadékot igyak, és az ne cukros üdítő legyen, hanem ásványvíz. Emellett tényleg nagyon sokat számít az aktív sport is. Most már nem görcsölök annyit, hogy lemenjen még az a 2-3 kilogramm, mert már így is sokkal jobban érzem magam. Megnőtt az önbizalmam, újra felvehetem a régi nyári ruháimat is. Nem kell 'zsákban' vagy térdig érő szoknyában járkálnom, nem kell bő pólókat hordanom, sokkal szívesebben veszek fel passzosabb, rövidebb ruhákat. Most már nem zavar, ha megnéznek az utcán vagy a buszon, mert már nem gondolom azt, hogy azért néznek, mert azt gondolják, kis töltött galamb vagyok. Sokan észrevették rajtam, hogy fogytam, és hogy csinosabb vagyok, mint télen. Végre újra bátran kifekszem napozni, amikor elmegyünk a strandra. Nagyon vágytam rá, hogy újra a régi önmagam lehessek, kívül-belül. Csak az elhatározás hiányzott, egy pont, ahonnan nincs visszaút."

Elindult az Ez zsír! fogyókúrás- és életmódprogramunk! REGISZTRÁLNI SZERETNÉK! Csatlakozz hozzánk iWiW-en és Facebookon!