Foglalkozása: özvegy

Cikkünk szerzője Takács Nóra, a Hogyan legyek jó nő? sorozat háziasszonya Csatlakozz Nórához az iWiW-en és a Facebookon!

Yoko Ono 1933-ban született Japánban egy gazdag, arisztokrata családban. Apai ágon a császári család leszármazottja. Keresztnevének jelentése: az óceán gyermeke. A kis Yoko már egészen fiatalon megkezdte elit tanulmányait a Gakushuin kiváló és méregdrága intézményében. A kislány számára igazi átok volt arisztokrata származása, sokszor irigyelte mások gondtalan, szabad életét, és míg anyja imádta a felsőosztálybeli luxust és a vele járó kiváltságokat, Yoko utálta, hogy senkihez sem szólhatott, senkivel sem barátkozhatott. A szobalányok térdre ereszkedtek előtte, amikor megkérdezték, mit parancsol enni vagy inni. Ilyen körülmények között szocializálódni, majd átélni a második világháború borzalmait és azok következményeit, úgy gondolom, embert próbáló, különösen egy gyerek számára. Felfoghatatlan számára, hogy az a világ, amiben élt, megszűnt. A pompának annyi, az maradt életben, aki erős. A család a bombázások elől 1945-ben vidékre menekült, ahol nem nézték jó szemmel a városból érkezőket. Az egész ország éhezett, szenvedett, amiből bizony az Ono család is kivette a részét. Talicskában tolták az értékesebb javaikat a sáros úton, próbálták ezeket élelmiszerre váltani. Amikor már nem volt mit, és legfőként nem volt mire cserélni, könyörögtek, koldultak az élelmiszerért. Yoko erre az időszakra úgy emlékszik vissza, hogy a túlélésért folytatott harcban lett személyisége részévé az agresszivitás. Egyszerűen meg kellett tanulnia elérni, amit akart, ha túl akarta élni.

A háborút követően az élet helyreállni látszott. Yoko visszament az elit iskolába tanulni, ami 1946 áprilisában nyitotta meg kapuit. Yoko osztálytársa Akihito, a jövőbeli japán császár volt, aki 1989 óta a jelenlegi japán császár, sőt a világ egyetlen ma élő császára. Yoko Ono 1951-ben érettségizett, majd két évig a Gakushuin Egyetemre járt filozófia szakra, ami különösen nem kötötte le, így könnyű szívvel hagyta ott az iskolát, amikor a családja New Yorkba költözött. Amerika jó hatással volt a fiatal lányra, aki egyre élénkebben érdeklődött a zene és a művészet iránt. Szeretett festőkkel, művészekkel, bohém fiatalokkal lógni, velük érezte magát a legszabadabbnak. Szabadság iránti vágya aztán a következő években egyre kezelhetetlenebbé vált. Képzelem szegény szüleit, mennyit sápítozhattak látva lányuk kicsapongásait! Yoko Ono 1956-ban, 23 évesen férjhez ment Toshi Ichiyanagi zeneszerzőhöz, akitől 1962-ben elvált, majd még ugyanebben az évben ismét megházasodott. Ezúttal egy amerikai dzsesszzenész, filmproducerhez, Anthony Coxhoz ment hozzá, akivel házasságukat kicsit elkapkodták, ugyanis menyegzőjük napján Yoko Ono még előző férje felesége volt. Így Coxszal kötött házasságát érvénytelenítették, majd miután hivatalosan elvált, újból férjhez ment Coxhoz, akitől nem sokkal később Kyoko Chan Cox nevű kislánya született. Nehéz követni ezeket a hatvanas éveket.

A házasélet nem ment valami fényesen ezúttal sem, de együtt maradtak, főként a gyerek miatt, akit a házassága első éveiben Yoko Ono szinte teljes mértékben az apa gondjaira bízott, míg ő művészi karrierjét építette. Ennek ellenére 1969-es válásukat követően mindketten igényt tartottak a gyerekre, amiből hosszantartó jogi vitájuk támadt. Végül a bíróság Yoko gondjaira bízta a kislányt, amit volt férje nem fogadott el, és szó szerint elrabolta a gyermeket. Apa és lánya csatlakoztak egy keresztény csoporthoz, itt nevelte a kis Kyokót, akinek a nevét időközben Rosemaryre változtatta. Anya és lánya között évekig semmiféle kapcsolat nem volt, egészen 1980-ig, amikor Rosemary és Cox levelet küldött Yokónak, amiben részvétüket fejezték ki John Lennon halálával kapcsolatban. A családi béke azóta helyreállt anya, lánya és az apa között, de mint sejthető, ez nem ment egyik napról a másikra.

Yoko Ono és John Lennon találkozása olyannyira legendás történet, hogy egyből két verzió is létezik. Az egyik szerint a pár 1966. november 9-én találkozott először Londonban az Indica Gallery-ben, ahol Yoko Onónak volt kiállítása. John Lennon beugrott megnézni, a nő pedig felajánlotta a jóképű "idegennek" (John Lennon akkor már híres és dúsgazdag volt, de állítólag Yoko nem ismerte őt), hogy 5 schillingért részt vehet az egyik performanszában, és beverhet egy szöget egy fadeszkába. Paul McCartney viszont úgy emlékszik vissza, hogy Yoko és John egy évvel korábban futottak össze, amikor a nő egy könyvhöz keresett eredeti kottákat. Paul nem volt hajlandó egyet sem adni neki, és Johnhoz irányította, aki készséggel állt a hölgy rendelkezésére. Hogy melyik történet az igaz, nyilván Yoko Ono tudja, elégedjünk meg azzal, hogy valahogy csak elindult a szerelmi viszony. Bizony, viszony, hiszen megismerkedésük pillanatában mindketten házasok voltak, egészen a kellemetlen "Ó, szia" pillanatig, ami John, Yoko és John felesége, Cynthia között hangzott el. Cynthia épp egy görögországi nyaralásból ért haza, amikor konyhájában találta férjét és Yokót teázgatva, fürdőköpenyben. John csak ennyit mondott: "Ó, szia".

A Lennon házaspár 1968 novemberében vált el, pár hétre rá Yoko Ono pedig elvetélt első közös kisbabájukkal. John Lennon számára nem ez volt az egyedüli fájó történés, válása miatt ugyanis elveszítette fia, Julian felügyeleti jogát is. Gyermeke hiányát soha sem tudta feldolgozni, hiába kötötte mély és erős szerelem Yoko Onóhoz. A pár 1969-ben házasságot kötött Gibraltáron, miután Yoko is elvált férjétől, majd Amszterdamba mentek nászútra, vagy úgy is mondhatnám, béketüntetésre. Egy hétig ki sem mozdultak az ágyból, ezt nevezték ők ágykampánynak, ezzel üzenték a világnak, hogy ne háborúzzanak. Az egy ágyban a békéért kampányt később Montrealban is megismételték, egy ilyen alkalommal rögzítették közösen a Give Peace a Chance, azaz az Adj esélyt a békének című dalt. A pár egyébként nem csupán az ágyban működött jól együtt, hanem a mindennapokban, a munkában, a közös zenében, a közös filmjeikben (Imagine, Élj tovább nélkülem), mindenben. Idővel szó szerint egy lépést sem tettek egymás nélkül, teljesen összenőttek, sokszor hangoztatta is John az interjúk alatt: nincs olyan, hogy John és Yoko, mert ők egy ember: JohnésYoko. A nő hatására a férfi vegetáriánus lett, erősen békepárti, megváltoztatta a nevét John Ono Lennonra, és teljesen elhanyagolta a Beatlest. A gombafejűek ezt nyilván nem nézték jó szemmel, és lassacskán felbomlott az addigi harmónia. Yokóért senki sem rajongott, beleértve a Beatles-tagokat. Kiütötte a biztosítékot a fiúknál, amikor egy autóbalesetben kissé megsérült a szerelmes pár, ezért Abbey Road című albumuk felvételekor John Lennon egy nagyméretű ágyat kéretett maguknak a stúdióba, hogy kényelmesen együtt tudjanak lenni, és ennyi időre se váljanak el egymástól szerelmével. Így dolgozott: Yokóval a karjaiban. Azért lássuk be, ez enyhén szólva is túlzás volt. A Beatles nem sokkal ezek után felbomlott, amiért a közvélemény egyértelműen Yoko Onót hibáztatta - és hibáztatja a mai napig.

A Beatles feloszlása után Lennon szólókarrierbe kezdett, hullámzó sikerrel. A szerelmespár turbékolása is alábbhagyott, a sok negatív támadás és előző házasságból származó gyerekeik elvesztése felett érzett stressz megtette a hatását. 1972-ben különváltak. Yoko Ono New Yorkban folytatta művészi pályáját, míg Lennon közös asszisztensükkel, May Panggel Los Angelesbe költözött. May-nek egyébként maga Yoko adott felhatalmazást a viszonyra, sőt, egyenesen biztatta! Azt mondta, menjen a férfival és teljesítse minden kívánságát, vigyázzon rá. Ezt az időszakot John csak "elvesztett hétvégének" nevezte, annak ellenére, hogy közel 3 évig tartott. 1975-ben újra összeállt a JohnésYoko, még ebben az évben megszületett közös kisfiuk, Sean. A gyerek születése megváltoztatta az impulzív pár viselkedését, sokkal több időt töltöttek közösen otthon. Egészen a végzetes napig, 1980. december 8-ig. Ezen a napon lakásukban fogadták Annie Leibowitzot, aki elkészítette híressé vált képét a párról: John Lennon anyaszült meztelenül kulcsolja át testével Yoko Onót. A pár innen egy stúdiófelvételre ment, majd amikor onnan visszatértek a Dakota házbeli otthonukhoz, Mark David Chapman már lesben állt. Megvárta, amíg Yoko elhaladt előtte, majd ötször rálőtt Lennonra, aki belehalt a súlyos vérveszteségbe. Mikor a lövöldözés után megkérdezték Chapmant, hogy mit csinált, ennyit válaszolt: "Megöltem John Lennont", majd nyugodt arccal folytatta a Zabhegyező olvasását.

Yoko Ono egy darabja szerelme halálával halt. A tragédián nem tudja magát túltenni, de mára megtanult Lennon nélkül élni. Nagyjából 200 millió fontot örökölt férje után. Sokat utazott és dolgozott. Mai napig aktívan tevékenykedik, fest, ír, kiállításokat rendez, több lemeze is megjelent. Szerelme halála után fél évvel új kapcsolatba kezdett, méghozzá egy magyar származású művésszel, Havadtőy Sámuellel, akivel több mint 20 évig éltek együtt házasságban. Többször jártak közösen Budapesten, lakást is vásároltak itt, sőt, egy műkereskedést is nyitottak Galéria 56 néven.

Yoko Ono megítélése az elmúlt években sem javult sokat, különösen, mióta előszeretettel árusítja volt férje, John Lennon relikviáit, piacra dobja aláírását, fotóit temérdek pénzért. Talán a legdurvább húzása az volt, amikor a gyilkosság után mintát csináltatott Lennon véres szemüvegéről, és azt kezdte forgalmazni. Nem csoda, ha egyeseknek nem túl szimpatikus a viselkedése.
Yoko Onóról mondanak jót és rosszat. Sokan állítják, hogy zsarnokoskodott Lennon felett, hogy sohasem szeretette a férfit, de ő mindenre csak legyint. Azt mondja, azt akarja, hogy a világ művei, képei, zenéje, művészete miatt emlékezzen rá, és ne a pletykák alapján ítéljék meg. Elérhető mindez? Nem hinném. Hiába a sok munka, Yoko Ono főfoglalkozása mindig is egy dolog marad: John Lennon özvegye.