Végre bikiniben strandolhat Blanka

Észre se vettem sokáig, azonban 2012 márciusában kezembe akadt pár fénykép, ami rólam készült, és elborzadtam. Sírni kezdtem, hogy még életemben nem voltam ennyire kövér, és nem hiszem el, hogy így nézek ki. Ekkor jött az elhatározás: innentől kezdve ez más lesz.

Ezzel egyidőben fedeztem fel az Ez zsír! alkalmazást és regisztráltam. Félve írtam bele a mérleg által mutatott kilókat: 78 kg voltam a 158 cm-es magassághoz. Kalkuláltam, hogy mennyit ehetek. Elkezdtem kategorizálni az ételeket: például nem ettem fehérjét szénhidráttal, de mindent ettem, csak nem egy időpontban.

Emellett futni kezdtem, de nem vittem túlzásba, mert féltem, hogy ha lefogyok és kevesebbet sportolok, akkor visszajön a súly. 'Attól hízol, amit megeszel' - ezt a mottót raktam ki a szobámba. Viszont a sport kellett ahhoz, hogy a bőröm feszes maradjon.

2012 április elsejétől augusztusig lement rólam 18 kg. A nyár sokkal szebb volt, mint az előzőek, mert végre fel mertem venni a bikinit a karcsúbb alakomra. És ezután sem hagyott alább a lendület, augusztustól december végéig még lement 14 kg. Tehát összesen 32 kilót fogytam, és a 44-es méretből 34-es méret lett. 78 kilóról 46 kilósra fogytam. Ráadásul a sportnak köszönhetően a bőröm visszahúzodott és feszes maradt. Most már mindent eszem, de nem híztam vissza semmit. Továbbra is szeretek sportolni: ez a fogyás az egész életemet megváltoztatta.

Arról nagyon kevesen beszélnek, hogy a fogyás lelkileg megviseli az embert és sokáig nem hiszi el, hogy már jól néz ki, idő kell ahhoz, hogy elfogadja az új 'testét'.

Az evés ugyanis boldogságot ad, és ha valaki azért duci, mert sokat eszik, az legtöbbször azért van, mert az élete más területein nem tudja megélni a boldogságot, ezért az evés által próbálja megszerezni az örömöket. Nekem nagyon nehezemre esett megnyílni és más területeken keresni - és megtalálni - a boldogságot. Hogy kilépjek a komfortzónámból, mert a kövérség valahol egy komfortzóna. A mai napig minden egyes nap újra és újra tudatosítanom kell magamban, hogy lefogytam, és már nem azért néznek meg az utcán, mert kövér vagyok. Még mindig nem fogadtam el ezt egészen - ez a folyamat még zajlik bennem.

Az, hogy már vékony vagyok, akkor kezdett tudatosulni bennem, amikor rám jött a 36-os nadrág. Akkor örömtáncot jártam, aztán azt is észrevettem, hogy még a 34-es nadrág is rám jön, sőt, jól is áll. Ekkor jöttem rá, hogy nem szabad tovább fogynom, de ekkor már többen is mondták, hogy itt álljak meg. Szóval nekem a mai napig nehéz reálisan látnom magam, de most már idővel egyre könnyebb lesz a karcsú Blankát látni."