"Megértettem: vagy lefogyok vagy meghalok"

"Tavaly nyáron a kényelmes életmód, az irodai munka, a vég nélküli étkezések, az esti borozgatások és a mozgás teljes hiánya miatt 178 kg-os súllyal megáldva számot vetettem az életemmel. Súlyom gyarapodásával az életkedvem is egyre inkább elfogyott, már nem vonzott a társasági élet, a közösségi programok is hidegen hagytak, amikért addig rajongtam. Ültem otthon a tévé előtt, olvastam, és eszegettem. Belekerültem egy olyan spirálba, amelynek a vége nem kecsegtetett túl sok jóval. A hatalmas zsírtömeg börtönében minden mozdulat fájdalmas volt, a mindennapi tevékenységek elvégzése is komoly kihívást jelentett. Ennek ellenére becsaptam magam azzal, hogy bármikor lefogyhatok, amikor akarok, de a fogyókúrát ráérek majd holnap, holnapután, de leginkább 'hétfőn' elkezdeni. Minden mozdulat próbára tett, így mestere lettem annak, hogy hogyan lehet egyes tevékenységeket módszeresen a lehető legkevesebb mozgással elvégezni. Ez a munkámban segített, ergonomikusabbá tettem ezáltal több munkafolyamatot, de ez gyenge vigaszt nyújtott a testemre nézve. 180 kiló környékén már a legelemibb tevékenységek, például a tisztálkodás is nehezemre esett, nem beszélve a családi élet elvileg kellemesebb részéről... Az emberek véleménye viszont nem különösebben zavart, nagy súlyom ellenére külsőleg az az életvidám, vicces fickó maradtam, aki korábban voltam. A probléma a lelkemet rágta."

A fordulatot egy belgyógyászati kivizsgálás hozta - ettől kezdve Norbert egy egészen másfajta életet kezdett élni.

"Elhatároztam, hogy változtatni fogok az életemen. Saját elhatározásból - és feleségem győzködésére - elmentem egy belgyógyászhoz, ahol a teljes kivizsgálás után szembesülnöm kellett azzal, hogy vagy lefogyok, vagy hamarosan elbúcsúzom ettől a világtól. A vérképem kezdődő cukorbetegségről árulkodott, melynek következményeivel tisztában vagyok, és amelyeket nem vagyok hajlandó elszenvedni. A kivizsgálás után felkerestem egy diétás nővért, aki hasznos tanácsokkal látott el a diétával kapcsolatban, majd elkezdtem megváltoztatni az életem. Első körben az étkezési szokásaimat kellett alapjaiban megváltoztatnom. A napközbeni étkezéseim számát szaporítanom kellett: az addig megszokott 2-3 kiadós étkezés helyett immáron 4-5-ször ültem asztalhoz. A többszöri étkezéssel együtt az egyszerre elfogyasztott táplálék mennyiségét is redukálni tudtam úgy, hogy nem kellett koplalnom, sosem voltam éhes, nem beszélve az ételek összeválogatásáról. Igyekeztem sok gyümölcsöt, minél több rostos zöldséget, grillezett fehér húsokat és baromfi alapanyagú felvágottakat, végszükség esetén teljes kiőrlésű kenyeret fogyasztani. Persze mindent ettem, de mindenből keveset. Szervezetem, mivel folyamatosan, adott időközönként táplálékhoz jutott, elkezdett ellazulni, nem raktározott, hanem nyugodtan felélte az elfogyasztott tápanyagokat abban a 'tudatban', hogy az utánpótlás folyamatos. Így elkezdtek olvadni a kilóim."

Az étkezési szokások mellett Norbert feladva a tévé előtti tespedést, sportolni is elkezdett - nem is akárhogyan.

"Amikor már egy kicsit könnyebben mozogtam, lementem a pincémbe, ahol még évekkel ezelőtt egy komplett konditermet rendeztem be, de a súlyfelesleg felhalmozódása miatt addig szinte nem is látogattam. Elkezdtem a futógépen sétálni, először lassan sétáltam rövid ideig, majd egyre hosszabb, egyre fokozódó iramú gyaloglásokkal lassan formába hoztam magam. Kedvet kaptam a súlyzózáshoz is, így azt is elkezdtem. A pincében töltött idő a kezdeti fél óráról lassan másfél, két órára növekedett. Edzés után az infraszaunában töltött 15-20 perc is segített a fogyásban. Az első leadott 20 kiló után viszont megálltam a fogyásban, ekkor elkezdtem egy olyan kúrát, amely segített további 10 kilótól megszabadulnom. Ekkora kinőttem a konditermemet, és elkezdtem egy profi esztergomi terembe járni, ahol professzionális gépeken heti 5-6 alkalommal 40 percet kardiózok, 40-50 percet súlyzózom, és 20 percet töltök egy vibrációs fogyasztógépen. Tudom, ez sokaknak nem megoldható, de ha ki kell hagynom két napot, már borzasztóan hiányzik. Ma az öt-hat évvel és sok-sok mérettel korábban vásárolt nadrágok is lötyögnek rajtam."

Bár még nem érte el a kitűzött, száz kilós álomhatárt, Norbert már most nagyságrendekkel jobban érzi magát, és az életkedve is visszatért.

"Kitűnően érzem magam. Igaz, hogy a negyven kilós fogyás után még mindig 140 kiló körül van a súlyom, de ez számomra egy teljesen új érzés, szinte kirobbanó formában vagyok, nem ismerek akadályt, vidáman, játszva mászok hegyet, a mozgásom is gyors, kiegyensúlyozott lett. A fent taglalt problémák megszűntek, és ennek nem csak én örülök. Külön pozitívum számomra, hogy a fogyás mellett a meglévő súlyomnak jelentős része - a kitartó edzések hatására - korábbi zsírtömeg helyett izommá alakult, így a tényleges súlycsökkenés indokolta életminőség-javulásnál sokkal jobban érzem magam. Most jelenleg csak annyi problémám van, hogy negyven kiló fogyás után egy kicsit stagnálok, nem mozdul a súlyom és hogy a pocakom ugyan nagyságrendekkel kisebb a korábbihoz képest, de még mindig az általánosan elfogadott tűréshatár felett van. Azonban ha a bal kezemmel a jobb vállamhoz érek, és ott a korábbi lötyögős zsírpárna helyett feszes, kemény izmot érzek, az sok mindenért kárpótol. Terveim szerint az év végére pedig elérem a 100 kilós álomhatárt."