Boldog, hogy megszülheti mások gyermekeit

Miért döntöttél úgy, hogy dajkaanyának állsz?

Először akkor jutott eszembe a gondolat, amikor a nővérem és a férje már évek óta próbálkoztak, de a tesóm sehogyan sem esett teherbe. Annyira elkeseredett, hogy elhatározta: ha nem lehet saját gyermeke, akkor inkább egyáltalán nem is akar babát. Nagyon szomorú volt. Akkor gondoltam először rá, hogy hány ilyen család lehet, akik számára nincs megoldás... legalábbis ezt hittem. Amíg nem hallottam egy rádióműsort a mesterséges megtermékenyítésről.

Mit szólt a férjed a döntésedhez?

A kezdetektől fogva támogatott. Mire előálltam neki a javaslattal, addigra már alaposan felkészültem a témából, így tulajdonképpen csak válaszolnom kellett pár technikai kérdésére.

Le tudnád írni, milyen érzés terhesnek lenni úgy, hogy tudod, nem tartod meg a babát?

Felemelő, csodálatos érzés. Hihetetlen, hogy egy új kis életet hozhatok erre a világra. Nem beszélve arról, milyen izgalmas megosztani mindezt a leendő szülőkkel. Amikor először vártam egy meleg pár babáját, és először éreztem a kicsi szívverését, azonnal vettem egy gépet, amivel rögzíteni lehet a szívhangot, hogy elküldhessem nekik. Persze nem állítom, hogy nem voltak nehéz időszakok, különösen amikor ikreket vártam. Minden nő tudja, hogy fizikailag mennyire megterhelő a terhesség az utolsó időszakban, pláne két gyerekkel.

Nem nehéz dolog átadni a gyermeket valaki másnak, aki kilenc hónapon át veled, benned volt?

Bármily furcsán hangzik, ez a legszebb pillanata az egész folyamatnak. Leírhatatlan. Az öröm és boldogság, amihez hozzájárultam, a vidámság az arcukon, amikor megpillantják a gyermeküket... életem egyik legszebb élménye volt.

Hányszor voltál terhes?

Összesen négyszer: két saját gyermekkel, és kétszer egy meleg pár gyermekeivel. Első alkalommal az egyikük vér szerinti gyermekét hordtam ki, másodszorra pedig a másik srác ikreit.

Elképzelhetőnek tartod, hogy ismét belevágj?

Hivatalosan nyugdíjba vonultam a szülésből. (nevet) Az ikerterhesség és a császármetszés nem volt könnyű. Öt gyermeket szültem, és két családot tettem boldoggá... azt hiszem, nekem ennyi elég.

Nehéz volt búcsút mondani a babáknak?

Egyáltalán nem. Fantasztikus kapcsolatom van a srácokkal, és rendszeresen beszélünk: fotókat kapok a gyerekekről, és mindig elmesélik, mi minden történik az életükben. És miután biztosan tudom, hogy nem akarok több saját gyereket, nincsenek bennem rossz érzések. Ráadásul pontosan tudom, hogy úgyis látni fogom még őket az életünk során.

Mit gondolsz, mi az, ami annyira zavarja az embereket a dajkaanyaság és a mesterséges megtermékenyítés kérdésében?

Az embereknek különféle okaik vannak rá, legyen szó vallási dogmákról, vagy egyszerűen csak tudatlanságról. Ha valaki eldöntötte, hogy márpedig ez rossz, annak mondhatok a világon bármit, sosem változtatja meg a véleményét.

Mégis mit tanácsolsz, hogyan védekezhetnek a társadalom ítéleteivel szemben azok, akiknek dajkaanya hordja ki a gyermekét?

Azt hiszem, a legjobb, amit javasolhatunk, hogy képzeljék magukat egy meleg pár vagy egy meddő pár helyzetébe, akiknek csak mesterséges megtermékenyítés útján lehet gyermekük. Az se rossz megoldás, ha a szemükbe mondjuk, hogy szeretnék-e, ha valaki más mondaná meg nekik, mikor, kitől és hogyan lehet gyermekük. A válasz valószínűleg nemleges lesz. Akkor meg miért szólnak bele mások családi boldogságába? Különösen akkor, ha ez semmiféle hatással nincs rájuk.