Sir Trevor nemcsak a leszbikus viszonyok kialakulásának hétköznapiságán döbbent meg és a pillanatokon belül kialakuló könyörtelen hierarchián, de az a gyakorlat is szíven ütötte, hogy a gyermeket váró, vajúdó nők, miközben életük legintenzívebb és legintimebb óráit élik meg, az ágyhoz láncolva hozzák világra gyermeküket.
Vajúdás közben is veszélyesek?
Aki már szült, az pontosan tudja, hogy vajúdás közben minden légvételnek, mozdulatnak jelentősége van: a testhelyzet enyhítheti, vagy éppen fokozhatja az amúgy is alig elviselhető fájdalmat. A bilinccsel, a rablánccal kikényszerített pozíció nagy valószínűséggel plusz nehézséget jelent a szülés egyébként is testet-lelket próbáló folyamatában. Bár Sir Trevor beszámolójában nem élezi ki, nem dramatizálja túl a helyzetet - a bilincsbe vert szülés önmagáért beszél: egy szülő nő emberhez méltó bánásmódban kellene, hogy részesüljön, akkor is, ha bűnei börtönbe zárták.
A legveszélyesebb rabok börtöne
Indiana Rockville Correctional Facilityben jellemzően a legveszélyesebb rabokat őrzik: a robbantókat, gyermek- és sorozatgyilkosokat, gyilkosokat, köztük Sarah Pendert is, aki egy időben a "legkeresettebb" szökésben lévő rab volt. Sarah, aki két ember meggyilkolásában is részt vett, büntetése megkezdése után viszonyba bonyolódott az egyik börtönőrrel, aki segített neki megszökni. Négy hónapon át üldözték a nőt, míg végre sikerült ismét bilincsbe verni. Azóta - ennek 5 éve - magánzárkában raboskodik. A nap huszonnégy órájában huszonhármat egyedül tölt egy pár négyzetméteres zárkában. Naponta egyetlen órára hagyhatja el celláját a 2000-ben 110 évre elítélt nő."Szülés közben kevesen szökdösnek, mivel mással vannak elfoglalva"
Franciaországban például óriási felháborodást keltett egy (egyetlen!) eset, amikor 2003 végén a szülő nőt, aki nem járult hozzá, hogy őre jelen legyen a szülésnél, a kórházi ágyhoz bilincselték. Mindezt úgy, hogy a szülésznő és a szülészorvos hevesen tiltakozott a szemlátomást felesleges, megalázó és kegyetlen bánásmód ellen. A szabályzat szerint orvosi kezelés alatt csak akkor lehet megbilincselni a fogvatartottat, ha komolyan attól kell tartani, hogy az elítélt megkísérli a szökést.
Dominique Perben akkori francia igazságügyi miniszter, akit felháborított az eset, hangot adott véleményének: szerinte "szülés közben kevesen szökdösnek, mivel mással vannak elfoglalva". A háromgyermekes politikus, aki jelen volt mindhárom gyermeke születésénél, vagyis szemtanúja volt több alkalommal is a szülés-születés felemelő, de egyben kínkeserves folyamatának, azt is kijelentette, hogy a botrányos-bilincses eset soha többé nem ismétlődhet meg Franciaországban.
Szoptatás bilincsben - Európában is előfordul
Skóciában már az is közfelháborodást keltett, amikor kiderült, hogy egészen a szülésig bilincsben tartják a kismamákat, és csak közvetlenül a vajúdás alatt szabadítják meg őket azoktól. Dr. Andrew McLellan főfelügyelő vizsgálata során aggályosnak találta, hogy szülés után azonnal kattan a bilincs a rab nők csuklóján. Számos esetben állapított meg az igazságszolgáltatás felé felróható túlkapást. Egy esetben például a rossz egészségügyi állapotban lévő kisbabához bejáró édesanyáról nem vették le a bilincset, annak ellenére, hogy a szökés veszélye fel sem merülhetett, hiszen a kórteremnek ablaka sem volt. Ezen felül azonban az édesanya nem érhetett a kisbabájához, nem vehette ölbe, nem ölelhette meg, mert a csuklóján lévő bilincs fertőzéseket okozhatott volna a kicsinek.
Más esetben az újszülött babát a kórterem ajtajában posztoló őr szeme láttára kellett szoptatnia az anyának.
Dr. McLellan szerint számos gyakorlat megalázó a börtönben lévő nők számára, ezért olyan bánásmódra kell törekedni, ahol a veszélyek elhárítása mellett figyelnek a rabok emberi-személyi méltóságára is. Jelentésében hangsúlyozta azt is, hogy a rehabilitáció során az anyaság élménye "megtörheti" a bűnözés folyamatát. Az édesanyában születő érzelmek, a kicsire irányuló szeretet és felelősség visszaterelheti a nőket a normál társadalomba.
Magyarországon nincs bilincs az elítélt, szülő kismamán
Végh József pszichológus a hazai gyakorlatról mesélt a Life.hu-nak: "Hazánkban elképzelhetetlen, hogy a cikkben említett szélsőséges bánásmódban részesüljenek a nők. Szülés esetén vagy a Tököli rabkórházba szállítják a kismamákat, vagy ha erre már nincs idő, akkor a legközelebbi szülész-nőgyógyászaton hozhatja világra a kicsit. Ebben az esetben a fogvatartott őrzéséről szigorúan női őr gondoskodik. Nincs bilincs, nincs lánc, és szóba sem jöhet az, hogy férfi őr teljesítsen szolgálatot a szülő nő mellett."
Magyarország rendkívül humánus és megengedő e tekintetben, a gyermek érdeke nagyon fontos, éppen ezért a szülést követően - és ha ezt az édesanya kérvényezi - az arra kialakított részlegben (Kecskemét) nagyon kulturált, ingergazdag környezetben, a pici egyéves koráig nevelheti, gondozhatja gyermekét az édesanya. Mindezek mellett a törvény lehetőséget biztosít az anyának a büntetés elhalasztására, félbeszakítására, vagy kegyelmet gyakorol, ha az édesanya magatartása ezt "megengedi", valamint ha a kicsi érdeke maradéktalanul ezt kívánja, ezzel előzik meg például, ha nincs olyan rokon, aki alkalmas lenne és el is vállalná a baba gondozását, hogy a kicsi állami gondozásba kerüljön.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.