Bronnie Ware, aki hospice-házban ápolt betegeket életük utolsó néhány hetében, arról számolt be, meglepő, milyen sok haldokló bánja meg halálos ágyán ugyanazokat a dolgokat. Az talán nem újdonság, hogy leginkább az élet egyszerű részleteire gondolunk megbánással, például arra, miért nem tartottuk a kapcsolatot a barátainkkal, vagy miért nem voltunk őszinték önmagunkhoz. A volt ápolónő arról is beszámolt, hogy a férfiak többsége sajnálta, hogy túl keményen dolgozott, sokan pedig azt bánták meg, hogy nem volt bátorságuk gyakrabban kimutatni az érzelmeiket.
Az ápolónő így írt betegeiről: "Én azokat az embereket láttam el, akik hazamentek meghalni, és rendkívül értékes időszakot osztottak meg velem. Az emberek hatalmasat nőnek a halál árnyékában, és néhány változás egyszerűen fenomenális. Mindenki érzelmek egész sorát tapasztalja meg, a tagadástól a félelmen, a dühön, a megbánáson, a még több tagadástól a legvégén bekövetkező elfogadásig. Végül azonban minden egyes betegem megtalálta halála előtt a lelki békéjét. Amikor arról kérdeztem őket, mit bántak meg, vagy mit tettek volna másképp az életükben, újra meg újra ugyanazok a témák merültek fel.”
Az ápolónő szerint az idősek a következő öt dolgot bánták meg a leggyakrabban:
"Bárcsak lett volna bátorságom, hogy önmagamhoz hűen éljem az életemet, ne mások elvárásai szerint!”
"Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!”
"Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzelmeimet!”
"Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal!”
"Bárcsak hagytam volna, hogy boldogabb lehessek!”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.