"Alapvetően békés embernek tartom magam, igyekszem úgy élni, hogy másokat ne bántsak meg, állítsak félre vagy tiporjak bele a lelkivilágába, sőt, a barátaim, ismerőseim, ügyfeleim, random emberek is kedvesnek és empatikusnak találnak. Véleményem szerint létezik egyetemes és egyéni erkölcs, én eszerint élek, viszont a társadalmi elvárásokkal nem teljesen értek egyet... No, de nem önfényezni akarok, hanem egy manapság már nem egyedi problémáról beszélni: a hitetlenkedésről, megbélyegzésről, hülyének nézésről. Azért, mert felnőtt nőként nem akarok gyermeket. Soha, semmilyen körülmények közt.
Ennek okai a következők:
Nos, az okok ezek lennének, ezt bárkinek rezzenéstelen arccal fel tudom sorolni, viszont egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy ez miért fáj bárkinek is az édesanyámon kívül? Miért van az, hogy ha kijelentem, nekem nem lesz gyerekem, akkor az ááá, ugyan, elhamarkodott dolog ezt kijelenteni, mert majd a hormonok meg a szerelem meg a kiscica a sarokról befolyásolni fog? Ennyire nehéz elhinni, hogy esetleg egy érett nő Magyarországon 2013-ban a francba kívánja az egész gyermekáldást és -nevelést?"
A cikk folyatatását a Bezzeganya blogon olvashatod.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.