Te kiházasítanád a gyereked?

Anyós keres menyet

Bár már 2014-et írunk, még nem jött el az a kor, melyben mindenki akkor és úgy választ magának társat, ahogy akar. A kínai Sanghaj városában például hetente két alkalommal még mindig megrendezik a házasságpiacot, ahol szabad felnőtt gyerekeik sorsát egyengetik a szülők: különböző hirdetéseket tesznek ki lányukról vagy fiukról, gyakran egyenesen annak tudta nélkül. Indiában sem ment még ki a divatból az elrendezett házasság: a frigyek háromnegyede ma is a szülők döntése alapján köttetik, az, hogy a felek szerelmesek-e egymásba, vagy egyáltalán tetszetősnek találják-e a másikat, tulajdonképpen senkit sem érdekel. Mielőtt azonban kegyetlenséggel vádolnánk őket, tudnunk kell, hogy az ottani kultúrában a házasság elsősorban nem érzelmi ügy, hanem két család gazdasági, társadalmi szövetsége, amibe természetesen a szülőknek van a legtöbb beleszólása. Ez a meglehetősen sivár nézőpont egyébként szinte az egész világon érvényben maradt hosszú - és sokaknak keserves - évszázadokon át, nemcsak a királyi vagy tehetős családokban, de az alsóbb néprétegekben is.

Modern kor, modern házasságok

Szerencsére szüleink korosztályából már csak nagyon keveseknek kellett átélnie az elrendezett házasság esetleges nehézségeit, manapság pedig a fejlett nyugati civilizációkban nemigen találni olyan fiatalt, aki szó nélkül elvenné azt, akit a szülei szánnak neki. Mindezek mellett maga a házasság is egyre ritkábban köttetik meg, hiszen a válások magas száma és bonyodalmai miatt sokan inkább az együttélést választják a papírok helyett. A házasság csillaga némiképp leáldozóban van, így az is egyre kevésbé kérdés, hogy a választás milyen elvek szerint megy végbe. Ennek ellenére a szülők egy részében még élnek a régi elvárások: a jelölt legyen egészséges, vagyonos, termékeny, korban és végzettségben hasonló választottjához. Az pedig, hogy milyen mértékben szólhatnak a döntésbe, már csak a fiatalok engedékenységén vagy határozottságán múlik.

Marcsinak (46) nincs gondja azzal, ha a szülők beleszólnak a gyerekek döntésébe

„Amit a mai fiatalok nem tudnak, és nem is hajlandók figyelembe venni, hogy a szerelem elmúlik. Nagyon ritka az, hogy évtizedeken át megmaradjon bármi más a kölcsönös szereteten és tiszteleten kívül. Az alak, amivel hódítunk, a gyerekekkel és a korral változik, ahogy a fess vőlegény is megkopaszodik. Ez az élet rendje. Nem hiszem, hogy a mai válogatós fiatalok tisztában lennének azzal, miről is szól egy házasság, hiszen csak azt nézik, ami most van, és ha később nem tetszik már nekik a másik, egyszerűen elválnak. Ez akkor, ha már gyerekek is vannak, szerintem egyenesen tragikus, és oda vezet, hogy két-három házasságból születnek féltestvérek, akiket az apa kínkeservesen próbál összefogni, általában hiába. Nem mondom, hogy én annak idején örültem volna, ha a szüleim mondják meg, kivel házasodjak, de a tanácsaik fontosak voltak, és nem hirtelen szerelemből, hanem alapos megfontolások és tervek után mondtam ki az igent, amit valóban komolyan gondoltam. Nem látok abban kivetnivalót, ha egy mai fiatalnak, akinek nincsenek élettapasztalatai, a szülei segítenek bölcsességükkel, előrelátásukkal. Kényszeríteni persze nem lehet senkit, és abban is van igazság, hogy el kell követnünk a magunk hibáit, mert csak abból tanulunk. De ha azt nézzük, hogy a házasságban két család vagyona is benne van, ráadásul ártatlan gyerekek is születnek belőle, akik megérdemlik a teljes családot, már látnivaló, hogy a szülőknek is szerepe, adott esetben vétójoga van a házasság megköttetésekor. Nem azért dolgoztam, neveltem a legjobb tudásom szerint a gyerekeimet, hogy aztán évekre visszavesse őket egy rossz házasság egy a családba nem való társ oldalán.”

Zsuzsa (49) csak a háttérből támogatja gyermekei szerelmi életét

„Aggódva figyelem, ahogy egyre többen magányosak körülöttem. Majdnem ötvenéves vagyok, pár éve vesztettem el a férjem, de a lányom és a barátnői még nálam is elkeseredettebbnek és reménytelenebbnek tűnnek. Mindig megkérdezem őket, miért éjszakai bulikba járnak ismerkedni? Azt kapom válaszul, hogy már úgyis mindegy, legalább szórakoznak és pasiznak egy jót. Olyan, mintha belefáradtak volna a társkeresésbe, és nem találják azokat a rendes fiúkat, akikkel komoly kapcsolatra lehet számítani, akinek gyereket lehetne szülni. Ezen a helyzeten valahogy változtatni kéne, de nem hiszem, hogy az segítene, ha mi szülők próbálnánk meg párt választani a gyerekünknek – bár tegyük hozzá, hogy a múltban sok elrendezett házasságban is boldogok voltak a felek. Igaz, hogy senki sem ismeri olyan jól a gyerekem, mint én, de a mai világ már teljesen másképp működik, ahogy régen a miénk, másra vágynak a fiatalok, nincs egy kitaposott út, amit végigjárnának. A lányom szerintem egy hétig felém se nézne, ha megpróbálnám összeerőltetni valakivel, nem is beszélve a fiam hozzáállásáról. Marad a támogatás, a bizalom, a biztatás, de néha én is aggódva figyelem, hogy a lányom még mindig nem találta meg az igazit.”

A kényszerházasságok egy másik fajtája

Alemtsahye Gebrekidan mindössze tízéves volt, amikor gyerekkora végérvényesen véget ért. Az Etiópiában élő lány a mai napig tisztán emlékszik arra a pillanatra, amikor anyja behívta az udvarról és közölte vele, férjhez kell mennie. Az esküvőre, ahol a vőlegény is csupán 16 éves volt, két hónap múlva került sor, 3 év múlva már gyermeke is született a párnak, Alemtsahye pedig hamarosan azt is megízlelte, milyen az özvegyek sorsa. Noha az akkor tízéves lány még örülhetett annak, hogy legalább nem egy öregemberhez adták hozzá, mint sok hasonló cipőben járó kortársát, ám így is elég nagy megrázkódtatás volt a számára, hogy az esküvő után el kellett hagynia szülei házát, abba kellett hagynia az iskolát, és hagyományos etiópiai feleségként kellett élnie, vagyis naponta vizet hordott, fát gyűjtött és főzött.

A szegény családokban élőknek kétszer nagyobb az esélyük a korai férjhez menésre, mint a gazdagabb családból származóknak, és a 15 évnél fiatalabb lányok ötször nagyobb arányban halnak meg gyermekszülés közben, mint a húszas éveikben levők, a 15 és 19 év közötti lányok között pedig egyenesen vezető halálok a terhesség.

A gyerekként házasságba kényszerített lányoknak megnő az esélye a HIV-fertőzésre is, mivel sokszor olyan idősebb férfihez adják őket, akinek már számos szexuális partnere volt. Mindezekből kifolyólag az ENSZ Népesedési Alapjának ügyvezető igazgatója, Babatunde Osotimehin hangsúlyozta, hogy a gyerekházasság az emberi jogok ellene elkövetett súlyos erőszaknak minősül, amely megfosztja a lányokat az oktatástól, az egészségtől és a hosszú távú lehetőségektől.