Nótár Mary: "Vár ránk egy nagy beszélgetés"

Pár éve is fellépésről fellépésre rohangáltál, de szinte egyik pillanatról a másikra váltál országosan ismertté és elismertté. Hitted, akartad, hogy ez bekövetkezzen?

Mindig reménykedő, álmodozó voltam, aki nem ismer lehetetlent. Szerintem kellő munkával és kitartással mindent el lehet érni. Mindig is vágytam erre, és amikor az előző szériákat néztem, ott volt bennem, hogy úristen, mi lenne, ha egyszer én is ott szerepelhetnék. De nehéz volt kilépnem a mulatós kategóriából. A Sztárban sztár már rengeteget segített abban, hogy elismerjenek, de még mindig sokan lebecsülik azt a műfajt, ahonnan jöttem.

Ha kimondod, hogy "mulatós" - szerinted mit jelent?

Azt, hogy olyanok is próbálkoznak ebben a műfajban, akik amatőrnek számítanak. Azt hiszik, hogy - mivel van rá igény - ezzel könnyebben lehet pénzt keresni. Magyarország szeret mulatni. A zöme ezért csinálja, miközben nem tud énekelni. Azt mondom, hogy akinek nincs benne a vérében, az hagyja békén ezt a műfajt.

Zavar ez a "mulatós skatulya"?

Csak abból a szempontból, hogy tudom, sokan lenézik és gagyinak tartják. Pedig vannak nagyon jó előadók is.

Kisgyerekkorod óta fantasztikusan énekelsz, ezt most már mindenki tapasztalja is hétről hétre. Miért választottad a mulatós műfajt? Sokáig csak azt a kabátot hordtad!

Igazából az a kabát most is rajtam van, bár most már annyiféle stílust énekelek, hogy azt sem tudom, melyik a sajátom. Mondjuk azt, hogy ma már a világzenét képviselem! A családunkban mindenki cigánymuzsikus. Igaz, én tánczenét tanultam a legelején, és csak belecsöppentem a mulatós muzsikába. Bangó Margitnak volt nagy slágere a "Piros lett a pipacs" és 12 éves koromban azzal indultam el egy Borsod megyei tehetségkutató versenyen. A felkészítő tanárom ötlete volt.

...és nyertél.

Igen. Elkezdtek hívogatni falunapokra, és cigánynótákat kértek. Zongorista vagyok és magamat kísértem. Cigánylányok táncoltak a színpadon, volt koreográfia, minden, aztán elkezdtem saját dalokat is komponálni... Így indult.

Azt mondtad, álmodozó vagy. Akkortájt mi mocorgott a fejedben?

Akkor is arról ábrándoztam, hogy minél több embernek meg tudjam mutatni, mi van bennem. Hogy ezt lehet így is csinálni. És azért maradok meg az eredeti műfajomnál is, mert szeretném bebizonyítani, hogy igen is lehet a mulatóst színvonalasan képviselni és művelni.

Egyértelmű volt a családban, hogy énekes lesz a leányzó?

Amikor 13-14 évesen elkezdtem saját zenéket írni, rájöttek, hogy ez már több, mint hobbi. De azt tartották szem előtt, hogy mindenképp legyen egy szakmám. A zenélést nem tartották annyira hivatásnak, mert tudták, milyen nehéz ezen az úton járni. Ezért tanultam szülésznőnek, bár nem lettem az.

Taktaharkány, Miskolc - milyennek lássam azt a világot, amiben cseperedtél?

Taktaharkányban laktam 22 éves koromig. Ez a falucska Miskolctól 22-23 kilométerre található. Nagyon szívesen járok most is haza, ott van a nagymamám és sok rokonom - csak most nincs időm. Hálás lehetek a jóistennek, mert teljesen normális, átlagos családba születtem. Nem mondhatom, hogy hű, de fényűzően éltünk, de azt se, hogy a nyomorból érkeztem. A szüleim, nagyszüleim mindig dolgosak voltak, és engem is erre ösztönöztek mindig. Ezt a példát láttam. Dolgozni és csinálni kell!

Talán fura a kérdés, de mikor jöttél rá, hogy roma vagy? Már mosolyogsz!

Úgy nőttem fel, hogy állandóan cigányzenét hallgattam. De igazán az általános iskola felső tagozatában szembesültem azzal, hogy van roma és nem roma. Kisgyerekként ezt nem tudtam felfogni. Mondok egy példát. Az unokahúgom nemrég mondta az anyukájának, hogy "csúfolt a cigánygyerek az óvodában!" Mire a néném: "Ne mondd azt, hogy cigánygyerek, te is az vagy!" "Én nem vagyok cigány" - válaszolta a kicsi. Tehát ő nem is tudta magáról, hogy cigány! Kiskorban ezt az ember még nem fogja fel. És ez így természetes. Hála istennek engem nem értek olyan atrocitások, hogy nagyon fájó legyen. De nyilván néha érzem, főleg Borsodban, ahol ez eléggé kiélezett. De én a szerencsésebb kategóriába tartozom. A koncertjeimen is találkoztam már szélsőséges párthoz tartozó emberekkel... Meghallgatták a zenémet és odajöttek gratulálni az eddigi eredményeimhez.

Ez példa lehet arra, hogy átlépjük a saját korlátainkat.

Igen, hogy elfogadjuk egymást mint embert, hogy felfedezzük benne a jót - ez nagyon fontos. Nagyon fontos lenne.

A roma hagyományok mennyire vannak jelen az életedben? Rábukkantam, hogy azt mondtad - nincs utcán csókolózás, nincs mély dekoltázs... Néhány finom határt megfogalmaztál már.

Inkább tisztelem a hagyományokat, mint követem. A szüleim is modern felfogással, gondolkodással élnek és én is inkább magam miatt, az erkölcsösség miatt élek így. Nekem nem fér bele az emberi morálba, hogy csókolózunk az utcán. Olyan kínos lenne! De tényleg.

Szigorúan neveltek?

Egyáltalán nem. Jó, végül is nem engedtek túl hosszú láncra, de nem volt semmi megtiltva. Tudtam én magamtól is, hogy mit szabad és mit nem. Ha azt mondták, 8-ra legyek otthon, akkor tudtam, hogy maximum 9-re haza kell érnem. Tisztában voltam a határokkal.

Már középiskolásként elkezdtél dolgozni, pénzt keresni. Viszonylag hamar felnőttél!

Hát, hamar, igen, de közben meg még most is a gyerekkoromat élem! Én nagyon bohókás vagyok a hétköznapokban. Persze komoly is tudok lenni. De például azért is szeretem Fekete Laci mentalitását, mert vele sokat tudok nevetni. Vele a negatív kritikát sem úgy fogom fel, hogy lelkileg megviseljen és összeomoljak. Ez egyrészt buli, másrészt örülök, hogy a mai világban ilyen lehetőséget kaptam.

Hogy bír egy ilyen pici nő egy ekkora pasit vinni a hátán?

Hát nehéz lenne, ha én vinném a hátamon Lacit! De ő nagyon könnyen kezelhető. Legalábbis én hamar szót értek vele. Nagyon aranyos, 160 kiló szív az az ember! Örülök, hogy ő a párom.

Rutinos vagy a színpadon, de az utóbbi két show egészen új szerepeket várt el tőled.

Itt tanultam meg, mi az a lámpaláz! A Sztárban sztár első 2-3 hetében. Életemben nem voltam izgulós típus, így akkor döbbentem rá, hogy úristen, izzad a tenyerem, feszült vagyok. Mi ez? Harmincezer ember előtt is léptem már fel, de soha nem éltem át ilyet. Ez új volt! Mint ahogy az is, milyen kőkemény munka angol szövegeket megtanulni. Német tagozatos voltam, és egy kukkot sem tudtam angolul. Rengeteget éjszakáztam.

Te olyan vagy, aki nem adja fel.

Nem bizony! Volt, hogy egy hét alatt 12 órát aludtam. Este nyolctól éjfélig tanultam a szöveget, aztán lezuhanyoztam, hogy felfrissüljek, és utána megint tanultam hajnal négyig. Aludtam két-három órát, és már indult a nap.

Apró nőszemély nagy teherbírással. Egyébként a külsőddel elégedett voltál mindig? Sose zavart, hogy pöttöm vagy?

Hát, egy picit a lábam zavar, különösen magas sarkúban... De egyébként nem. Anyukám is ekkora. A két húgom se sokkal magasabb. Szerintem jól áll nekem, aranyos vagyok ezzel az 156 centimmel!

Szerintem is! Mennyire vagy tudatos, Mary?

Amennyire csak lehet. Tisztában vagyok a dolgokkal, de tényleg az az elvem, hogy nem szabad semmit sem véresen komolyan venni.

Magadat sem? Sosem szédített meg a népszerűség?

Szerintem nem vagyok az a típus. A hétköznapjaimban inkább visszahúzódó vagyok. Sőt, ha elmegyek vásárolni, akkor teszek is arról, hogy ne ismerjenek fel. Felveszek egy jó kis sapit, vagy valami laza cuccot. Nem törekszem arra, hogy mindenki engem figyeljen. Nyilván ha olyan helyre megyek, akkor megadom a módját, de egyébként teljesen átlagosan jövök-megyek. Nekem az a természetes, hogy színpadon vagyok. De a célom mindig az volt, hogy énekelhessek. Nem a sztárság. Örülök, hogy jól érzik magukat az emberek, meg annak, hogy ha írunk egy zenét, akkor azt talán majd tíz év múlva is énekelni fogják. Tök jó, ha valami maradandót tudunk csinálni.

A hangsúly tehát nem az ismertségen van. A magánéletedet is igyekszel óvni. Próbáltam összerakni mindazt, ami tudható: olvastam, hogy a párod, Sanyi, nyíregyházi fodrász...

...milyen jól informált vagy!

Kuncogsz, de hát készültem! Szóval arra is rábukkantam, hogy épp hullámvölgyben van a kapcsolatotok...

Mindenképpen vár ránk egy nagy beszélgetés, de végül is kibékültünk. Bár igazából nem is vesztünk össze. Annyi történt, hogy most túlságosan elfoglalt vagyok! Te is tudod, ez mivel jár. Nekem újszerű, hogy az egész napom be van táblázva. Fotózás, próba, énekóra, fellépés... Nem marad időm semmire. És ez már közel négy hónapja így van. Volt a Sztárban sztár, aztán egy hónap szünet tele haknival, most pedig itt a Nagy Duett. Haza sem tudok utazni és hozzá sem. Az egyetlen probléma, hogy keveset találkozunk. Telefonon élünk. Kértem, hogy tartson ki, már nem tart sokáig, de én szeretnék a döntőbe jutni, és szükségem van a támogatására. Ő ezt megértette, csak pont egy olyan telefonbeszélgetést vettek észre, amikor potyogtak a könnyeim. Épp nem ment a próba sem, fáradt is voltam. De mi ketten ezt már átbeszéltük.

A népszerűség tán több kísértéssel is jár...

Engem nem érdekel a kísértés. Észre sem veszem. Már közel négy éve együtt vagyunk és nekem ő a harmadik párkapcsolatom az életemben. Hát, figyelj - szeretem a párom, oszt ennyi. Nekem nincs szükségem kalandokra. Ahhoz is kellett fél év, mire egy pár lettünk. Nem egyik napról a másikra történt.

Nehezen nyílsz meg?

Igen. Ugyanazok most is a barátaim, akik gyerekkoromban voltak. Rengeteg ismerősöm van, de igazán közeli, lelki bizalmasom talán három van összesen. Ők azért is fontosak, mert tükröt tartanak nekem. Ismernek gyerekkorom óta. Jeleznék, ha nem jó irányba mennék.

Biztosan abban is van változás, hogy mit engedhetsz meg magadnak. Mennyire fontosak az anyagiak? Milyen házat, kocsit, nyaralást, utazást szeretnél...

Sanyi is azért dolgozik és én is, hogy megteremtsük azt a jövőt, amibe majd a gyerekeink érkezhetnek. Nekünk sem volt olyan nehéz dolgunk, hiszen szépen, rendezetten járattak bennünket a szüleink iskolába, mindent megkaptunk. Mi is csak ezt szeretnénk. Dolgozunk, jól élünk, jól elvagyunk. Kérdezik, hogy vágyom-e nemzetközi karrierre. Nem, arra nem vágyom. Hogy itthon sikerrel tudok zenélni, nekem bőségesen elég. Több, mint amiről álmodtam. Mindig csak arra vágytam, hogy szeressenek az emberek. Jó lenne addig csinálni, amíg a jóisten engedi, és amíg én szeretném. Csak ennyit kérnék. Ez nekem a boldogság.