Asztal felett zsűritag, asztal alatt jár a lába - ki az?

Vége a tespedésnek! Vége az örökös önámításnak és ígérgetésnek, hogy holnaptól majd,
és új élet, csak még ma pihenek kicsit, és aztán mindent bele…

Alapvetően egy lusta barom vagyok. Ha magamról van szó és a testedzési lehetőségekről, akkor ez tény. Pedig szakemberek szerint is egészen jó adottságaim voltak kamaszkoromban is a sportra, én mégis inkább buszra szálltam a Vérmező körbefutásánál a tornaórán, aztán egy megálló után megjátszott lihegéssel futottam a célba, igaz, mindezt nem egyedül tettem. Nyaranta egy híres tornaedző szomszédságában vakációztunk kiskoromtól kezdve, ő évente próbált nekem nyári edzésterveket kreálni, hogy ne legyek már olyan átkozottul vézna, és én minden nap kitaláltam valami jó kis kifogást. Sportoltam én, persze. Pár hétig. Elkezdtem a teniszt és a vívást is. Ám ahogy közölték, hogy kisfiam, holnaptól minden nap edzésre kéne jönni, azonnal abbahagytam. Sajnos a szüleim ezt megengedték. Pedig ha akkor erőszakosabbak lettek volna, talán morogtam volna egy ideig, de ma iszonyú hálás lennék, főleg atléta testem miatt, amit most már hogyan kalapáljak össze? :-)

Pár éve erőre kaptam egy darabig, a drága Katus Tamás szelíd erőszakosságának és profizmusának köszönhetően lejártam kondizni, persze csak úgy, hogy ő, mint személyi edző irányított. Ha nem volt ott, rögtön elhitettem magammal, hogy az előírt edzésadag fele is éppúgy lehet hatásos. Aztán jött a porckorongsérv néhány éve, akkor azt gondoltam, lőttek a mozgásnak.

Miután 4 éve tünetmentes vagyok, ráadásul hiperszuper fitnesz-wellness központ épült az utcában, ahol lakom, hát nincs mese, rászántam magam, hogy az örökös maszatolás, hébe-hóba edzés - helyetti fecsegés - után újra rábízzam magam egy "szadista" edzőre. Ők ugyanis előző életükben valamilyen őrmesteri posztot tölthettek be. Egytől egyig. Na de itt ez kell, főleg az olyan elvetemült lustaságokkal szemben, mint én.

Hangsúlyozni szeretném, a munkában ennek a hozzáállásnak nyoma sincs. Ott jöhet többórás táncpróba, jöhet a Szépség és a szörnyeteg-béli gyertyatartó talpig azbesztruhában táncikálva, jöhet Berti a Mary Poppinsból 10 perc sztepp után a falon mászva, jöhet a Szombat esti láz 4 hónapig - napi 5-6 órás próbákkal, és jöhet bármi, mert van motiváció. A lehetséges és áhított siker.

Egyébként jól vagyok... Ja, igen, lázas vagyok! Talán pont ettől is érzem olyan jól magam. Atyaég, gondoltam volna, hogy hipochonderként ekkora ökörséget fogok leírni valaha? Ez olyan láz, amit csak imádni tudok, és csak szombat este tör rám. Fura így nyugisan végigülni egy táncos műsort, ami anno az őrületet, az izgalmat, a megfelelést, a sikerélményt jelentette nekem. Imádtam minden percét, és pontosan tudom, mit élnek át a versenyzők. Ugyanakkor hálás vagyok, hogy nekünk nem a stúdióban kellett végignézni egymás produkcióját, mint most, mert megőrültem volna.

Én akkor az utolsó pillanatig gyakoroltam Andi nélkül is, egyedül, egy sötét folyosószakaszon. Rettegtem, hogy elfelejtem a lépéseket. A felkészülés és az adások négy hónapja alatt magamhoz képest is extra figyelemmel vigyáztam az egészségemre. Ismertek, ez már turbó hipochondria volt. Andrea utólag vallotta csak be nekem, hogy a harmadik adás előtti napon, amikor a cha-cha-cha volt terítéken, ő már lázas beteg volt. Természetesen hírzárlatot rendelt el, titkolta őrült módon, mert tudta, ha ez a fülembe jut, onnantól kezdve már ez jár a fejemben a lépések helyett. Testközelben, egymás arcába lihegve egy beteg emberrel? Én???

A stábtagok is be voltak avatva, és ameddig én a kamerapróbán külön készülődtem, Andrea egy pamlagon hevert a stúdió előterében, teát hoztak neki, és ápolták. Ha közeledtem, riadólánc indult be, és mire beléptem a stúdióba, mosolygott és mintha minden tökéletesen rendben lenne, felpattant, táncra kész lábakkal. :-) Most meg jó öregesen végigcsücsülöm az adást drága zsűritársaimmal, közben persze a lábam jár, mint a motolla, és élvezettel vizslatom a parketten történteket, kicsit kritizálok is, és bámulom a gyönyörű és tökéletesen profi Ördög Nórát. Na jó, néha lövök egy-két selfie-t is. Csak hogy bizonyítsam, milyen jól tudunk kinézni így együtt. :-)

Mindenkinek boldog nyulat, drágáim, és ne felejtsétek, jövök! Várok mindenkit! A megszokott pénteki nap helyett majd hétfőnként! Legközelebb április 28-án keressetek - randi ugyanitt!