Rendszeresen molesztálta az apja, ezért nyúlt drogokhoz a lány (18+)

Azok a lányok, akik kiegyensúlyozott családban nőttek fel, az apjuk volt a családfő, és a férfinak volt tartása, jó eséllyel ugyanilyen férfit választanak majd társul is. Akik viszont nem voltak ilyen szerencsések, talán életük végéig szenvednek amiatt, hogy apjuk mintájára agresszív, gyenge jellemű, senkiházi férfiakat vonzanak be. Mintha nem lenne elég a hányattatott gyerekkoruk, tovább vezekelnek apjuk jellemtelensége miatt. Persze ezek a nők, ha lenne elég erejük, megváltoztatnák a sorsukat, de az esetek szomorú többségében el sem jutnak odáig, hogy rájöjjenek a probléma forrására és alakítsanak az életükön. Az apáknak, és persze az anyáknak fogalmuk sincs arról, mekkora a felelősségük. Boldoggá, kiegyensúlyozottá, de könnyen pokollá is tehetik a gyerekük életét.

Nem hiszek a megbánásban, de néha-néha eszembe jut, mire vihettem volna, ha az anyám nem nyomorog és ismerhetem az apámat. Talán egyetemre megyek és rendes élet jut nekem. Talán lázadásból akkor is a könnyebb utat választom. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, azt hiszem, engem akkor is elvakított volna a könnyű élet lehetősége és a pénz. Igaz, ez az élet csak látszólag könnyű. A valóságban kamatostól visszafizetem az árát annak a sok pénznek, amivel elhalmoznak a férfiak.

Egyik legjobban gyűlölt kuncsaftom egy ötvenöt éves férfi volt, aki az édesapám lehetne. Azt is szerette, ha azt játszottam előtte, hogy a lánya vagyok. Volt a valóságban is egy lánya. Elkényeztetett, gazdag, problémás lány, aki nem tudta feldolgozni azt, hogy minden sikerült neki az életben és unalmában a drogokhoz menekült.

Egyszer megkérdeztem a kuncsaftot, hogy miért is izgatja az, ha azt az illúziót keltem, hogy a lánya vagyok. Érdekelt. A válasza megdöbbentett: "Addig sem a lányomhoz fordulok..." Nem tudtam nem arra gondolni, hogy jobb is, hogy nincs apám...