Nápolyt látni és meghalni? Na ne, inkább jókat enni, fürödni és kirándulni!

Az egymillió lakosú város Róma és Milánó után Olaszország harmadik és egyben Dél-Olaszország legnagyobb városa. A számunkra szokatlanul kaotikus, sok helyen koszos város nagy részét be lehet járni gyalog vagy tömegközlekedéssel. Ez utóbbi inkább tekinthető rapszodikusnak, hisz hiába jelzi tábla a busz menetrendjét, az soha nem akkor érkezik meg a megállóba.

A repülőtér nem esik messze a várostól, az Alibus 4 euróért húsz perc alatt bevisz a központi pályaudvarig. Itt található a város egyik központi tere, a Piazza Garibaldi, ahol legalább olyan káosz van, mint maga a helyi közlekedés. Fura kettősség jellemzi a városrészt: a pályaudvar épületében és a metrómegállónál elegáns üzleteket alakítottak ki, a felszínen található buszmegállók környéke viszont szemetes, bevándorlók hada lepi el. Már csak hab a tortán, hogy az utcára kipakolt szeméthegyekből időnként patkányok szaladnak elő. Rosszul hangzik, de valójában inkább szórakoztató ez a számunkra szokatlan életmód, amelyben nyugodtabban sétálhatunk éjszaka, mint Budapesten éjjel a VIII. kerületben. Persze a zsebtolvajoktól itt is kell tartani.

A pályaudvartól nem messze, a Via Sersale 13. szám alatt található Nápoly 1870-óta működő híres pizzériája, ahol hosszú, tömött sorokban várakoznak a helyiek még éjfélkor is. Nekünk nem volt türelmünk órákat várni az utcán, legalább olyan finom pizzát találtunk a város történelmi központjában, a Via Tribunali 94. szám alatti Di Matteónál és a 120-as szám alatti Pizzeria al Presidentében, ahol az olasz hírességek mellett például az egykori amerikai elnök, Bill Clinton is tiszteletét tette 1994-ben.

A nápolyi pizzáról azt érdemes tudni, hogy a helyiek kétfélét fogyasztanak. A legtöbb helyen nincs is hatalmas feltétekkel dúsított választék. Az eredeti bivalymozzarellás Margheritát és a paradicsompürés-fokhagymás Marinarát fogyasztják legszívesebben.

Nemcsak a pizzát, de az utca felé pultból árusított jellegzetes nápolyi sült tésztákat, sült rizst, töltött tésztaféleségeket is feltétlenül meg kell kóstolni, ugyanúgy, mint a tipikus édességüket, a Babát, ami rumba áztatott piskóta.

A történelmi belvárosban a Via Tribunali Nápoly legérdekesebb és legautentikusabb utcája, ahol összetűzések nélkül megfér egymás mellett a gyalogos és a személygépkocsi, meg persze a robogósok. A keresztutcákban egymást érik a fura kis figurákkal telitömött kézműves üzletek, amelyekből házi jászolokhoz árulnak hihetetlen kellékeket. A „jászolutca" az egész világon híres, hisz olyan, mintha itt egész évben karácsony lenne.

Ha a színes forgatag mellett műemlékre vágyunk, a Dóm is ezen a környéken található. A kis utcákon barangolva kijutunk a Dante térig, amelyen Nápoly legújabb látványosságára, a metróra szállhatunk fel. Megéri! Az Art Station állomások szépsége és egyedisége vetekszik a múzeumokkal is. A világ egyik legszebb metróállomása, a Toledo megálló kék mozaikból álló dizájnját a víz hullámzása ihlette, de több egyedi (rózsaszínű, vagy szoborrá átdolgozott Fiat 500-at rejtő) metrómegálló alkotja a föld alatti látnivalót.

A metróból egyenesen a város fölé túrázhatunk. Siklóval (funivia) vagy metróval is feljuthatunk az egyik elegáns negyednek számító, 249 méter magasságban található domb tetejére, a Castel Sant'Elmo nevű erődhöz és múzeumhoz. A Vomero domb a város legmagasabb pontja, ahonnan az utcákból és teraszokról lenyűgöző látvány tárul elénk a nápolyi öbölre és a háttérben magasodó Vezúvra.

Nápoly nem csak a városlátogatásból áll, hiszen megmártózhatunk a tengerben is. Két homokos strand található egymás mellett a Via Posilippo elején.

Tündéri szállásokra bukkantunk: Az Il Giardino segreto nevű családi panzió a nyüzsgő városban például egy titkos, apró édenkertet rejt.

A központi pályaudvarnál található Sweet Sleep nevű panzió tetejéről rálátunk a városra, a házi süteményekből álló reggeli pedig egy olasz gasztrótúrának is megfelel.

Egy nápolyi kirándulás nem kizárólag a város bejárására korlátozódik. A központi pályaudvartól a Sorrento felé tartó Circumvesuviana vonattal 20 perc alatt eljutunk a világörökség részét képező, 1979-ben elpusztult városba: Pompejbe és Herculaneumba. A Villa dei Misteri megállótól csak 100 méterre található az ásatások bejárata.

A Vezúvot is ugyanezzel a vonattal fedezhetjük fel. Az Ercolano-Scavi megállótól fél óra alatt visz fel kisbusz a kráterhez legközelebbi parkolóhoz, ahonnan pár óra nézelődés után indul vissza a pályaudvarra. A kráterhez gyalogosan kell felsétálni, de az itt-ott keskeny füstcsíkot eregető vulkán látványa egy életre szól. Kicsit hűvösebb van fent, mint Nápolyban, vagyis érdemes egy kardigánt is magunkkal vinni.

Aki inkább az égszínkék tengerre, szubtrópusi klímára, burjánzó növényzetre vágyik, az Capri és Ischia szigetén csobbanhat egy nagyot. A világ egyik legszebb helyének titulált, kihagyhatatlan és egy életre szóló látvány a kék barlang meglátogatása. Tavaly itt a szigeten és a barlangban forgatta Hermosa című dalának videoklipjét Mariah Carey.

A behajózásért többnyire borsos árat kérnek a csónakosok, de megéri. Nápolyból ide a Molo Beverellóról 20 percenként indulnak gyorshajók, amikkel estefelé vissza lehet térni a városba.

De a Nápolytól 50 km-re fekvő Sorrento és Positano, valamint az Amalfi-part nyaralóhelyei is nagyon népszerűek, ide Nápolyból helyi SITA buszokkal,amelyek a part mentén mennek, vonattal vagy akár hajóval is eljuthatunk.