„Megkért, hogy pusziljam meg a végét" – A gyerekbántalmazásnak számos módja van

Vadas Judit

2014.09.29.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A gyerekbántalmazásnak számtalan módja van, és talán nem is gondolnád, milyen méreteket ölt ez a jelenség manapság. Világszerte tízből hat gyereknél alkalmaznak testi fenyítést az UNICEF adatai szerint, a 2 és 14 év közöttieknél az arány eléri a 80 százalékot. 2012-ben minden ötödik emberölés áldozata gyermek volt, a serdülőkor elején pedig a tanulók harmadát rendszeresen zaklatják.

A gyerekek bántalmazása két nagy csoportra osztható. Az egyik, amikor a gondozó, aki a szülő vagy a nevelőszülő, akár szóban, akár testileg rosszat tesz a gyerekkel – ez a klasszikus gyerekbántalmazás vagy gyerekek elleni erőszak; a másik esetben elmulaszt valamit megtenni, amire a gyereknek szüksége van – ez az elhanyagolás. Mindkettő hosszú távú káros következményekkel jár, mivel a gyerek felé azt az üzenetet hordozza, hogy nem szerethető, az igényei nem fontosak, és a testével nem önmaga rendelkezik.

Érzelmi erőszak – gyakoribb, mint gondolnád

Érzelmi erőszaknak számít minden olyan cselekmény, amely a gyerekben tehetetlenségérzetet, zavarodottságot, félelmet vagy bűntudatot kelt. Leggyakoribb példái a gyerek sértegetése, megszégyenítése vagy megalázása, képességeinek leszólása, elhagyással, örökbeadással vagy egyéb ijesztő dologgal való fenyegetése, a gyerekkel való ordítozás vagy trágár beszéd, berendezési tárgyak dobálása, a gyerek számára fontos tárgyak összetörése, fokozott és indokolatlan kontroll vagy rettegést kiváltó viselkedés a gyerek mindennapi cselekedetei kapcsán. Gyerek elleni érzelmi erőszaknak számít a gyerek anyjának bántalmazása is, akár a gyerek előtt, akár titokban (például a másik szobában vagy fojtott hangon) történik.

Testi erőszak – egy jól irányzott pofon még nem számít erőszaknak

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület szerint testi erőszaknak számít minden olyan cselekedet, amely a gyerek teste, illetve testi integritása ellen irányul. Ide tartozik a gyerek rázása, dobálása vagy lökdösése, megpofozása, kézzel vagy bármilyen tárggyal való megütése, megrúgása, fojtogatása, megégetése, leforrázása vagy hidegnek való kitevése, szobájába vagy egyéb helyre való bezárása, a lakásból való kizárása, alvás-, táplálék- vagy folyadékmegvonással történő szándékos büntetése.

Egy 34 éves nő vallomása

„Apám testi bántalmazásai már az általános iskolában elkezdődtek. Tesómat már kétévesen pofon vágta. Ha nem vert, akkor beteges módon közelített felém. Egyszer, a teniszpályán beleültem az oktató ölébe, ekkor is általános iskolás voltam. Ő ezt meglátta, és hazafelé menet már elborult az agya, és szadista tekintettel fenyegetett a liftben, hogy mit fogok ezért kapni. Semmit nem értettem az egészből. Elővette a nadrágszíjat és úgy helybenhagyott, hogy nem bírtam ülni, rettenetesen fájt. Féltékeny volt? A testvéremet sem kímélte, aki annyira félt, hogy egyszer megkért, a nagy, szabászathoz használt fával üssem, hogy felkészítse magát arra, hogy apám meg fogja verni, mert rossz jegyet kapott. Ezután én is ütöttem magam, volt, hogy a vonalzóval, hogy én is bírjam majd, de emlékszem olyanra is, hogy állok a tükörrel szemben és ököllel ütöm az arcom” - írta a beszeljrola.hu oldalon egy bántalmazott nő.

Szexuális erőszak - az esetek többsége sosem derül ki

"Gyermekkori szexuális abúzusról akkor beszélünk, ha a gyermeket egy felnőtt, nála idősebb személy a hatalmával visszaélve szexuális tevékenységbe von be. Ez jelenthet szexuális felhangú megjegyzést, egy pornográf tartalmú film közös megtekintését, valamilyen fokú testi érintkezést is" – magyarázza Víg Sára pszichológus, majd folytatja: "A felnőttek ritkán alkalmaznak agresszív erőszakot, inkább felnőtt szerepükből fakadó erőfölényüket fitogtatva veszik rá az áldozatot az úgymond együttműködésre." Az esetek többsége sajnos sosem derül ki, a megfélemlített gyerekek nem mernek segítséget kérni. Az elkövető ugyanis gyakran közeli hozzátartozó (apa, nevelőapa, nagybácsi, unokatestvér stb.) vagy közeli ismerős (például szomszéd, családi jó barát), akiben a gyermek megbízik. Mivel a felnőttnek hatalma van a gyermek felett, beleegyezésről akkor sem lehet beszélni, ha a gyermek nem fizikai kényszer alatt cselekszik. Az áldozat naivitásával és kiszolgáltatottságával él vissza egy nála idősebb (nem mindig nagykorú), nagyobb tudással rendelkező elkövető. Innen ered a gyermekkori szexuális abúzus komplexitása: a gyermek úgy érzi, hogy beleegyezett a történtekbe, ezért cinkosnak érzi magát, és bűntudat gyötri. A bűntudat akkor is megmarad, amikor az áldozat már – legalábbis időben – eltávolodott a történtektől.

Egy 42 éves nő őszinte vallomása

„Mindig zavart, hogy az apai nagyszüleimnél az esti fürdéshez a szobában kellett levetkőznöm és a nagyszüleim előtt, többek között a nagyapám előtt meztelenül kellett a fürdőszobába vonulnom. 4 év körüli lehettem, mikor szokás szerint nyáron a szünetben ők vigyáztak rám. Ott nyaraltam. A nagyanyám elutazott vidékre az ő anyjához és kettesben maradtunk a nagyapámmal. Nem emlékszem, hogy pár nap vagy csak egy napon történtek a dolgok. Mivel délutáni alvás volt és meleg is, így lefektetett a kisszobába aludni. Kérdezte, hogy odajöjjön-e ő is. Mivel ritkán tudtam aludni, hogy ne unatkozzak, igent mondtam. Kérdezte, hogy melegem van-e, mert neki az volt. Lekerült a ruha mind a kettőnkről. Akkor én még soha nem láttam férfit meztelenül, és semmi rosszat nem gondoltam. Simogatni kezdte az arcom, aztán egyre lejjebb csúszott a keze. Nem emlékszem pontosan, hogy került a keze a szeméremajkaim közé. Azt tudom, hogy végig beszélt hozzám. Kérdezgetett. Hogy jó-e, amit csinál. Én azt feleltem, hogy igen. Nem éreztem semmi különöset, egyszerűen csak furának találtam, hogy olyan helyen simogat, ahol még senki. Mikor megpróbálta az ujját betolni, valószínűleg felszisszenhettem, nem folytatta, hanem újra a szeméremajkakat és gondolom a csiklót próbálta izgatni. Aztán, nem tudom, de arra emlékszem, hogy felállt a hímvesszője. Fogta a kezem és vezette, ahogy elkezdtem kiverni a falloszát. Arra is emlékszem, hogy megkért, pusziljam meg a végét. Valami fehér, sós jelent meg a hímvessző végén, akkor nem tudtam, mi az... ma már tisztába vagyok vele, hogy mi történt. Amikor megpusziltam, megkérdeztem, hogy mi ez a fehér. Mondta, hogy azért van, hogy jobban csússzon a kezem, és kérte, kapjam be. Megtettem... A kezemen folyt végig az ondó. Fura volt. Mikor végeztünk, elküldött fürdeni. Bejött utánam és megmosdatott, alaposan, mindenhol. A nemi szerveket is, amit eddig soha nem tett meg, hiszen nagylány voltam és már magam fürödtem. Úgy emlékszem, másnap is játszottunk ilyet. Azt mondta, hogy így majd nem fogok meglepődni, tudni fogom, milyenek a férfiak, s ez a mi titkunk” - meséli a beszeljrola.hu oldalon egy anonimitását kérő nő.

Elhanyagolás: számtalan módja van

Elhanyagolásról akkor beszélünk, amikor a gyerek testi és lelki igényei figyelmetlenség vagy szándékosság miatt nem kerülnek kielégítésre. Ilyen például, ha a gyerek nem kap enni, kiszárad, pénz és segítség nélkül egyedül kell gondoskodnia bizonyos étkezésekről. Ilyen az, amikor nincs az évszaknak megfelelő ruhája, az piszkos vagy elhanyagolt. Elhanyagolásnak tekintjük, ha az a lakás, amiben a gyerek él koszos, bogaras, nincs fűtés, rendetlenség uralkodik, a gyereknek nincs saját élettere a játékhoz és a tanuláshoz. Ide soroljuk a háztartásvezetést vagy a kisebb testvérek gondozásának átruházását, a szeretetmegvonást, az egészségének veszélyeztetését.

A helyzet Magyarországon

Magyarországon csaknem 200 ezer gyermek veszélyeztetett, évente 6 ezren válnak bűncselekmény áldozatává.

Mi a különbség a bántás és a bántalmazás között?

Sokszor felmerül a gyereket nevelő felnőttekben a kérdés, hogy ha néha megpofozza a gyerekét vagy kiabál vele, akkor ő is bántalmazó szülő? Aggodalomra azonban nincs ok: „A bántalmazott gyerekek világosan és pontosan elkülöníthetők az alapvetően szeretetben és biztonságban élő gyerekektől. Az a gyerek, akivel gondozója alkalmanként fáradtsága, idegessége vagy türelmetlensége miatt kiabál, még nem okvetlenül bántalmazott, hiszen ez önmagában nem bántalmazás, csak bántás” – magyarázza a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak ellen munkatársa. Bántalmazásnak azt nevezzük, amikor valaki visszatérően és rendszeresen ugyanazokat a bántásokat követi el egy rábízott gyerek ellen. A gyerek bántását jogosultságérzéssel vagy a gyerek rosszaságával magyarázza, ezért a bántalmazást nem bocsánatkérés és a jövőbeli szülői viselkedés megváltozása követi, hanem további hasonló szülői túlkapások.

A gyerek lelkileg és testileg is sérül

Egy egészséges és felnőtt személyiségű szülő büntetetés helyett magyaráz, mert nem a gyerek frusztráló viselkedése által keltett dühe irányítja, hanem az a tudatos döntés, hogy számára minden körülmény között a gyerek boldogsága és biztonsága az elsődleges szempont. Ha egy gyereket bántalmaznak, viselkedésében és gondolkodásában egy sor eltéveszthetetlen tünet jelenik meg: tehetetlenséget, rettegést, megalázottságot és bűntudatot érez, és ezek az érzések a szülői feloldás hiányában az évek során átveszik az irányítást a gyerek személyiségszerveződése és világlátásának alakulása fölött.

A leggyakoribb lelki tünetek

Elmagányosodás, gátlásosság, belső rosszaságtudat és bűntudat, hamis én kialakulása, agresszió a kortársakkal, öngyilkosság fontolgatása vagy öngyilkossági kísérletek, szökési kísérletek, drog- vagy alkoholfogyasztás, bűncselekmények és bandák felé sodródás.

Mit tehetsz, ha azt látod, hogy gyereket bántalmaznak?

A rendőrséghez és a gyerekjóléti szolgálatok munkatársaihoz is fordulhatsz. A rendőrség köteles minden családon belüli erőszakra utaló esetben a helyszínre kivonulni, és amennyiben kiskorúak is érintettek, adatlapot felvenni az ott látottakról, amelyet a helyi gyerekjóléti szolgálatnak tovább kell küldeniük. A NANE Egyesület segélyvonala: 06 80 505 101

Az ENSZ gyermekjogi egyezménye

Az elmúlt 25 évben összesen 194 ország írta alá az ENSZ gyermekjogi egyezményét, amely a világ legszélesebb körben elfogadott emberi jogi dokumentuma. 1989-ben számos ország elismerte, hogy a gyermekeknek különleges védelemhez van joga, és e jogok biztosításának érdekében mindent el kell követni. Magyarországon 1991 óta hatályos az egyezmény.

„Az egyezmény megváltoztatta a gyermekekkel kapcsolatos gondolkodásmódot, hiszen innentől számít általánosan elfogadottnak, hogy a gyermekek aktív szerepet vállalhatnak a közösség és a társadalom életében, ugyanakkor a gyermekkort a felnőttkortól különbözőnek kell tekinteni. Az élet ezen szakaszában a gyermekek növekednek, tanulnak, játszanak és fejlődnek. Bár a gyermekek helyzete az elmúlt időszakban sokat javult, továbbra is rengeteg a tennivaló" – hangsúlyozta Danks Emese, az UNICEF Magyar Bizottság ügyvezető igazgatója.

A szervezet legfrissebb összesítése szerint a világban 2012-ben minden ötödik emberölés áldozata gyermek, tízből hat gyereknél alkalmaznak testi fenyítést és a 2 és 14 év közötti korosztályban öt gyermekből négyet bántalmaznak. A serdülőkor elején a tanulók harmadát rendszeresen zaklatják, a 15 év feletti lánygyermekek egynegyedét érte fizikai bántalmazás. A kamasz lányok közel fele úgy gondolja, hogy a férj bizonyos körülmények között jogosan verheti a feleségét.

Magyarországon közel 200 ezer gyermeket veszélyeztetettként tartanak nyilván, huszonegyezren vannak gyermekvédelmi gondoskodásban, évente pedig körülbelül hatezer gyermek lesz valamilyen bűncselekmény áldozata. A gyermekszegénység aránya magas, körülbelül 26 százalék, amely több mint 400 ezer gyermeket érint.

A legrégebbi ismert gyerekbántalmazás

A nyugat-egyiptomi sivatagban található Kellis 2 nevű temetőben, az 519-es számú sírban találták meg annak a gyereknek a csontvázát, akinek a karján Tosha Duprasbegan régész vette észre a bántalmazás nyomait. A röntgenes és szövettani vizsgálatok után további törésnyomokat találtak a csontokon szinte az egész testen. Azért következtetnek arra, hogy bántalmazásról lehetett szó, mert a törések különböző állapotban voltak, valamelyik már teljesen begyógyult, míg voltak viszonylag frissek is. Az összes sír közül csak ebben az egy esetben találtak bántalmazásra utaló nyomokat, így ez nem volt általános gyakorlat az ókori egyiptomi társadalomban.