A jövő zenéje ma még a múltban rejtőzik

Akkor most szépen áruljátok el, olvasó, gyermeklelkű felnőttársaim, hogy mennyibe is került mondjuk a '80-as években egy bakelitlemez? Na, mi van, nagy a csönd! Nehogy már mindenki fiatalabb legyen, mint én és ne tudja! Középkorosztály leülhet, egyes! A kivételek erősítik a szabályt és ők tudják, hogy egy magyar előadó lemeze 90 Ft volt. Bizony ám! Na jó, a külföldiek persze drágábbak, felmentek több száz forintra is, pláne, ha jugoszláv vagy német importáruk voltak. Ami a lényeg, ezeket még hamisítani sem lehetett, tehát az eladott pédányszám frankó volt. Bizony, meg is vettek kis hazánk honpolgárai sokat belőle. Bizonyos előadók rendre számíthattak az arany- és platinalemezekre. Na, álljunk csak meg! Nem ám 2000 darabot kellett nagy izzadsággal eladni ahhoz, hogy az előadó boldogan emelgesse a magasba az aranylemezét, mint manapság. Akkor százezer után járt arany- és kettőszázötvenezer után platinalemez. Ezek a számok ma már sci-fi-filmbe valók, szinte hihetetlen. Jó, tudom, megváltozott a világ, a fiatalok letöltenek, másolnak, mit tudom én, és a lemezpiac haldoklik, vagyis inkább meghalt. Ez szomorú és talán visszavonhatatlan folyamat. Engem és talán még milliókat viszont hidegen hagy egy felirat nélküli csupasz CD-lemez, bármi is hallható rajta. Nekem kell a borító, az információk, a képek, a papír illata, a szerzők neve, a design, az egész úgy, ahogy van. Egyszer már elbúcsúztattam a jó kis bakelitlemezborítókat, amiben még volt anyag, volt fantázia, sokszor négyszeresére is ki lehetett őket nyitni, mint a Boney M Oceans of Fantasy lemezénél, amitől elájultam, ahogy megláttam. MIntha egy nagy színes poszterem lett volna. Alig vártuk, hogy a kedvenvceink a rendes évi új lemezüket milyen körítésben adják ki. A Vörösmarty téri ORI palota aljában volt egy óriási hanglemezbolt, aminek kirakatában egy kétsoros fapolcra voltak kitéve az aktuális újdonságok. Hányszor bámészkodtam ott, istenem! Hányszor vártam körömrágva, hogy kedvenceim végre újra a placcon legyenek.

Mindez azért jutott eszembe, mert sok kedvencem újra a placcon volt tegnap este, na nem lemezborítón, hanem élőben. Indul a Sláger TV, ez alkalomból egy partira invitálták a hazai zenei élet kiválóságait, sok legendát, sok egykori és mai popcsillagot. Sőt, a komolyzene nagyságai közül feltűnt Varnus Xavér és Tokody Ilona is. Mindenképpen izgalmas volt ez a keveredés, a tucatnyi stílust képviselők összhangja. Az Apostol együttes tagjai épp olyan jókat kacagtak Csepregi Évával, mint Szigeti Feri Dollyékkal. Koós János, Charlie, Frenreisz Karesz, a fiatalabb generációból Polyák Lilla, Szandi, Szekeres Adri és csak kapkodhatta a fejét, aki névsorolvasást akart volna tartani.

Kékes Zoli jót kacagott azon, amikor Dollyval, Csepivel, Szigetivel körbeálltuk, hogy a kis társaság legalább 8 millió eladott lemezt produkált így összesen. Valóban, ezek a számok igazak lehettek, mert a népszerű bandák a platinalemez 250.000 pédányát simán szállították minden albumuknál.

Tulajdonképpen még én is befoghatom a számat, mint kakukktojás, akinek hivatalosan semmi köze nem volt a popzenéhez, mégis volt pofája színészként '97-ben egy poplemezzel előrukkolni, mivel ez akkor hat hét alatt platina lett, ami akkor még 40.000 darabot jelentett. Ezzel ma tízszeres platinalemez lehetne az albumom.

Azért azon is van még mit megfejteni, hogy miért pont az a generáció a legidőtállóbb, aki a '70-es években jutott a csúcsra, miért azok a dalok a legismertebbek és legnépszerűbbek, miért nyúl mindenki, aki ma sikert akar, ezekhez? Ez alól én sem vagyok kivétel, beismerem.

Bárcsak találnék még olyan gyöngyszemet abból a korból, ami nincs elcsépelve vagy lejáratva mai előadók által, amit még érdemes feldolgozni. Ha most sokan kitérnek a hitükből, akkor is állítom, hogy a Ding-dong egy igazi gyöngyszem volt. Pont azért, mert lényegében úgy volt eurovíziós győztes holland dal, hogy pár év múlva eltűnt. Csak fel kellett fedezni. Szerintem az emberek 80%-a most is azt hiszi, hogy ez egy új dal, amit nekem írtak. Majd bányászok megint kicsit. Úgyis 11 év telt el az utolsó lemezem óta, meg kéne moccannom :-)

De ez a jövő zenéje, most moccanok az ágy felé, mert mindjárt leesik a fejem. Nektek is jó éjszakát, aki pedig nappal olvassa a soraimat, az ne nézzen hülyének, csak aktuális akartam lenni :-)