Csonka András: "Így lettem úrrá önmagamon"

Tévéfelvételen találkoztam egy úrral, akit hosszú évek óta nem láttam. Ez az úr - lehet, hogy nem is tudja - 25 évvel ezelőtt óriási lökést adott karrierem beindulásához. Önbizalmat adott, hogy elhiggyem, a saját magamban felépített problémákat le tudom bontani. A kezembe adott egy módszert. Az agykontrollt. Az úr neve Domján László.

1990-ben olyasmi is előfordulhatott, amire addig legmerészebb álmainkban sem gondoltunk. A vasfüggöny darabjaira hullott és naponta kapkodtuk a fejünket az események láttán, és nem is hittük, hogy ez valóság lehet. Ebben a pezsgésben egy fiatalember arra gondolt, hogy kiad egy könyvet, ami egy érdekes, addig itthon nem ismert módszert taglal, amivel megvalóstíhatjuk a mi kis hétköznapi csodáinkat. José Silva: Agykontroll módszerét. Jobb híján, miután magánkiadásról volt szó, a kis Trabantja csomagtartójából kezdte árulni a könyvet családtagjai segítségével. Már akkoriban is a szájhagyomány volt a legjobb reklám, így a könyvet lényegében szétkapkodták. Mindenki a csodára várt. Pedig csoda nem létezik, hacsak nem bennünk...

Egy haverom kölcsönadta, de most őszintén bevallom, csak beleolvastam. Érdekelt a téma, de akkoriban faltam a rendszerváltás környéki politikai finmságokról szóló könyveket, így ez valahogy kimaradt. Arra azonban elég volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet, és éppen ezért csatlakoztam is egy kisebb baráti társasághoz, akik részt akartak venni a közben elindított agykontrolltanfolyamok valamelyikén. Két hétvége volt, egész napos ott-tartózkodásssal. Már az önmagában élmény volt, hpgy több százan gyűltünk össze az Építők Rózsa Ferenc Székházában, ahol addig csak MSZMP pártkongresszusokat tartottak, és be sem juthattunk volna. Na, de ez akkor már múlt idő volt. Most nem szeretném leírni, mi volt a 4 nap koreográfiája, mert ez túl hosszú lenne, és remélem, sokan átélik majd. Mindenesetre megtanultam, mi az alfa állapot, hogyan érhetem el ezt a relaxált helyzetet, és ott a vizualizáció segítségével hogyan tudom álmaimat megvalósítani, vagy akár rossz szokásaimon, memóriagondjaimon javítani, másokat gyógyítani. Egyet azonban nem lehet, és ez fontos. Ártani másoknak.

Agykontroll-lázban égtem. Nem akartam gyógyítani, a legfontosabb volt, hogy saját magam baromságain úrrá legyek valahogy. No meg éppen kiléptem a Színművészeti Főiskola kapuján, persze, hogy az érdekelt leginkább, mi lesz majd velem. Akkoriban már évek óta futott a Szomszédok című teleregény, és lehetett látni, milyen elképesztő népszerűséget adott a fiatal színészeknek is. Kövezzetek meg, én azért is jöttem erre a pályára, mert vágytam rá nagyon, hogy ismert legyek. A színészet az én gyerekkoromban ezt is jelentette. A kártyanaptárokon, amiket a suliban cserélgettünk, az akkor fiatal magyar sztárok képei is ott voltak. Az ismertséghez pedig már akkor is a televízió kellett. Egyik nap kezembe került egy újság, ahol beszámoltak arról, hogy az MTV újabb sorozatot indít, vígjáték lesz, a címe: Família Kft. A fotón ott állt a komplett színészcsapat. Na, gondoltam, itt most elúszott egy jó nagy lehetőség, a színészeket kiválasztották, a munka elkezdődött, senki nem ismer, nem tud rólam, én sem ismerek személyesen a stábból senkit. Ámen. Vagyis álljunk csak meg. Ha ezt nagyon akarom, ha tényleg vágyom erre a munkára, akkor nem adhatom fel ilyen könnyen. Ott az új, most tanult módszer, az agykontroll. Lássuk, működik-e. Naponta programoztam, elképzeltem a kamerákat, ahogy ott vagyok a csapatban, átéltem az egész helyzetet. Pár hét múlva egy haveromat elkísértem egy konzultációra, amit Réz András tartott, aki segített neki felkészülni egy vizsgára. Réz a Família művészeti vezetője volt. Szóba került a sorozat, meg hogy én frissen végzett színész vagyok. Azt javasolta, adjak le fotót, pár sort magamról, ezzel majd bekerülök egy kartotékba, és ha valami kisebb szerep - díjbeszedő, telefonszerelő vagy mit tudom én, mi - akad, értesítenek. Ettől a hírtől nem szálltam a mennyekbe, az tuti... :-)

Két hét sem telt el, hívtak telefonon a stábból, hogy az egyik szerepet, az Ádám barátját játszó figurát nem válllahatja el Dózsa Zoltán kollégám, mert akkor kezdte a főiskolát, és nem engedték el. A producer és a főrendező szeretne látni. A történet folytatását pedig ismeritek. 8 csodaév az életemből, mérföldkő a pályámon a sorozat. Óriási trambulin, aminek az ismertséget, és hála az égnek, a népszerűségemet is köszönhetem. Meggyőződésem azonban, hogy az agykontroll segített ezt elérni. A teljes ismeretlenségből az utamba sodródott valaki, aki bedobta a nevemet, amikor szükség volt rá. Ez Réz András. Akartam és átéltem magamban, hogy ez már nekem sikerült. Múlt időben, megtörtént eseményként éltem át azt, amire vágytam. És bejött.

Persze az évek alatt ellustultam és abbahagytam a napi programozást, akkor rántottam elő a módszert, ha úgy éreztem, bajban vagyok. Nos, ezt így nem lehet, mert egyszerűen nem működik. Meglehet, sokan kételkedtek az egészben. A lényeg azonban a hit. Ha hiszek abban, hogy ez nekem sikerülhet, segíthet, ha tényleg akarom, akkor működni fog.

Rajta, barátaim, az álmotok csak megvalósulásra vár!