Erőszak, csonkítás, prostitúció - országok, ahol a legrosszabb nőnek lenni

Afganisztán

Az afgán nők átlagos életkora 45 év. A három évtizeden át tartó háború és vallási alapú elnyomásnak köszönhetően az afgán nők mintegy 88 százaléka írástudatlan. A 16 éves lányok több mint fele férjezett és a nők 87 százaléka volt családon belüli erőszak áldozata. Rengeteg az özvegy nő, akinek átlagosan két-három gyermeke van – így nagyjából egymillió nő kényszerül prostitúcióra azért, hogy el tudja tartani gyermekeit.

Kongói Demokratikus Köztársaság

Afrika egyik legnagyobb országában évek óta nagy a politikai nyugtalanság. 1996-1998 között az első kongói háború, 1998 óta a második kongói háború sújtja az országot, amely a világ legvéresebb fegyveres konfliktusa a második világháború óta. Ebbe a háborúba a térség szinte minden állama beleavatkozott – Ruanda és Uganda a jelenlegi hatalmi elit ellen, Zimbabwe, Angola, Namíbia, Csád és Szudán pedig a védelmében. Bár az országban jelen vannak az ENSZ békefenntartó katonái, mégis vannak egyes vidékek, ahol a lázadóknak teljes hatalmuk van. A háborúkban ez idáig öt és félmillió ember vesztette életét. 2006-ban az ENSZ bizottsága a nemi erőszak fővárosaként emlegette az országot. Azóta csak romlott a helyzet. Egy olyan országban, ahol a nemi erőszak ténye normális, és a politikailag aktív nők büntetéseként használják, egy nő soha nem lehet biztonságban. A családon belüli erőszak, a kényszerített prostitúció, és a nemi szervek csonkítása általánosan elterjedt az egész ország területén.

Irak

Míg a XX. században a Közel-Kelet egyik legliberálisabb törvénykezése vonatkozott rájuk, amely megpróbált a férfiakkal azonos jogokat biztosítani nekik, most erőszakkal, fenyegetésekkel kell szembenézniük. A 2003 óta eltelt időszakban visszaszorultak a házaikba és csak a bátrabbak élik korábban megszokott életüket. Már a kezdetek óta jobb volt a független Irakban nőnek lenni, mint a Közel-Kelet legnagyobb részén, és ez 2003-ig gyakorlatilag nem is változott. Ebben az országban választották meg a térség első női bíróját 1948-ban, az Arab-félsziget régiójában itt lett miniszter először a gyengébbik nem képviselője, 1959-ben. A nők szavazhattak, igénybe vehették a legmagasabb oktatást, dolgozhattak otthon és maguk választhatták meg, milyen ruhában lépnek ki az utcára. A Human Rights Watch jelentése 2003-ban már arról számolt be, hogy a nők és a lányok sebezhetősége extrém mértékben megnövekedett, gyakran erőszakolják meg őket, el kell tűrniük a kínzásokat, és előfordul, hogy az emberrablás arra szolgál, hogy a szexkereskedelem részévé tegyék őket. Ritkán és elsősorban az arab sajtóban lehetett hallani arról, hogy az amerikai hadsereg egy-egy tagja megerőszakolt iraki nőket. De a radikálisok megerősödése is komoly hatással van az életükre. „Előfordul, hogy a nőket azért ölik meg, mert nők” – fogalmazott például Nadje al-Ali, aki könyvet írt honfitársai sanyarú helyzetéről. Véleménye szerint a korábban dolgozó nők otthonaikba szorultak vissza, fenyegetik azokat, akik liberális felfogás szerint öltözködnek és sminkelnek (muszlimokat és nem-muszlimok egyaránt).

Nepál

A nepáli nőknek egy dolguk van: férjhez menni, gyereket szülni és felnevelni azt. Minden 24 nő közül egy belehal a szülésbe. Aki nem megy férjhez tizenéves kora idején, azt általában emberkereskedők kezére adják, így hamar szexrabszolga válik belőle. A 15-49 éves korú nők közül sokan lesznek öngyilkosok – ebben az életkorban ez a leggyakoribb halálok. A nőket menstruációjuk idején a mai napig száműzik otthonukból: a vérzés első napjától az utolsóig nem érintkezhetnek senkivel, a fiatal lányok ilyenkor nem járnak iskolába, nem használhatják a közös illemhelységet, a konyhát, vagy a kutakat. Nem mosakodhatnak, nehogy beszennyezzék a vizeket. Amennyire tudják, koszos rongyokkal tartják magukat tisztán. Ennek köszönhetően nagy fertőzésveszélynek vannak kitéve, illetve sok férfi visszaél azzal, hogy a nő távol a családjától egyedül van, így ilyenkor gyakoriak a szexuális erőszakok is.

Szudán

A dárfúri konfliktus az észak-dél szembenállástól függetlenül, 2003-ban tört ki a darfúri fekete muzulmán lakosok és a nomád arab törzsek között a földhasználat okán. 2004 elején a kormány által támogatott arab milíciák falvakat égettek fel, civileket gyilkoltak, és megerőszakolták a gyerekeket és a nőket. A büntetési formák közt érvényben van a kézlevágás vagy más testrészek amputációja, a korbácsolás; a rendőrség és a biztonsági erők kínozzák a foglyaikat. A női nemi szervek csonkítása széles körben elterjedt szokás északon és délen egyaránt. A nők az iszlám jogrend szerint nem válhatnak el, és nem rendelkeznek a férfiakéval egyenlő jogokkal a házasság keretében. A kevés női politikus és aktivista szerepet játszik ugyan a közéletben, de nemcsak a társadalmi, hanem a törvény szentesítette diszkriminációval is szembe kell nézniük. A nemi erőszakot fegyverként használják a dáfúri konfliktusban, az ország pedig visszautasította a nőkkel szembeni diszkriminációt tiltó nemzetközi konvenció aláírását azzal érvelve: az ellenkezik a helyi értékekkel és hagyományokkal.

Szomália

2007 folyamán folytatódott a harc az etióp seregek támogatta kormánycsapatok és az iszlamisták között. Több ezer civilt gyilkoltak le, több százezren pedig elmenekültek; a konfliktusban részt vevők mindegyike követett el háborús bűnöket. Növekedett a korrupció mértéke. A szomáli nők mindegyikének át kell esnie a nemi szervek csonkításának tradicionális procedúráján. 2008 elején az UNICEF a világ legrosszabb helyének nevezte Szomáliát a gyerekek szempontjából.

Guatemala

A guatemalai polgárháború óta, amely 1960-tól egészen 1996-ig tartott, a nők elleni erőszak napról napra nőtt. Minden százezredik nő nőgyilkosság áldozata lesz, ami azt jelenti, hogy férfiak azért ölik meg őket, mert nők. Ezeket a gyilkosságokat általában kínzások és nemi erőszak előzi meg. A HIV/AIDS megbetegedések száma ebben az országban a második legmagasabb a világon.

Mali

Az afrikai Mali a világ egyik legszegényebb országa, így az oktatás, az egészségügyi ellátás rendkívül korlátozott. Az írástudatlanság mindkét nemnél egyformán magas. Ritka, hogy egy nő elkerülje a nemiszerv-csonkítást, a felnőtt nők 95 százaléka esett át ezen a beavatkozáson. Sok fiatal lányt kényszerítenek házasságra vagy adnak el szexrabszolgának. Ugyan a családon belüli és a nemi erőszak itt sem legális, az elkövető férfiak a legritkább esetben kerülnek bíróság elé. Maliban minden tízedik nő hal meg a terhessége ideje alatt vagy a szülésben – a borzasztó egészségügyi viszonyok miatt.

Pakisztán

A pakisztáni nők közülük évente majdnem ezret megölnek, sokakat élve felgyújtanak, savval öntik le őket, megkínozzák, vagy éppen az orrukat vágják le azért, mert nem öltöznek megfelelően, kimennek engedély nélkül az utcára, vagy éppen válni szeretnének, vagy más módon szégyent hoznak a családra. Férjük vagy más férfi családtagjuk haragja "jogosan" sújt le rájuk. Ha az áldozatok rendőrhöz fordulnak, akkor sem járnak jobban, mert ezeket az eseteket az ottani bíróságok elnézően kezelik. De nemcsak az ütlegelések, kínzások nyomorítják meg az engedelmes asszonyok életét, hanem a nemi erőszak is, akár házasságon belül, akár azon kívül - minden harmadik vagy negyedik órában megerőszakolnak egy nőt Pakisztánban, és ezt elfogadott szokásnak tekintik, nem bűncselekménynek. Védekezni a házasságon belüli erőszak ellen szinte képtelenség, míg ha egy hajadon lányt támadnak meg, legalább arra van esélye, hogy a családja később bosszút áll érte. Az, hogy erőszaknak áldozatul esett nő esetleg feljelenti támadóját, nagy merészségre vall. Az ottani törvények ugyanis ahogy csak lehet, megnehezítik ezt: az erőszakot elszenvedő nőnek négy tanúval kell igazolnia a bűncselekményt, ha erre nem képes, áldozatból vádlottá válik: házasságon kívüli szexuális kapcsolat fenntartásával vádolják meg, és meg is büntethetik. Ha fájdalmai miatt kórházba menne, ismét akadályokba ütközik: csak akkor vesznek fel női beteget az intézmények, ha férfirokon társaságában érkezik. Az erőszakos cselekmények mellett a nők a házasságuk miatt szenvednek leginkább: nem választhatnak maguknak párt, a férjüknek és anyósuknak feltétlen engedelmességgel tartoznak, munkát csak akkor vállalhatnak, ha az nem veszi el az időt a családtól - magyarul a férj engedélye nélkül soha -, tehát nem tudják eltartani magukat, és az utcára sem mehetnek ki engedély, illetve kísérő nélkül - akkor is csak testüket, sokszor arcukat is fedő bő ruházatban. A még nem férjezett lányokat pedig saját családjuk és a szokások tartják fogva. A nők nagy része tehát reménytelenül kiszolgáltatott, élete és jóléte családja jóindulatától függ.

Szaúd-Arábia

A szaúdi nők körülbelül 90 százaléka írástudatlan. A férfire úgy tekintenek, mint egyfajta gyámra, ez lehet férj, férfi testvér – az ő belegyezésük nélkül a törvény szerint tilos egy nőnek utazni, bármilyen üzleti tevékenységet folytatni, illetve orvosi kezelések alá vetnie magát. Autót egyetlen nő sem vezethet. A nő csakis a férjével élhet házaséletet, amennyiben nem így van, házasságtöréssel vagy prostitúcióval vádolják meg.