Túlélni az első napot – csecsemőhalálozás világszerte

A Save the Children nemzetközi nonprofit szervezet „Az anyák helyzete világszerte” című éves jelentésében külön figyelmet érdemel a „Túlélni az első napot” című tanulmány. Az adatok ugyanis megdöbbentőek. Ha az újszülöttek halálozását tekintjük, 2011-ben csaknem 3 millió csecsemő vesztette életét a születését követő első hónapon belül. Az első havi halálozás több mint egyharmada az élet első napjára esett, így ekkor 1 043 300 újszülött nem érte meg az egynapos kort.

Okok a háttérben

A nagy csecsemőhalandóság vezető okai között szerepel a koraszülés, az anya rossz egészségi állapota, alultápláltsága és túl fiatal kora szintén növeli az újszülött-halálozás kockázatát. Az afrikai és dél-ázsiai országokban a modern fogamzásgátlás elterjedtsége igen alacsony, ráadásul a szülések a leggyakrabban orvos és szülésznő nélkül zajlanak le.

Halál az első napon – Amerika az élen jár

Az első napi halálozást tekintve a fejlett ipari országok között az Egyesült Államok a negatív listavezető, itt átlagosan 11 300 újszülött halt meg a születése napján évente – 50 százalékkal több, mint a többi fejlett ipari országban együttvéve. Az iparilag fejlett országok között az első napi halandósági listán az USA-t Kanada és Svájc követi.

Biztató tendenciák

A tíz évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva napjainkban számos fejlődő ország kormányzata sokkal komolyabb részt vállal az életmentő erőfeszítésekből. Malawiban például szorgalmazzák a szülés utáni szoptatást és az anyák csecsemőikkel való közvetlen testi érintkezését; Nepálban és Nigériában a köldökzsinór fertőződésének megelőzésére széles körben terjed az olcsó klórhexidin gél; Uganda élen jár a koraszülött-halálozás csökkentését célzó szülés előtti szteroidkezelés alkalmazásában; Etiópiában pedig országos programot hirdettek meg, amelynek célja az újszülöttkori fertőzések visszaszorítása egészségügyi dolgozók ezreinek részvételével.

Mit mond a pszichológus?

A korai gyermekhalálozás kapcsán megkérdeztük Deáki Tímea párterapeuta is arról, hogy miként lehetséges feldolgozni egy ilyen haláleset.

Mennyire kötődik egy édesanya a néhány órás újszülötthöz? Ugyanolyan mély a gyász ilyen esetben, mintha hosszú éveket éltek volna együtt?

Aki 9 hónapon át (az elhalálozás okán lehet, hogy kevesebbet) a szíve alatt hordott egy magzatot, elképesztő módon megszenvedi az újszülött elvesztését. Maga a tény is elég, hogy várandós, s máris elkezdi megszeretni a majdan megszülető kisbabát. Ha időközben fizikai kontaktust is átélt vele kapcsolatban (ha rúgott a kicsi, ha látta az orvosnál a monitoron az alakját és hallotta a szívét), akkor ez még inkább megerősíti, hogy egy létező, egy valós embert veszített el, hiába volt csak pár napos, amikor bekövetkezett a tragédia. Ugyanakkor minden fájdalom ellenére nem összehasonlítható a veszteségélmény egy pár naposan és egy több évesen elment gyermek esetén. Minél több időt tölt el a család a gyermekkel, a veszteség is exponenciálisan növekszik.

Mennyi időt érdemes várni, hogy egy következő gyereket tervezzen egy pár?

A szervezetnek idő kell a regenerálódáshoz, az orvos tudja megmondani, hogy mikor kész a nő teste fizikailag egy újbóli befogadásra. Ennél sokkal nehezebb a lelki résszel felkészülni. Mindenkinél más az optimális idő. Mivel a veszteség nagyon nagy fájdalommal jár, van, aki a minél előbbi várandóssággal, s van, aki a minél távolabbival boldogul jobban ebben a lelki harcban. Autós baleset után szokták mondani, hogy jobb, ha a lehető leghamarabb újból autóba ül az ember, hogy ne legyen ideje sokat gondolkodni a dolgokon, nehogy végül teljesen rátelepedjen a félelem a vezetéstől. Azok a szülők, akik elvesztették kisbabájukat, fontos, hogy különösen figyeljenek egymásra, s adjanak kellő időt a feldolgozásra. Azt vélhetően érezni fogják, hogy meddig egészséges a témával kapcsolatos elutasító reakció. Ha bármelyikük mégis azt látja, hogy a másik feldolgozási módja és folyamata ezen már túlmutat, a kapcsolat érdekében ajánlott szakemberhez fordulni.

Érdemes beszélni arról a későbbi gyerekkel, hogy valójában nem ő az elsőszülött és ha igen, mit tartsunk ilyenkor szem előtt?

A későbbi gyermek valahonnan előbb vagy utóbb megtudná, hogy előtte már volt tesója, vagyis jó, ha a szülők ezt elmondják neki. Persze ennek is megvan a maga ideje, ugyanis a gyermekek az elmúlás kérdéséhez máshogy állnak négy és máshogy tizenkét évesen. Erről a gyermekorvost is meg lehet kérdezni, de még többet tud erről mondani egy gyermekpszichológus. Nagyon fontos azonban, hogy a meglévő gyermek ne az elvesztett testvére árnyékában éljen. Ha minduntalan jelen lévőként beszélnek vagy cselekszenek a szülők az elhunyt testvéréről, akkor ez a gyermek egy olyan emberrel kell versenyezzen, akivel soha nem lesz módja találkozni. Így arra sem nyílik alkalma, hogy levetkőzze a vele szemben kiépített esetleges kisebbségi komplexusait. Erre a szülőnek kell figyelnie, ami elképesztően nehéz feladat. Viszont mivel a múlt ezen része több ember életére is kihatással lehet, ha szükséges, tudni kell segítséget kérni.

Hogyan lehet feldolgozni egy ilyen tragikus halálesetet?

Nem mindegy, hogy lett-e újabb gyermek vagy sem. Ha nem, az sem mindegy, hogy ennek fizikai vagy lelki oka van inkább, esetleg a kettő együtt. Mindenkinek nagyon nehéz a feldolgozás, de ez is teljesen egyéni. Függ a környezettől, az elengedési képességtől, a kapcsolat erősségétől és a kitűzött céltól. Azon szülők esetében, akik már átéltek ilyen traumát, az aggódás, a félelem az átlagosnál garantáltan erősebb lesz. Ott a félelem, hogy nem jön össze egy újabb baba. A félelem, ha megfogant, nehogy elmenjen. A félelem, hogy miután megszületett nehogy történjen vele valami végzetes. Nem lehet kitörölni a kicsi emlékét, nem is kell. De arra figyelni kell, hogy a jelenben és a jövőben gondolkodjon a veszteséggel élő pár. Aki ugyanis csak a múltban él, nem veszi észre a mellette elsuhanó valódi életet, s így a jövőt sem látja meg. Itt is igaz, hogy elhúzódó lelki problémák esetén, ami már negatív hatással van az új gyermekre vagy a kapcsolatra, szakember segítségét célszerű kérni.