Sophia Loren: "Két gyerek elvesztése után úgy éreztem, megbuktam nőként”

Az első vetélés

Sophia Loren 29 éves volt, amikor már azt érezte, megszállottan szeretne gyereket. Elmondása szerint akkoriban (1963-at írunk) a hasonló korú nőket már idősnek tartották az első gyerekhez, nem tudta, egyáltalán lesz-e lehetősége valaha anyának lenni. Egyszercsak azonban gyanús tünetei lettek. Így emlékezik vissza a történtekről:

"Elmentem orvoshoz, ő csinált néhány tesztet, mind negatív lett, viszont a furcsa érzésem nem múlt el…Aztán egy állítólagos szakértő érkezett egy bőr borítékkal. Amikor kinyitotta, felugrottam: egy kis, zöld béka volt benne, és engem bámult. Az orvos beleinjekciózott egy kicsit a vizeletemből, és azt mondta, ha meghal a béka, terhes vagyok. Nem halt meg a béka, csak furcsán mozgott, viszont én elundorodtam, és otthagytam az orvost, a szegény békát pedig egy kis tóba engedtem. Hihetetlen, de eközben már tényleg terhes voltam. Annyira boldog voltam, boldogabb, mint valaha, alig vártam, hogy láthassam a gyerekemet, de ez nem így lett. Éreztem, hogy valami nincs rendben."

A színésznő felkeresett egy másik orvost, aki azt tanácsolta neki, ne autózzon, így a következő forgatásra vonattal ment Milánóba. Az első jelenete szinte végig egy autóban játszódott, amit egy hidraulikus kar rángatott, ütközéseket szimulálva. Első este Milánóban szörnyű fájdalmai voltak.

"Még mindig emlékszem arra, ahogy a kórházi ágyon fekszem a fehér falak között, és a fertőtlenítő szerek bejutnak a testem minden részére. A legrosszabb emlékem arról az éjszakáról a nővérek gúnyos nézése – apácák voltak. Mint ahogy a világon mindenki, ők is tudták, nem voltunk házasok a párommal, Carlo Pontival. Azok az apácák érzéketlenek, embertelenek voltak. Megalázás, előítéletek és tudatlanság áradt belőlük. Elvesztettem a babát" - írja a megdöbbentő sorokat Sophia.

A második vetélés

A színésznőnek 4 évvel később sikerült ismét teherbe esnie. Megígérte, hogy jobban vigyáz majd, mint legutóbb. Sokat feküdt az ágyban, nem csinált semmit, még a hasát sem érintette meg, hogy ne zavarja a babát. Aztán újra megtörtént a baj...

"Túl jól emlékeztem a fájdalomra. Basilio barátommal töltöttem a napot, ő hívta az orvost, mikor rosszul lettem. Az orvos csak annyit mondott, nem kell izgulni, igyak kamillateát, beszéljünk másnap. Ennek ellenére berohantunk a kórházba, a doktor úr éppen egy koktélpartira igyekezett, de előtte még adott egy erős nyugtatót, arra hivatkozva, hogy majd elmúlik a krízis. A görcsök egyre rosszabbá váltak, az arcom citromsárga volt, de az orvos nem csinált semmit, a koktélparti nem várhatott. Mikor hirtelen vége lett a fájdalomnak, tudtam, hogy vége az egésznek."

Az orvos egyébként azt mondta Sophiának, hogy kitűnő csípője van és gyönyörű nő, de soha nem lehet gyereke. A hír hallattán a színésznő és szerelme teljesen összetörtek, mély depresszióba estek.

A gyerekek

A sors egy 60 év körüli szakemberhez sodorta a dívát. A doktor a genfi kórház nőgyógyászati főorvosa volt és megnyugtatta, hogy nincs semmi baja. 1968-ban lett harmadszorra terhes. Genfbe költözött, az orvos rendelőjéhez közeli kórházba. Kiderült, hogy a szervezete nem termel elég ösztrogént, de ezt könnyen megoldották ösztrogéninjekciókkal. A terhessége alatt minden rendben zajlott, végül pedig megszületett az ifjabbik Carlo.

"Egyszerűen nem akartam hazamenni. 50 nap után hagytam el a kórházat, majd 4 év múlva A Man of La Mancha forgatása alatt újra terhes lettem. A jelmeztervező adta be az ösztrogéninjekcióimat, és az 5. hónapig nem hagytam abba a forgatást, Edoardo megszületett januárban."

A nap, mikor Richard Burton szerelmet vallott

A színésznő memoárjából kiderül, hogy az egész sajtó Richard Burton és Elizabeth Taylor házasságának kríziséről cikkezett, így Burton a Villa Sarába költözött egy időre, ahol gyors barátságot kötött Sophiával.

Angliába készült forgatni Richarddal, akkor kapta tőle az alábbi levelet:

“Elolvastam a forgatókönyvet. Egy hét múlva látlak. Szeretlek.Teljesen felépültem az Elizabeth utáni őrületből. Sosem fog sajnos teljesen eltűnni belőlem, de a fejemből már eltűnt. A szeretetem felé sajnálattá változott, nem tudok vele mit tenni anélkül, hogy tökretenném magamat. Szeretlek és várom, hogy lássalak. Ezúttal jó színész leszek, nem olyan idióta, mint mútltkor.

Szeretlek, Richard

Utóirat: Elfelejtettem mondani, hogy szeretlek.“

(Forrás: Daily Mail)