Kulcsár Edina: "Én nem fogok megszédülni, biztos vagyok benne"

Megcsípjelek?

Csak óvatosan! Próbálom tudatosítani magamban mindazt, ami történt, de hát nagyon fáradt vagyok. Képzeld, egyik reggel azt vettem észre, hogy ültem az asztalnál, kortyolgattam egy pohár vizet, és szabályosan belealudtam… Arra riadtam, hogy csorog rajtam. Kimerültem, de sebaj! Sőt!

Volt már pici időd, hogy leülj, átgondold…?

Áh, nem. Még nem.

..és Mátéval, a pároddal?

A verseny utáni vacsorán ő is ott volt, éjfél körül együtt mentünk vissza a hotelbe, akkor beszélgettünk egy picit, de aztán muszáj volt aludni menni, mert 4.30-kor csörgött a telefonom - neki indulnia kellett a géphez. Már nem is tudtam visszafeküdni, elkezdtem levelekre válaszolni , a Facebook oldalamat nézegetni, aztán mikor megvirradt, elindult a roham. Folyamatosan hívtak Magyarországról, pedig Londonban még csak hajnali 6 óra volt. Becsomagolni sem volt időm. Fél óra alatt dobáltam bele mindent az öt bőröndömbe, aztán délben uzsgyi repülőtérre. Amikor landoltunk rengetegen vártak, úgyhogy az érkezésemből egy rögtönzött sajtótájékoztató lett, és ez így megy azóta is. Szinte minden nap 5-kor kelek. Egyetlen nap volt olyan, hogy délelőtt végeztünk, akkor belezuhantam az ágyba, és délután 5-kor úgy ébredtem fel, hogy azt sem tudtam milyen nap van, hol vagyok, hány óra van…

Még azt sem fogod fel, hogy mi történt és vélhetően azt sem, ami most jön: 23-án a születésnapod, aztán pedig az ünnepek!

Hát, eléggé kétségbe vagyok esve, mert nem tudom hogy lesz. Eddig mindig jó előre elkezdtem készülni a karácsonyra, kitaláltam, hogy kinek mit adok. Mondtam is a családnak, hogy most ne vegyünk egymásnak semmit, ne erről szóljon az ünnep, inkább csak beszélgessünk és legyünk együtt végre… Úgysem lesz időm semmire. Amúgy sem az ajándék nagysága a lényeg. Valami apróságot persze ki fogok találni, de egyébként én, ha év közben meglátok valamit, akkor megveszem és meglepem vele azt, akit szeretek. Nem kötöm dátumokhoz.

A gyerekkorod karácsonyai milyenek voltak?

Szépek, még akkor is, ha nem telt nagy dolgokra. Emlékszem, hogy én főleg a Mikulást vártam. Ültem és leskelődtem az ablakban, hátha meglátom! Amíg elhittem, hogy tényleg ő hozza az ajándékot, addig anyuéknak mindig ki kellett valamilyen cselt találni, hogy eltereljék a figyelmemet, és odacsempésszék az ablakba az ajándékot. Annyira tudtam örülni, hogy a könnyeim potyogtak, de persze mindig ki voltam akadva, hogy pont akkor jött, amikor nem voltam résen. Pedig csak kis csokikról szólt, semmi extra… Karácsonykor is szerettem a meglepetéseket, úgyhogy soha sem kutattam a csomagok után. Nem nyomoztam úgy, mint a párom, akinek az ajándékát állítólag mindig máshol kellett eldugni, mert különben megtalálta.

Neked összecsúszik a szülinapod a karácsonnyal.

Igen, de anyukám meg a mamám mindig külön megtartották. Már 23-án kezdődött az ünneplés.

Hogy zajlik nálatok?

Békésen. De most egyelőre azon izgulok, hogy legalább rendet rakni legyen időm. Még mindig a bőröndökből élek. Azért bízom benne, hogy végül sikerül feldíszítenem a lakást és mindent előkészíteni, mert az hozzátartozik a karácsonyhoz. Majd kitalálom…, legföljebb megint nem alszom! Nekünk műfenyőnk van, mert sajnálom az igazit, no meg egyszerűbb is, hogy se cipelni, se befaragni nem kell. Nem túl nagy a fa, illeszkedik a lakás méretéhez. Bár remélem, hogy egyszer majd a szép új otthonunkban fogjuk díszíteni a fát! A fehér a kedvenc színem, ezüsttel, arannyal vagy pirossal kiegészítve. Váltogatni szoktam őket, de lehet, hogy most az fog a fára kerülni, amit a legkönnyebben megtalálok.

Mindenki együtt lesz?

Igen. Az anyósomnál fogunk összegyűlni. Tavaly nálunk töltöttük a szentestét, én sütöttem-főztem, de erre most esélyem sincs, és szerencsére senki nem is várja el tőlem. Valamilyen egyszerű sütit azért összedobok, de nagy varázslatra nem készülök. Aztán remélem, hogy jövőre újra én leszek a vendéglátó. Most úgy fog kinézni, hogy anyukám, a párja, a mama, Máté meg én együtt ünnepelünk…

Néztem, hogy pontosan még nem is lehet tudni, hogy mi minden vár rád. Mivel jár a második helyezés? Mi minden fog bekerülni a 2015-ös naptárba?

Konkrétumok még nincsenek, most fogok levelet írni a kintieknek, hogy végül is mire számítsak, mert rengeteg felkérés van itt is. Tudnunk kell, hogy mikor vagyok itthon és mikor külföldön. Az biztos, hogy sokat kell majd utaznom, mert azt már a verseny után is mondták. Rengeteg jótékony feladatra is készülök. Ami valószínű, hogy utazom majd Hondurasba. Tudod, történt az a tragédia, Miss Honduras a testvérével együtt eltűnt, és mielőtt kimentem derült ki, hogy holtan találták őket. Tartottunk is egy szép megemlékezést. Nagyon szívfájdító volt. Ő a jótékonysági videójában azt mondta, hogy a hazájában szeretne segíteni abban, hogy minél több fiatalnak legyen lehetősége tanulni. Az ő álma megvalósul. Az iskola - fel fog épülni. Ha így lesz, akkor oda elmegyünk.

Ő már nem lehetett ott a legszebbek között… Nehéz is ezután az örömökről beszélni. Végül 121 lány versenyzett a koronáért. Többször eszembe jutott, amikor kint voltál - vajon mekkora a rivalizálás, az irigység?

Féltem, hogy lesznek majd harcok,féltékenykedés, de alig volt pár lány, akinek a szemében rosszindulatot láttam. Senki nem akarta letépni a másikról a ruhát, hogy ne lehessen olyan szép. Az is jó volt, hogy 4 csoportra voltunk osztva, volt egy csoportvezetőnk, neki az is a feladata volt, hogy összekovácsolja azt a harminc lányt. Én Miss Indiával és a szobatársammal Miss Izlanddal voltam jóba, ők nagyon aranyosak. Váltottunk már pár levelet, de persze azóta mindenki visszazökkent az otthoni életébe… Bár mondjuk én pont nem, hála istennek! Amúgy, mivel nagyon közvetlen vagyok, igyekeztem mindenkivel váltani pár szót, csak néhány lányon láttam, hogy nem akarnak…

Október végén beszélgettünk. Londonban abban a bő három hétben az és úgy történt, ahogy elképzelted?

Tulajdonképpen a kint töltött idő volt maga a verseny. Végig azt figyelték, hogy milyen vagy, mennyire vagy terhelhető, hogyan bírod a kevés alvást, képes vagy-e utána is úgy viselkedni, ahogy elvárják, tudsz-e mosolyogni, nem ül-e ki a fáradtság az arcodra, mennyire maradsz kedves.…,

Strapás volt?

Nagyon. De nekem mégsem, mert bírtam és végigcsináltam. Jó volt átélni, hogy képes vagyok rá! Én azután is tudok mosolyogni, ha három órát alszom. Egyébként szerintem akkor is figyeltek minket, amikor nem is tudtunk róla.

Sikeresen teljesítettél, de szerinted miben kell fejlődnöd?

Nyilván az angoltudásban. De, ha nem lettek volna megelégedve velem, akkor nem én lennék az első udvarhölgy! A nyilvános beszédben, a kommunikációban szeretnék jobb lenni. Hogy ne izguljak annyira. Otthon nyilván lazán beszélgetek, de ha ott van egy csomó kamera, rengeteg ember - az még zavarba hoz. Azt sem tudom kire nézzek, kinek válaszoljak… Annyira új még! De belejövök majd, ugye? Meg kell szoknom, de soha rosszabb feladatot!

Még kapkodod a fejed…

Hát, fura…. A kiutazásom előtt a párom azt mondta, alig várja, hogy vége legyen, hogy hazajöjjek, aztán kettesben lehessünk végre, és jön a karácsony… Hát erre nem számítottunk! Még nagyobb felfordulás lett, mint ami volt! De ő is nagyon jól viseli. Általában nem bírja, ha otthon nincs rend, de most nyugtatgat, hogy nem baj, majd együtt mindent elintézünk. Olyan jó, hogy számíthatok rá, és mellettem van.

Anno megkérdeztem, hogy ha varázspálcám lenne, mit kívánnál… Most újra felteszem a kérdést.

A saját életemben ugyanazt. Hogy a dédi nagyon-nagyon sokáig jól legyen! Én pedig, ha megtehetem, akkor elköltöztetem majd egy takaros kis házba, ahol mindene megvan. Közel hozzánk, hogy ugyanúgy tudjak rá figyelni, mint eddig.

És magadnak, magatoknak? Szuper kocsi, luxus holmik?

Nem, én megelégszem azzal is, amim van. Nyilván nem utasítom vissza az ajándékokat, de nem hiszem hogy ezek a legfontosabbak. Van egy autóm, amit a Magyarország szépe versenyen nyertem, eljutok vele mindenhova, szeretem is – nem gondolnám, hogy attól leszek valaki, hogy milyen embléma van rajta. Én megtanultam értékelni a pénzt. Pontosan tudod, hiszen elmeséltem neked, hogy milyen körülmények között nőttem fel. Soha nem vágytam arra, hogy több százezer forintos holmikat vásároljak, minek? Az rengeteg pénz, aminek jobb helye is lenne. Nem érezném jól magam egy olyan táskával a kezemben, aminek az árából emberek hónapokig megélnének. Ha ajándékba kapom, az persze más. De nem költenék értelmetlen luxusra.

A szerződéseknél óvatosnak kell lenned.

Mindenre biztosan nem szabad igent mondanom. Vigyáznom kell, milyen nívójú termékek, cégek, ügyek mellé állok oda. Ez nagy felelősség, de szerencsére sokan segítenek, úgyhogy biztos helyes döntéseket fogunk hozni.

Azon gondolkoztam, hogy neked most már mindig szépnek kell lenni! Nem léphetsz ki tökéletlen külsővel az utcára. Miért nevettél fel?

Mert eszembe jutott, ami pár napja történt. Már a hűtő is üres volt és el kellett ugranunk bevásárolni. Felkaptam valamit, belenéztem a tükörbe és eszembe jutott - jaj ki kell festenem magam! 5 perc alatt feldobtam egy könnyű sminket… De hát muszáj, hiszen a kocsimon is óriás betűkkel rajta áll, hogy Magyarország Szépe. Elég feltűnő, úgyhogy nem szállhatok ki lepukkanva belőle. De félre ne érts, ez nem panasz! Nagyon élvezem!

Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen sokaknak még nem mondott semmit a neved, hát jócskán megváltozott az életed. Hiszel a sorsban?

Szerintem meg van írva. És rendben is van úgy, ahogy az enyém eddig alakult. Békében vagyok azzal, ami történt. A nehézségekkel is. Nem sajnálok semmit, nem szomorkodom, nincs bennem harag, mert ha nem úgy lett volna minden, ahogy volt - akkor nem lennék olyan, amilyen vagyok. Megedződtem, és most már értelmet kapott minden, amit átéltem.

Maradj ilyen… bár ez nehéz lesz.

Én nem fogok megszédülni. Biztos vagyok benne. De ha bármit észreveszel, akkor szólj! De sose fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem.

Most azért rózsaszínű a világ, nem?

Inkább színes! És csak azt szeretném, hogy ilyen is maradjon. Amilyennek most látom.