Az orthorexia nervosa egy viszonylag új keletű étkezési rendellenesség, bár Steven Bratman amerikai orvos már 1997-ben leírta a jelenséget, miután először találkozott vele egy New York-i közösségben. Az egészséges ételekhez való túlzott kötődésnek több változata is létezik: van, aki ahhoz ragaszkodik, hogy az étele mindig nyers legyen, más csak teljesen tiszta élelmiszert hajlandó megenni, megint más pedig a paleo étrendre esküszik. Az orthorexia nervosa egyelőre nem szerepel az Amerikai Pszichiátriai Szövetség DSM-5 listáján, amelyen az anorexia nervosa, a bulimia, a falánkság, az „egyéb étkezési rendellenességek", illetve a „meghatározatlan étkezési rendellenességek" találhatóak meg. Ám míg az anorexiások vagy a bulimiások arra figyelnek betegesen, mennyi ételt visznek a szervezetükbe, az orthorexiások csakis az étel minőségét tartják szem előtt.
Gazdag Enikő, pszihológus
A Life.hu szakértője korábban a következőket mondta az orthorexiával kapcsolatban. ,,Az étkezési zavarokhoz hasonlóan szintén diétázással kezdődik, amely nem ér véget a kívánt testsúly elérésével, hanem az étel minőségének a kontrollálása veszi át a szerepet. Az illető rögeszmésen megválogatja azokat az ételeket, amelyeket megeszik, és ez köti le szinte minden idejét, energiáját, illetve az erről való fantáziálás. A betegség természetesen nem az élelmiszerekről szól, ezek csak kifejeződései a pszichés folyamatnak, ami a betegben zajlik. A beteg az egészség illúzióját szerzi meg, amit a bevitt ételek szigorú kontrolljával ér el, és ez számára azt jelenti, hogy távol tartja magától a betegségeket, a káoszt, és egyúttal a kontroll is az ő kezében van. Tágabb értelemben a beteg úgy érezheti, hogy ez az egyetlen terület (az étkezés), amit az életében kontroll alatt tud tartani, a többi terület "kicsúszott a kezei közül". Ezért mindenképpen szakember segítségére van szükségük az ilyen betegeknek, hogy a háttérben rejlő okok felszínre kerüljenek."
Egyes orvosok szerint az orthorexia nervosát is külön étkezési rendellenességként kellene számon tartani, mivel szerintük az anorexiához és a bulimiához hasonlóan ennek is a maximalizmusra és a tökéletes kinézetre való törekvés áll a hátterében, nem pedig a fogyás. Mások szerint azonban ez a fajta étkezési megszállottság inkább a mentális problémák körébe sorolható, egyes tünetei a kényszerbetegségekhez hasonlítanak. Ihász Katalin dietetikus, a Life.hu szakértője is vallja, az orthorexia éppen olyan pszichés betegség, akárcsak a bulímia vagy az anorexia. ,,A kezelés fő irányvonalát a pszichiátriai/pszichológiai szakszemélyzet képviseli, idővel azonban dietetikus segítségével érdemes kialakítani az ideális étrendet."
A kényszerbetegségekről
Az obszesszív-kompulzív megbetegedés, vagyis a kényszerbetegség azt jelenti, hogy egyre többször jelentkeznek olyan gondolatok, késztetések, cselekedetek, amelyek a beteg számára is idegenek, sokszor értelmetlenek, ám csak akkor győzik le a nyugtalanságot, ha végrehajtják azokat.Abban azonban mindenki egyetért, hogy az orthorexia nervosa területén még további kutatásra van szükség, illetve hogy a számos étkezési rendellenesség, illetve a különféle mentális problémák között nem mindig éles a határ. A kezelés terén a kognitív viselkedésterápiás módszerek tűnnek a leghatásosabbnak, és az is fontos, hogy az érintettek megértsék, nem szabad, hogy az életük legfontosabb kérdései az étel körül forogjanak. Az egészséges életmódra való törekvés ugyanis önmagában egyáltalán nem probléma, ám nem szabad hagyni, hogy annyira elhatalmasodjon rajtunk, hogy szakemberre legyen szükségünk. Az elhízás természetesen nem megoldás, de egy egészséges, kiegyensúlyozott étrend, normális étkezés mellett nem lesz probléma.
BEA (34)
Az egészséges életmód nálam a jógával, a meditációval és az ájurvéda megismerésével kezdődött. Elkezdtem figyelni, mi jó a szervezetemnek, mi az, ami ártalmas, és ha igazán megtanul az ember önmagára rálátni, hamar tudatosíthatja, mi a jó neki. A finom falatokat nem vonom meg magamtól, viszont azt tudom, hogy a tej nem jó nekem, ezért próbálok kevesebb tejterméket fogyasztani. Húst sem eszem, csak általában hétvégén. Odafigyelek, mennyi cukrot viszek a szervezetemben, ami kizárólag barnacukor vagy xilit. Az alapanyagokat piacról vagy bioboltból szerzem be. Most találkoztam valakivel, aki vegán kolbászokat, sajtokat árul, sőt éppen ma próbáltam ki egy vega hamburgerezőt, ahol isteni finomat ettem. Néha vendégségben eszem chipseket, de ezekből is a jobb, egészségesebb fajtákat. A finom édességeknek pedig nem tudok ellenállni, és bár nem tesz jót a tüdőmnek a mascarpone, a tiramisu a kedvencem. Végletekbe sosem bocsátkoztam, kínzó böjtöket és fogyókúrákat nem tartok: amit teszek az egészségemért, az a mindennapos jóga, mert nekem ez a függőségem.
KRISZTA (35)
Tudatosan 6 éve figyelek arra, mit eszem. Úgy 10 éve már nem fogyasztok húst, elvből. Nem szeretnék hozzájárulni a mai kor húsiparához, és magam nem tudnék soha leölni egy állatot azért, hogy megegyem. Aztán ahogy a jóga is bekerült az életembe, ennek még nagyobb jelentősége lett.
Az egészséges életmód azzal együtt jött, hogy elkezdtem minden szintetikus kozmetikumot és egyéb szereket is eltávolítani az életemből, például csak természetes szappant használok mind a fürdéshez, mind a hajmosáshoz. Elhagytam a cukrot és a finomított termékeket, ám vegetáriánus lévén rengeteg zöldséget, gyümölcsöt eszem.
Hogy miért élek így? Mert így érzem helyesnek. A testem, ami egész életemben értem létezik, szinte mint egy burok, megvéd és örömet ad, jelzi ha gond van, nem csak testi, hanem idegi és lelki szinten is, és nem azt érdemli, hogy szeméttel rakjam tele. Tisztelnem kell, hogy kitart minden helyzetben, mivel elég extrém fizikai igénybevételnek is kiteszem: rengeteget sportolok. Természetesen én sem vagyok szent, nekem is vannak jobb és rosszabb időszakaim, utóbbinál sajnos én a csoki áldozata szoktam lenni. De igazából úgy gondolom, az sem jó, ha az ember mindent megvon magától."
BARBI (30)
,,Nagyjából 15 éve figyelek arra, hogy egészségesen étkezzem. Az utóbbi években ez annyiban fokozódott, hogy képtelen vagyok húst venni például nem hentesnél, és szabályosan rossz érzés fog el, ha olyan húst kell ennem, amiről tudom, hogy hipermarketben vásárolták. Ugyanez a helyzet a zöldségekkel, a kenyérrel. Ebédet többnyire magamnak készítek, vagy vegán konyhából rendelem, a környékbeli menzákban nincs nagy bizodalmam. Nagyon zavar, ha nem tudom, honnan jöttek a hozzávalók. Illetve mostanában lett egy új szokásom: abszolút ráálltam a paleo és gluténmentes süteményekre, mert azt remélem, hogy ezekkel kevesebb kárt okozok magamnak, és a súlyomat is tartani tudom. De úgy gondolom, ez azért még nem mánia, mert néha nekem is lecsúszik egy pizza, csoki, igazi sütemény. De tényleg csak néha. Manapság annyi rémes dolgot hallani arról, hogyan állítanak elő bizonyos élelmiszereket, hogy sokszor azt veszem észre, hogy nagybevásárláskor a hozzávalókat böngészem. Ami viszont abszolút kiesik az életemből, az a gyorsétterem: a street food jöhet, de biztosan nem ülök be egy boldogtalan csirkére vagy egy sült krumplinak álcázott valamire."
Te mennyire éled meg a mindennapokat? Tudatosan éled az életed? Töltsd ki tesztünket - kattins IDE!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.