Lombikbabát vállalni 42 évesen és 24 évesen is lehet

Szijártó-Schleer Móninak már volt két nagy fia, akiket 20 és 29 éves korában szült, mindkettő más apától van. Ám az igazi, mindent felülíró nagy szerelem csak később találta meg, és úgy érezte, egyszerűen nem teheti meg, hogy Ferinek - aki még nem volt apuka - nem szül gyermeket.
Ám mivel már 40 elmúlt, orvosi segítséget kellett hozzá igénybe venniük. Móni tizenhét embriót siratott el, 17 kudarcot élt meg, mire a sors megajándékozta őt Szofival. Az ő történetüket, pocakos esküvőjüket és hatalmas, sírós boldogságukat az 1. évadban láthattátok.

Azóta Szofi 10 hónapos lett. Kismamáink közül rá osztotta a legnehezebb hónapokat a sors, mivel Szofi nagyon sírós baba volt.
- Jobb híján állandóan a kezemben volt, a nap 20 órájában, még éjszaka is! - mondja Móni.

Móni a babavárást is megszenvedte, majd a várandóssága sem volt könnyű, az azt követő fél év pedig majdhogynem alvás nélkül telt el. Biztosan lennének nők, akiknek ezután eszükbe sem jutna, hogy újra babák akarjanak, Móni esze azonban újra azon jár, hogy lehetne kistestvére is a kislányuknak.

Pedig Szofit sokáig kellett cipelni: relatív későn kezdett el önállóan mozogni, de Móni sejtette, hogy megvan a magához való esze, csak egyelőre nem örvendezteti meg a szüleit a produkcióival. Jártak Dévény-tornára, és próbáltak minden segítséget elfogadni szakemberektől, akik valamiféle magyarázattal szolgáltak a szüntelen sírására. Móni érezte, hogy le kell foglalni a lányát, mert Szofi akkor érzi jól magát, ha történik valami. Állandóan játszótéren, játszóházban kellett lenni vele.

Ebben az időben - ahogy Móni fogalmaz - tényleg túlélésre játszott. Biztosan sokan járnak így, és sokan nem merik elmondani, hogy mennyire szenvednek a tehetetlenségtől, hogy mennyi mindent próbálnak tenni, hogy a babájuknak jobb legyen, hogy rossz anyának érzik magukat, mert már nem tudják mire fogni a folytonos sírást. Ilyenkor, ha nincs az ember mellett támogató család, megértő és segítő férj - szerencsére Móni párja a szívét-lelkét adja a családjáért -, szóval ha nincs az anyának támasza, akkor ebbe bele lehet őrülni.

Aztán - ahogy az szokott lenni - minden felgyorsult: három hete elkezdett mászni, majd azonnal fel is állt. És most már csodálatos látni, hogy nem sír, hanem megy, és felfedez...

- Hihetetlen boldogság, tényleg mindennap a sírásig meghatódok - meséli Móni.

Viszont a család nagy változás előtt áll: azon gondolkodnak, hogy külföldre költöznek, úgyhogy Móni egy hónapja intenzíven nyelviskolába jár, napi öt órát angolozik. Hajnalban kel, másfél órát utazik, tanul.

A 2. évad anyukái közül Stein-Udvardi Réka várandóssága kezdődött kivizsgálásokkal, majd mesterséges megtermékenyítéssel. A fiatal, hatodéves orvostanhallgató és férje túl van egy vírusfertőzés miatti vetélésen is, szóval nem állíthatjuk, hogy rózsaszínű köd lebegte be a családtervezésüket.

Mivel a friss házasoknak néhány hónap alatt nem jött össze a baba, kivizsgálást kértek, és milyen jól tették! Kiderült, hogy Réka oldaláról több nehezítő körülmény is van, a spontán teherbe esés esélye kicsi.

Réka aneszteziológusnak készül, akárcsak az édesanyja, és abban a különleges helyzetben volt, hogy ott szült, ahol az édesanyja dolgozik, a fájdalomcsillapításáról pedig - értelemszerűen - szintén az édesanyja gondoskodott.
Hosszú, fájdalmas szülést néztünk végig Hadas Krisztával, amikor Péterke világra jött. Réka este sétált be, és reggel 9 előtt szült meg. Ám azóta végre minden rendben van, eltekintve attól, hogy hasfájós a baba, De, mint tudjuk, ez idővel elmúlik, addig meg - jobb híján - a babával együtt szenved a család is.

Petike már 3 hónapos múlt, anyatejes, édesanyja pedig novemberben diplomázik. Kemény menet lesz!
Hogy az anyukát tehermentesítse, éjjelente a férj, a "nagy" Peti áll szolgálatba.
- Csúcsszuper apuka és férj, ha kell, mosogat, altat, fürdet. Valami furcsa szimbiózis van a Petik közt, nem hiába a közös nevük. Nagyon cukik együtt - meséli Réka.

Azért elkél a pluszsegítség is, hogy Réka tanulhasson, ezért az anyukája is átjár, mivel Petike reggel negyed 6 körül kezdi a napot, és este 9-10 körül hajlandó befejezni. Ismerős sok anyának? Szerencsére jó baba, mosolygós. Ahogy Réka fogalmaz: "lassan megkap mindent az élettől, amiért küzdött, 2015 számára a nagy változások éve: anyává válni és orvossá válni. Mindkettő csodás, mindkettő egészen más dimenzióba helyezi az életemet. Mindkettő hatalmas felelősség és sok-sok-sok katarzis."

Sorozatunk eme két édesanyjának története - számomra - több tanulsággal is szolgál. Soha ne mondj le az álmaidról, ha 42 évesen szülsz a harmadik férfinak, aki a tenyerén hordoz, akkor ez így tökéletes. Nem szokványos? Nem baj!
Játssz a túlélésre! Ha olyan babát kaptál a sorstól, aki mellett szinte élni sem marad időd, akkor kapcsolj túlélő üzemmódba. Minden megvár, minden megoldható később, a baba és te vagytok a fontosak.

Ha fiatalon nem jön össze magától a baba, akkor nem érdemes várni a kivizsgálással: így legalább lesz idő a tesókat is összehozni viszonylag gyorsan.
Ne akarjunk mindent egyedül csinálni: ha szerencsések vagyunk, és jó párt választottunk, akkor ő is kiveheti a részét a babázásból. És az anyaság mellett tanulni is lehet. Előbb-utóbb.

Persze más tanulságok is levonhatók, ki-ki saját élethelyzete szerint láthatja a történeteket, de egy biztos: ők is valódi, jelenkori édesanyák, mint dokumentumsorozatunk minden szereplője, és a maguk módszereivel ők is mindent megtesznek a gyermekükért, feltétel nélkül szeretik őket, és ők is boldogok. Kell ennél több?