Oktatási reform egy 17 éves szemével - Exkluzív interjú Mara Steiuval

Mara Steiu, a 17 éves román középiskolás lány imád zongorázni és hobbija a társastánc - ez eddig nem is túl meglepő, sok tinédzsernek van hasonló érdeklődési köre. Azt viszont nem sok tizenéves mondhatja el magáról, hogy a Magyar Telekom vezérével, Chris Mattheisennel és Navrasics Tiborral folytat kerekasztal beszélgetést "SKILLS FOR SURVIVAL. How should education respond?" témakörben a Brain Bar Budapest fesztiválon.
Fellépése után a rendezvény legifjabb fellépőjével a Life.hu-nak lehetőséges volt kicsit négyszemközt is beszélgetni.

Nagyon szokatlan a te korodban, hogy valaki olyan komoly témákkal foglalkozzon, mint az üzleti élet, a magas szintű matematika, vagy a programzás, ráadásul az imént igen neves személyekkel folytattál kerekasztal beszélgetést az oktatási reformokkal kapcsolatban. Mégis hogyan csöppentél bele mindebbe ilyen fiatalon?

Nem is tudom, nem volt semmilyen konkrét fordulópont az életemben, igazából ez egy folyamatnak volt az eredménye. Iskolás éveim során szembesültem azzal, hogy míg én mindig szerettem tanulni, és könnyen is ment, addig az osztálytársaimnak kész kínzás volt az iskolába járás. Gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon velem van-e a baj, vagy a többiekkel? És rájöttem, hogy a probléma a többiek fejében van. Meg szerettem volna velük értetni, hogy az iskola nem ellenük, hanem értük van, és, hogy ha nincsenek megelégedve az oktatási rendszerrel, akkor változtatni kell rajta, hiszen a mi kezünkben van az erő. Egy diák egész napját az iskolában tölti, szerintem az nem normális dolog, hogy ezeket az órákat végigunatkozzák, csak ülnek és néznek ki a fejükből. Ha már egyszer iskolába kell járni, hozzuk ki belőle a legjobbat, mi is a rendszer részei vagyunk, tennünk is kell érte!

Mi volt az osztálytársaid, barátaid véleménye, amikor elindultál ezen az úton?

Nem értettek meg és még ma sem értenek meg. Azt mondják, úgy viselkedek, mintha az anyjuk lennék... A tetteim célját talán értik, csak azt nem, hogy miért én? Miért pont nekem kellene megreformálni az oktatási rendszert? Azt már talán ők is felfogták, hogy a mi kezünkben, a diákok kezében van az erő, a változáshoz ránk van szükség. De hogy miért pont én? Ezt igazából magam sem tudom.

Hogy tapasztalod, hatással tudsz lenni a kortársaidra? Kezdenek ők is hozzád hasonló tudatossággal gondolkodni az iskoláról, oktatásról?

Tulajdonképpen ez az egész folyamat, mármint az, hogy elkezdtem az oktatási reformok terén tevékenykedni, nagyjából egy évvel ezelőtt kezdődött. Szóval még igazából nem telt el annyi idő, hogy kiderüljön, sikerült-e hatni a gondolkodásukra. Leginkább egyébként a pénzügyi-gazdasági oktatás megreformálására koncentrálok, mert úgy gondolom, hogy pénzügyi tudásra mindenkinek szüksége van. Ha tudod, hogyan bánj a pénzzel kevésbé fogsz a pénzügyi rendszer manipulációjának bedőlni. Például a szüleim simán bedőlnek a bankok manipulációjának, mert nem tudják, hogyan gazdálkodjanak a pénzükkel. Ha nem vagy tisztában alapvető pénzügyi, gazdasági összefüggésekkel, akkor könnyen becsaphatnak. Az élet szinte minden területén szükségünk lehet ezen ismeretekre, muszáj, hogy már fiatal korban elkezdjünk vele foglalkozni. Viszatérve a kortársaimra, a pozitívum, amit észrevettem, hogy talán már ők is úgy érzik, hogy az oktatási rendszerben kiemelt hangúlyt kell kapnia a pénzügyi képzésnek. Ez már egy jó irány, az az első lépés, hogy észrevedd, hogy valamin változtatni kell.

Szerinted mi a legnagyobb probléma ma az oktatási rendszerrel, miket kellene megváltoztatni, és milyen szerep hárul mindebben a diákokra?

Több probléma is van vele. A legelső, amit az imént is említettem, a pénzügyi oktatással van, vagyis az a baj, hogy jelenleg nem oktatnak az iskolákban pénzügyi, gazdasági ismeretek. A második probléma, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem folyamat-, hanem teljesítmény orientált. Ezért van az, hogy a diákok végigunatkozzák a tanórákat, jelen vannak, de nem vesznek részt, csak ülnek és néznek. Aztán, ha egy dolgozat közeledik, hirtelen aktivizálják magukat, tanulnak rá mondjuk egy napot, megírják a dolgozatot és visszasüppednek az unalomba, megint csak passzív résztvevői lesznek a rendszernek. Tehát az a legnagyobb baj, hogy csak a teljesítmény számít, az hogy sikerüljön a dolgozat, hogy meglegyen az érettségi, és ennyi, hogy közben mi történik az nem számít. Ez így nincs rendjén. Az iskolának arra is meg kellene tanítania a dikákokat, hogy hogyan tanuljanak hatékonyan, hogyan alkalmazkodjanak a folyamatosan változó környezethez, hogyan legyenek tudatosak. Persze a vizsgák is fontosak, de az odavezető úttal is foglalkozni kellene. Ennek az egész folyamatnak pedig interaktívnak kellene lennie, hogy a diák ne csak szemlélője, hanem résztvevője is legyen a rendszernek.

Hogy mit tehet mindezért egy diák? Gondolkodnunk kell új módszerek, alkalmazások bevezetésén, olyanokén, amelyekkel mindezt a szükséges változást megkönnyíthetnénk. Ha én képes voltam rá, szerintem más is képes lenne! Én kitaláltam ezt a pénzügyi-gazdasági játékot, itt a lehetőség, hogy mások, más területen próbáljanak meg valami hasznosat alkotni!

Mi szeretnél lenni 10 év múlva, kit látsz magad előtt, ha 10 évvel későbbi önmagadat próbálod elképzelni?

Manapság úgy tartják, hogy az igazán sikeres, innovatív vállalkozók, mind kibuktak az iskolából vagy otthagyták az egyetemet, sokan azt hangoztatják, hogy a sikeres vállalkozói léthez nem kell iskolai képzettség. A következő években az egyik nagy tervem, hogy bebizonyítsam ennek az ellenkezőjét. Igenis lehetsz sikeres vállalkozó úgy is, hogy egyetemet végzel és tanult vagy. Tudom kicsit, fennkölt, de ez az egyik célom. Továbbá felvételiztem az egyik legjobb amerikai vállalkozói főiskolába, a Babson Collage-ba, amit szeretnék sikeresen elvégezni. Szeretnék a tudományos világban és a válllakozói életben egyszerre eredményes lenni.