Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Szamárnak tartanak!

Szia, anyu! Képzeld el, mi történt! Szamárnak tartanak! Nem kevesen, sokan! Több mint hatezren kiáltották felém: Szamáááár! Tudom, ez most úgy hangzik, mint egy rémálom, amiből az ember csatakosan riad fel, és próbálja elhessegetni az emlékezetéből az egészet. Na de ez nem lázálom, nyugi, mondhatjuk, hogy egy álom, persze, de olyan, amit az ember kíván magának, és szívesen konstatálja, hogy nem is álmodik, hanem ez már a valóság.

Jövő májusban bemutatják Budapesten is a Shrek, a musicalt. Hónapokkal ezelőtt egy sajtótájékoztatón már bemutatták a főszereplőket, a szamár kivételével. Akkor ez a szerep még nem volt kiosztva. Nyár elején egy rajongóm hívta fel a figyelmemet egy közönségszavazásos játékra, amit a musical Facebook-oldalának készítői indítottak.

Csakhogy a közönség és a szakma jó része is félreértette ezt, hiszen a kérdés alapján úgy is gondolhatták, akit ők megszavaznak, az lesz a hosszú fülű kultikus figura. Ráadásul, amikor én az egészet megnéztem, akkor már csak öt színész fotója volt látható, köztük az enyém. Ha játék, akkor beállok a sorba, én is kértem a Facebook-oldalam rajongóit, hogy szavazzanak, mert ki akar lemaradni egy ilyen játékban, ugyebár?! Meglepő módon a szakmánkból is elkezdtek kampányolni ki-ki mellett egyesek, sőt, legnagyobb meglepetésemre Kasza Tibi is írt nekem a közösségi oldalon, hogy látta a szavazásra buzdító kiírásomat, és ő is segít: a saját oldalán kampányolt értem. Na, ekkor tényleg meglódultak a szavazatok, hol az egyikünk húzott el kicsit a listán, hol a másikunk, de a végén 3000 szavazatnyi előnnyel, több mint 6000 szavazattal győztem. Az világos volt, hogy ez önmagában még nem elég a szerep elnyeréshez, mert azt sem tudhattuk, milyen hangkarakter, milyen tánckészséget igénylő a szerep stb.

Egy csomó újságcikk jelent meg, hogy be lettek csapva az emberek, akik azt hitték, a szavazatuk elegendő, így egyértelmű lett, hogy a játék totál félreértéssé vált, de természetesen mindannyian vállaltuk a castingot. Bevallom, anyu, elég nagy erőt és lendületet adott nekem az egészhez a közönség véleménye, az általam olvasott kommentek biztató hangneme. Már megint kiderült, hogy a közönség csodákra képes, és nekik kell igazán csak megfelelnem. A játék lezárása után következett a nyaralás.

Santorinin járva, amikor a 40 fokos hőségben a hegy oldalán baktattunk lefelé az évtizedek óta az út kövére száradt szamárürülékben, éreztem, hogy ez majd szerencsét hoz. Eltelt pár hét, mire végül is a casting napja elérkezett. Egy dalt kellett megtanulni, egy jelenetet eljátszani Feke Palival, aki Shrek lesz, és egy táncsort betanulni, amit Turi Lajos koreográfus tervezett. Ha elképzelem, hogy ezt a táncot tetőtől talpig szamár jelmezben is csinálnom kell, azonnal elrohanok kardioedzésre. Nagyon kemény. Aztán maradt a várakozás, ami elég vacak dolog, mert nem tudhatod, mi lesz a vége. Egy napsütéses szeptemberi reggelen csörgött a telefonom, a vonal végén Rosta Mária, a producer volt, aki közölte, hogy enyém a szerep. Nem tudom, hogy egy szamár szokott-e madarakat fogni, de velem a hír hallatán lehetett volna.

Úgyhogy, úgy tűnik, remek évadom lesz anyu, drukkolj, hogy bírjam a strapát. Nézd csak meg ezt a képet a szamárról. Azt hiszem, nem is kell sok maszk nekem, hasonlítunk.