Csonka András: Anyu, ugye, hallasz? Képzeld, megkötöztek!

Szia, Anyu! Két ökörségemet szeretném veled most megosztani a közelmúltból. Lezajlott a húsvéti trakta. Idén én nem zabáltam degeszre magamat, mert egyrészt vasárnap kivételével dolgoztam mindkét ünnepnapon, másrészt épp enyhe gyomormizériám volt. Editkéék feljöttek Szegedről vasárnap, Krisztián unokaöcsém pár napra hazarepült Londonból, így megvalósítottuk a “légy a családoddal vasárnap!” mozgalom fő célkitűzését, egész nap együtt voltunk itt és ott is, aztán elküldtem őket este kicsit színházazni. Húsvét kapcsán a Facebook hemzseg a különböző hagyományos, szellemes vagy éppen szellemtelen jókívánságtól. Gondoltam, valahogy be kéne állnom a sorba. Ötletemet a húsvéti sonka ihlette.

A minap egy széket kellett újrahúzatnom, mert kicsit elrongyolódott a huzata, ezért felkerestem egy kárpitosműhelyt. Ha már ott jártam, kicsit szétnéztem, és egy székre dobva megpillantottam egy köteg zsineget. Hopp, máris megszületett a kolosszális ötlet! Mi az, amiről mindenkinek van véleménye húsvét táján? Mondjuk, a jóféle kötözött sonka. Na, éppen ezért megkértem az alkalmazottat, hogy tekerjen jól be engem a zsineggel, és fotózzon is le. Ezzel máris elkészült az igazi, húsvéti kötözött (c)sonka. Nem állítom, hogy nem arattam a neten ezzel viharos sikert. Na, de tudod, magamat kigúnyolom, ha kell, és ha már gyermekkoromban annyit sonkáztak, akkor legalább vegyem valami hasznát.

Pár hete Kriszta barátném átküldött egy linket valami külföldi lakberendezési weblappal kapcsolatban, és ahogy nézegettem a sok ízléses tárgyat, kütyüt, egyszer csak villámként hasított a szemembe két szócska. Ding-dong. Na, ez mi a fészkes fene lehet? Jobban utánanéztem, és egy lábtörlőket kínáló menüpontnál találtam magam. Rengeteg jól kitalált lábtörlő-fantáziát böngésztem végig, de ez volt a csúcs, na meg ehhez legalább van valami közöm. Rögtön meg is rendeltem, és lám, a húsvéti nyuszi ide is tojta az ajtóm elé. Filozófiám szerint ki másnak engedném meg, hogy nap mint nap belém törölje a lábát, ha nem saját magamnak…?!

Az első elsöprő sikert tegnap este aratta a kis szőnyeg, amikor is lakógyűlés volt a nappalimban. Tizenhat pár láb trappolt végig szegényen, de ez neki meg sem kottyant. Igaz, vége a saras, latyakos időszaknak már. A tél beköszöntéig a régi fényében tündökölhet a kis aranyos. Na jó, hülyeségből ennyi elég is lesz mára, Anyu, futok, mert este megint be kell állnom a tíz kicsi néger közé. Fél 10-re már hulla leszek.