Alkohol, drog és rock & roll - Ilyen az amis tinik züllése

Botás Enikő

2015.11.18.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az Egyesült Államok az egyik legmodernebb, leghaladóbb szellemű ország a világon. Innen nézve meglepő lehet, hogy pont a Szilícium-völgy hazájában máig őrzi hagyományait az amisok furcsa, ultrakonzervatív, valahol a 17–18. században megragadt közössége. De vajon lehet-e boldog, teljes életük a szigorú szabályok között nevelkedő, lázadó tiniknek? Úgy tűnik, igen. Az amisok igen találó megoldást dolgoztak ki rebbelis fiataljaik leszerelésére.

Te is emlékszel a Szegény embert az Amish húzza című 90-es évekbeli amerikai vígjátékra? Amikor a Life.hu szerkesztőségében megkérdeztem kolléganőimtől, kinek mi jut eszébe az amisokról, a legtöbbjüknek rögtön ez a film ugrott be. Valószínűleg sokan vannak még idehaza, akik ilyen és ehhez hasonló vicces, paródiajellegű filmekből ismerik az amisok titokzatos világát, elsőként hát érdemes kicsit mélyebbre ásni ennek a konzervatív közösségnek az eredetében.

Dióhéjban...

...az amisok egy nagyjából 250 ezer fős konzervatív keresztény közösség az Egyesült Államok északkeleti részén, zömmel Pennsylvania, Ohio és Indiana államokban. Az amisok a keresztény közösség egy szigorúbb vonalát követik, amelynek lényege, hogy a Biblia parancsait szó szerint betartják. Eredetileg Németországból származnak, a 18. században vándoroltak ki Amerikába.

Azt fontos leszögezni, hogy az amis közösségek egyáltalán nem szekták, még csak nem is vallási kommunák, sokkal inkább egy hagyományőrző kulturális csoport, amelyeknél a vallás is fontos szerepet játszik. Az amisok életét szigorú szabályrendszer határozza meg, egy nagyon leegyszerűsítő meghatározás szerint ők azok az emberek, akik lovas kocsival járnak, nem használnak áramot, és kinézetük, öltözködésük is a modern civilizáció előtti időket idézi.

A közösség falai mögött

Tény, hogy az amisokat főleg az életmódjuk választja el a modern társadalomtól, amelynek vívmányait elutasítják:

nem használnak elektromos áramot, nincs tévéjük, telefonjuk, nem veszik igénybe a szociális juttatásokat, de nem is fizetnek adót sem.

A közhiedelemmel ellentétben magát a technológiát nem tartják rossznak vagy gonosznak, de inkább tartózkódnak tőle, mert úgy gondolják, hogy a tömegmédia idegen értékekkel bővítené a kultúrájukat, aminek a hatására a közösség elkezdene széthúzni, megrontva ezzel a helyi kapcsolatokat.

A tisztálkodásra kijelölt napjuk a szombat, egyéb napokon nem fürdenek, csak mosakodnak. Az amisok nagy része földművelésből, illetve kézműves termékek előállításából tartja el családját, amiket vagy a saját farmjukon berendezett kis üzletben értékesítenek, vagy pedig a környező települések piacain árulják.

Az életüket meghatározó rendszert Ordnungnak (magyarul rend) hívják, amely azonban közösségről közösségre változhat. Az amis közösségeken belül ugyanis az idő előrehaladtával három egymástól kicsit különböző ágazat alakult ki: vannak a régimódi, az újmódi és a partvidéki amisok. Az újmódi és a partvidéki amisok példádul nem zárkóznak el az autó- és a villamosáram-használattól sem, sőt egyes helyeken még a telefon is engedélyezett.

De nem csak a technika vívmányait ítélik meg különbözőképpen.

Abban még megegyeznek a különböző ágazatok, hogy a gyerekek oktatása a közösségen belül, klasszikusan hatéves korban kezdődik meg, és nyolc év után be is fejeződik, mivel az amisok úgy gondolják, az ő életmódjukhoz nincs szükség továbbtanulásra.

Ezután azonban van egy igen meghatározó különbség.

Az ortodox szellemű, tehát szigorúan az ősi elveket valló közösségekben élő amis fiatalok először kizárólag 18 éves korukban hagyhatják el a családjukat, a közösséget, ahol élnek, addig nem.

Sőt közvetlen információkat sem gyűjthetnek a külvilágról, csak a már visszatértektől tudhatnak az amis léten kívül eső dolgokról.

Az engedékenyebb csoportokban azonban működik az úgy nevezett Rumspringa időszaka.

Az amis tinik züllése

A Rumspringa az az időszak, amikor a 14–16 éves amis tinik egy kis időre kiszabadulnak a szüleik felügyelete alól, kitekinthetnek zárt világukból, és kipróbálhatják a valódi életet, hogy utána eldöntsék, vissza akarnak-e térni a saját közösségükbe, vagy nem.

A Rumspringa a féktelen bulizásról és őrületről szól, ez az az időszak, mikor az amis tinik – általában életükben először – megismerkednek a Facebook nyújtotta lehetőségekkel is.

A Facebookon szervezik meg a bulikat, itt dicsekednek el a többieknek divatosra vágott frizurájukkal, és ide töltik fel azokat a képeket is, amelyeken drogos vagy alkoholos befolyásoltság alatt vannak.

Sok amis fiatal számára már az óriási érzés, hogy egyáltalán fénykép készül róla, hát még, ha ezeken nem a megszokott amis viseletet hordják.

Érdekesség, hogy bár ebben a néhány évben kiszabadulnak a közösség szorításából, a szex és a meztelenség ilyenkor is tabu marad számukra, továbbá, hogy bár a Facebook jelentősen kiszélesíti az amis fiatalok látóterét, a legtöbben ilyenkor is csak más amisokkal veszik fel a kapcsolatot, és a többség randizni is csak a közösséghez tartozó személlyel szeretne, a közösségen kívüliekkel alig-alig kerülnek érintkezésbe.

A vándorútra kelt fiatalok néhány év elteltével – miután megismerkedtek mindennel, vagy majdnem mindennel – meghozzák a döntésüket: megkeresztelkednek, és visszatérnek az amis közösségbe, vagy elhagyják a családjukat, és a modern világot választják. Ez a döntés pedig végleges, ugyanis

ha egy fiatal úgy dönt, hogy nem tér vissza, akkor örökre meg kell szakítania minden kapcsolatot a családjával.

Nem biztosítanak neki új esélyt a visszatérésre, a visszafogadásra.

A Rumspringa gyakorlata pedig igen hatásosnak bizonyul: a statisztikák azt mutatják, hogy a többség a közösség és a megszokott, hagyományos értékrend mellett teszi le a voksát.

Konzervatív amis közösség vs. modern külvilág

Az amis közösséget választó fiatalok döntése egyrészt érthető, hiszen nem szeretnének elszakadni szüleiktől, családjuktól. Másrészt viszont meglepő is: miért lehet vonzóbb egy önmagát kereső, a világot megismerni vágyó tizenéves számára az örök elszigeteltségre ítéltetett élet? A kérdéssel megkerestük Majsai László pszichopedagógust, a Life.hu szakértőjét, aki megosztotta velünk véleményét.

Majsai László, pszichopedagógus szerint

Erre a kérdésre a valós és autentikus választ természetesen csak egy "rumspringán átesett" amis fiatal adhatna. Elképzeléseim, gondolataim, tippjeim azért vannak. Nézzünk néhányat, fenntartva a tévedés jogát!

1. Mivel a személyiségünk alapjai, értsd: a ránk leginkább jellemző értékrend, a közösséghez való viszony (szűkebb: család, tágabb: közvetlen környezetünk, illetve a lakókörnyezetünkben élők), a szabályokhoz, elvárásokhoz, kötelességekhez fűződő viszonyunk, elfogadási és megküzdési stratégiáink, a nemiséggel/szexualitással kapcsolatos viselkedésformáink és ítéleteink már jórészt kialakultak, vagy a kialakulásuk vége felé közelednek 14–16 éves korunkra, így – bár az ismeretlen varázsa/vonzása nagy erő/kihívás, nem beszélve a tapasztalatok előjeleinek befolyásoló hatásáról – az amis kamaszok viszonylag stabil gondolat- és érzésvilággal rendelkeznek a nagy kaland előtt.

2. Minden ember számára fontos – ha nem a legfontosabb – a biztonság/létbiztonság érzése. A gyermekkor sajátossága, hogy ezt a biztonságot a pontosan megfogalmazott/ megértett/ elfogadtatott/ következetesen betartatott szabályok, követelmények, elvárások, "törvények" biztosítják. Egy ilyen környezetben, családi, illetve mondjuk egy városinál szűkebb életközösségben felcseperedő ember a lázadó kamaszkor késztetéseit is lebírva tér vissza a nyugalmat, kiszámíthatóságot, következetesen elvárt és betartatott szabályosságot nyújtó, eredeti közösségébe.

3. Mivel a döntés annyira kegyetlen és visszavonhatatlan, hogy minden civilizációs csoda, az ismeretlen tartalmú és formájú szabadság/szabadosság élményei és lehetőségei alulmaradnak a létbizonytalanság, az egzisztenciális kérdőjelek, a morális tévutak miatti veszélyek, a társtalanság/ kirekesztés/ kirekesztődés fenyegetésével, mint "opciós csomaggal" szemben.

4. Az amis közösség egy olyan védő, óvó, meg- és fenntartó társadalmi réteg, ami a mai kiszámíthatatlan, nehezen tervezhető, következetlenségeiből adódóan létbizonytalanságban tartó világban még egy kamasznak is vonzóbb lehet.

...azt azonban ne hagyjuk ki a számításainkból, és a véleményalkotásból, hogy az alkalmazkodás és a beilleszkedés, az elfogadás és a megértésen alapuló konszenzuskészség terén a mi nem amis kölykeink jóval erősebbek, bátrabbak (persze néha vakmerőbbek is), sikeresebbek. Döntsék el önök, hogy melyik érvrendszer szimpatikusabb, hogy hol látnák szívesebben önmagukat és kamaszodó, panaszhozó gyermekeiket! Én vállalom a kamasz kölykömért való aggodalmat (nyűgöket és nyilakat), azért, hogy a milliónyi nehéz és sokszor kegyetlen döntéshelyzete között legalább az ne kapjon helyet, hogy választania kell a kiscsaládunk vagy a külvilág között.