Darázsderék pillanatok alatt? Egyszerűbb, mint gondolnád!

Jó, persze ez enyhe túlzás, de korábbi önmagamhoz képest - tehát ahhoz képest, hogy egyáltalán nem tudtam hulahoppozni - tényleg sikereket értem el.

De kezdjük az elején. Hogy miért pont a hulahoppot választottam? Bevallom, volt benne egy kis lustaság. A mindennapi munka mellett olyan új mozgásformát szerettem volna kipróbálni, ami nem vesz el túl sok időt az életemből. Eddig is rendszeresen mozogtam - tavasztól őszig bringával járok munkába, télen pedig edzőterembe szoktam járni kardiózni kicsit -, a sport szeretete tehát adott volt, csupán ezt az egyébként is mozgalmas augusztust egy kicsit könnyebben szerettem volna megúszni.

Na, de ennyit a magyarázkodásról.

Mikor a derekad körül pörgeted azt a bizonyos karikát, az egy aerob mozgás, vagyis közben szervezeted oxigén segítségével zsírokat és szénhidrátokat éget el, a pörgetés során pedig akár minden izmodat is igénybe veheted (pörgetheted a végtagjaidon, a nyakad körül is), ettől pedig minden izmod erősebbé válhat. Ha akarod, az egész testedet edzheted vele, de maradhatsz szimplán csak a deréknál is. Én az utóbbit választottam, annyira nem éreztem magam profinak, hogy például a nyakamon is kipróbáljam.

Embere válogatja, számomra az kicsit rossz ómen volt, hogy gyerekként, mikor sokkal fogékonyabb az ember a különböző mozgásformákra, egyszerűen nem tudtam megtanulni hulahoppozni. Mikor az osztálytársaim szünetben pörgették maguk körül a színes karikákat, én csak irigykedve néztem őket. Kicsit tehát féltem tőle, hogy felnőtt fejjel is csak a sikertelenség marad nekem.

Gyerekként tehát nem tudtam hulahoppozni, és felnőttként sem volt könnyebb megtanulni, bizony egy jó adag kitartás kellett hozzá. Az első pár napok bénázása után a legszívesebben kettétörtem vagy a sarokba dobtam volna a karikát. Végül persze nem dobtam sehova, és nem bántam meg. Minden este gyakoroltam, és nagyjából egy hét kellett hozzá, hogy elérjem azt a szintet, hogy néhány másodpercnél tovább is megmaradjon a derekamon a karika.

Ezt nem garantálom. Bár tudom, hogy a rendszeres hulahoppozás következtében rövid időn belül darázsderekam lehetne, mégis úgy gondolom, hogy maradok inkább a jól bevált bringázás-edzőterem kombónál. (Aztán persze lehet, hogy esténként néha mégis rákapok majd a karikázásra.)

Jó móka volt ez az egy hónap, a legjobb része azonban az volt, hogy le tudtam győzni magamat, és a kezdeti sikertelenség után azért sem adtam fel, kitartottam az elhatározásom mellett, a jutalmam pedig nem maradt el. Büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, és hogy bizonyítani tudtam saját magamnak.