A világ legfélelmetesebb helyei, 2. rész

Philadelphia Állami Kórház - eredetileg így hívták a Philadelphia körzetében, egészen pontosan Byberryben található, ma már elhagyatott elmegyógyintézetet. A sötét múltú intézményt - amit ma már csak Byberryként emlegetnek - 1907-ben alapították, és egészen 1990-ig üzemelt. Az intézet már az 1960-as években telt házas volt, több mint 7000 betegnek adott otthont. Direkt nem azt írtuk, hogy több mint 7000 beteget ápoltak, mert a legkevésbé sem nevezhető ápolásnak az, ami a kórház falain belül zajlott. A túlzsúfolt intézetben a betegeket emberhez nem méltó körülmények között tartották:

A személyzet rendszeresen zaklatta és kihasználta a bent lakókat, és az is gyakori volt, hogy különböző beavatkozásokat érzéstelenítés nélkül végeztek el rajtuk. E melett furcsa halálesetek is történtek, két betegnek a holttestét is a kórház mögötti folyóban találták meg.

Az intézményt 1990-ben végleg bezárták, az üresen kongó épület ezután sátánista rituálék helyszíne lett, valamint a drogfüggők találkozási pontjává is vált.

A párizsi katakombák egy 300 km hosszú alagútrendszer Párizs alatt, amely nagyjából hatmillió ember földi maradványait rejti magában. Az alagutak eredetileg elhagyatott kőbányák voltak, innen bányászták a követ Párizs építéséhez. Majd a 18. század második felében, amikor Párizs rohamosan terjeszkedni kezdett, és a súlyos közegészségügyi veszélyt jelentő régi, túlzsúfolt köztemetőket felszámolták, a halottak csontjait ebbe a kiürült alagútrendszerbe szállították le. Akik ma mégis ide látogatnak, állítják, hogy az elhunytak még mindig itt kísértenek, mert nem bírnak nyugodni exhumálásuk után sem. A falakat rémisztő festmények díszítik, amelyeknek az eredetét szintén homály fedi.

Ez a kastély Írország egyik legkedveltebb turistacélpontja, a róla terjedő hátborzongató történetek ellenére - vagy éppen azért. A kastélyt az 1200-as években építtette az O'Bannon család, majd miután kihaltak, a helyüket az O'Carroll klán vette át. Mulroney O'Carroll, a család feje 1532-ben meghalt, ezt követően pedig leszármazottai ádáz küzdelembe kezdtek egymással, mindannyian a családfő helyére pályáztak. A rivalizálásnak végül Teige O'Carroll vetett véget, mikor megtámadta a kastély kápolnájában éppen imádkozó papokat, és meg is gyilkolta egyikőjüket, aki történetesen a legnagyobb riválisa, a bátyja volt.

A testvérháború végeztével rengeteg embert tömlöcbe is vetettek. Az pedig csak a kastély későbbi renoválása során derült ki, hogy a börtönben volt egy titkos csapóajtó, amin keresztül a rabok megszökhettek. Azok viszont, akik nem tudtak erről a csapóajtóról, és nem sikerült megszökniük, kínzókamrában végezték. A szóbeszéd szerint a meggyilkolt fivér és a megkínzott lelkek is a mai napig kísértenek a kastélyban.

A New Jersey-ben futó hét mérföld hosszú útszakaszt az amerikaiak csak halálútként emlegetik. Tény, hogy ezen az útszakaszon meglepően sok halálos kimenetelű autóbaleset történt az elmúlt évtizedekben, arról azonban, hogy miért is kapta ezt a nem túl hízelgő nevet, már megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint gyilkos útonállók tanyáznak errefelé, akik mindenkit kirabolnak és megölnek, akik csak elhaladnak az úton. Mások azt mondják, meg lett átkozva ez az útszakasz, mikor a helyiek elkaptak egy erre ólálkodó bűnözőt, akit meglincseltek, majd a maradványait az út melletti fák ágaira aggatták. A harmadik verzió szerint azért kapta a hely a Halálút nevet, mert a 20-as és 30-as években három kegyetlen gyilkosság is történt az út mentén. Az első gyilkosság során egy menekülő bankrabló kegyetlenül végzett egy helyi férfival, a második gyilkosság alkalmával egy féltékeny nő lefejezte a férjét, majd a fejét és a testét az út két oldalán ásta el, a harmadik vérengzés során pedig egy vadásszal végzett egy eltévedt lövedék vadászat közben.

A Kambodzsában található Tuol Szleng nevű épület egykor az elnyomó rezsim, a vörös khmerek központi börtöne volt,

A börtönt a népnyelv úgy nevezte, hogy a hely, ahova az emberek bemennek, de soha nem jönnek ki. Az őrök és a kihallgatók egyébként általában 15 és 19 év közötti fiatal kommunisták voltak, paraszti háttérrel. Az épület ma már múzeumként üzemel, a helyiek azonban úgy tartják, hogy az ok nélkül, ártatlanul megkínzott áldozatok sikolyai a mai napig hallhatók az intézmény környékén éjszakánként.