Hogyan érd el, hogy gyermekedből felnőtt korában ne legyen se áldozat, se erőszaktevő?

Azt szeretné, hogy a fia megtanulja tisztelni a nőket, és tiszteletben tartani kéréseiket, a lánya pedig megtanulja megbecsülni önmagát, és mindketten megtanulják azt, hogyan tudják saját magukat megvédeni a zaklatóktól.

Egy kisgyereknél még természetesen mindez nem a szexualitás terén jelentkezik, de ha kezdetektől megtanulja, hogy a nem az tényleg nem, legyen szó akár egy ebéd előtti fagyiról, akár még egy utolsó utáni meséről lefekvés előtt, akkor később sem fogja azt hinni, hogy kellő erőszakossággal vagy rámenősséggel mégiscsak kicsikarhat némi engedményt.

Tudjuk, hogy a kicsik mennyire élvezik, ha csiklandozzák őket, de ha azt kérik, hogy hagyjuk abba, akkor bármennyire gurgulázva nevetnek is közben, azonnal abba kell hagyni, és megkérdezni, hogy tényleg nem szeretné-e folytatni már. Ilyenkor előfordulhat, hogy mégis folytatni szeretné, de lehet, hogy valóban abba akarja hagyni. Ezzel megtanulja, hogy a saját teste felett ő rendelkezik, és csak azt tehetnek meg vele, amibe ő is beleegyezik.

Ahogy nőnek a gyerekek, egyre gyakoribb, hogy egyszerűen nem éreznek indíttatást arra, hogy ölelkezzenek másokkal. Ezt tiszteletben kell tartani, és sosem szabad erőltetni a dolgot, vállalva ezzel akár azt is, hogy a nagymama vagy a nagynéni vérig sértődik.

Ha a kistestvérük sír, bármit is csinálnak, azonnal hagyják abba. Ezzel azt tanulják meg a gyerekek, hogy a másik jelzéseire igenis oda kell figyelni, és ahelyett, hogy továbblépnének, inkább derítsék ki, mi a baj, és hogyan tudnának segíteni rajta. Lehet, hogy a kicsi a nagyobb testvér könyvét akarja megkaparintani, de akkor adhatnak neki helyette egy másikat, vagy nézegethetik vele együtt a könyvet. Ezzel a kisebb gyerek is megtanul egy fontos dolgot, hogy van értelme tiltakozni, ha nem tetszik neki valami, mert a környezete megpróbál segíteni rajta.

Bármilyen konfliktusba keverednek is a gyerekek, érdemes megkérdezni tőlük, hogy szerintük vajon a másik hogyan érzi magát abban a helyzetben, illetve, hogy ő hogyan érezné magát, ha vele történne meg az a dolog, amit ő tett a másikkal. Ezzel azt segítjük nekik megérteni, hogy nemcsak a saját érzései fontosak, hanem másokéi is.

A feminizmus nem arról szól, hogy utáljuk a férfiakat, sem arról, hogy a nők bármennyivel is értékesebbek lennének a férfiaknál, hanem arról az egyszerű dologról, hogy minden ember egyenlő, és ezért egyenlő bánásmódot is érdemel.

A fiúk viselkedése semmilyen szempontból nem magyarázható meg azzal, hogy ők fiúk. Elsősorban ugyanis emberek, és csak másodsorban fiúk, ezért semmilyen nemi sztereotípiának nincs helye a családban.

Fontos tudni, hogy aki nem segít a bajbajutotton, az ő maga is a baj okozója. Ha ezt kisgyerekként megjegyzi valaki, később remélhetőleg ugyanígy fog segíteni azon, akit szexuálisan zaklatnak, akár a munkahelyén, akár az edzőteremben.

Egy sima bocsánatkérés csupán üres szó, amit egy kisgyerek legtöbbször csak azért mond ki, mert tudja, hogy különben büntetést kap. Ezért fontos, hogy ilyenkor tegyék hozzá azt is, „bocsánat, hogy elvettem a játékod”, vagy „bocsánat, hogy kiabáltam veled”, mert ezzel tudatosodik bennük, hogy mi is volt valójában a probléma.

Ha véletlenül meghúzzák a hajunkat, kérjenek bocsánatot, ha azt akarják, hogy rájuk figyeljünk, miközben mással beszélgetünk, ne kezdjenek el rángatni minket, hanem udvariasan szóljanak hozzánk. Azért mert idegesek, nem üthetnek meg minket, és nem kiabálhatnak velünk. Ahogy mi sem velük.

Talán a lányok azok, akiknél különösen fontos odafigyelni, hogy a szépségük dicsérete mellett azt is tudatosítsuk bennük, hogy okosak és kedvesek is, de a fiúknál sem hagyhatjuk ezt figyelmen kívül. Ezzel megtanulják, hogy ne csak a külsőt nézzék másokban, hanem a valódi, belső értékeket.

Ezt talán a legnehezebb betartani, mégis fontos, pszichológusok szerint ugyanis, ha a nemi szerveket nem gyereknyelven nevezzük meg, hanem úgy, ahogy a biológiakönyvekben is szerepelnek, azzal azt érjük el, hogy nagyobb tiszteletben tartják őket, nem szégyenkezve beszélnek róluk, és később, ha ne adj’ isten valaki bántalmazná őket, sokkal könnyebben el tudják majd mondani egy felnőttnek.

Ez a legegyszerűbb és egyben legfontosabb szabály – ha kedvesek vagyunk a mindennapi kapcsolatainkban, akkor jó úton járunk. A gyerekek meg fognak bennünk bízni, és ha szükségük van rá, hozzánk fordulnak majd segítségért. Ha a fenti gondolatokat magunkévá tesszük, és beépítjük a mindennapjainkba, elérhetjük, hogy gyermekünkből sem áldozat, sem bántalmazó nem válik majd.