Magyarországon kétszázezer nőt éppen most ér fizikai erőszak a kapcsolatában

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) 1994 januárjában alakult azzal a céllal, hogy segélyvonalat indítson bántalmazott nők részére. A képzett önkéntesek által üzemeltetett vonal ingyenes, és a bajba jutott nőknek teljes anonimitást biztosít.

A segélyvonal egy tematikus vonal: nők elleni párkapcsolati erőszakkal, illetve a nők elleni erőszakhoz kapcsolódó gyerekbántalmazással kapcsolatban is várják az áldozatok, közel állók és segítők, valamint segítő szakemberek hívásait.

A segélyvonalon 2016-ban nagyjából 800 bántalmazott nő keresett meg benneteket. Hogy tapasztaltátok, nőtt vagy csökkent a segítségkérők száma az elmúlt évekhez képest, és mennyi lehet a bántalmazott nők tényleges száma Magyarországon?

Összesen ezer fölött volt azoknak az eseteknek száma, amelyekkel találkoztunk. A segélyvonalon kívül e-mailben, de Facebookon privát üzenetben is kerestek bennünket. Érdekesség, hogy ha történt egy eset, amiről beszámoltak a hírekben, annak hatására megugrott a segítséget kérők száma. Az ilyen esetek motiválják a nőket, ők is összegyűjtenek annyi erőt, hogy segítséget kérjenek.

Egyébként évek óta teljesen telített kapacitással dolgozunk, úgyhogy nem nagyon tudunk számbeli különbséget tenni. Kizárólag reprezentatív felmérések tudnának pontos képet adni arról, hogy mi folyik az országban.

Szerencsére 2014-ben az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) az egész unióban, így Magyarországon is végzett reprezentatív felmérést.

Ebből tudjuk, hogy

És most csak a fizikai erőszakról beszélünk. Ha belevesszük – nyilván átfedésekkel együtt – az erőszak szexuális, gazdasági, lelki és egyéb formáit is, akkor lényegesen nagyobb lesz a szám. Azért szokás egyébként a fizikai erőszakkal előjönni, mert egyrészt sok ember azt gondolja, hogy csak fizikailag lehet bántalmazni valakit, másrészt, mert ez azért viszonylag egzakt, meg lehet határozni, mi tartozik bele. A kutatók álláspontja szerint

Volt kapacitásotok kezelni ezeket a segítségkéréseket?

Egy maroknyi önkéntessel magánadományokból és szja 1%-ból működtetett segélyvonal nem tudja egy ilyen méretű probléma egyéni szintű ellátását felvállalni. Arra van kapacitásunk, hogy egyszer vagy maximum kétszer, háromszor beszéljünk egy telefonálóval. Sok-sok főállású ember tudna csak ennyi esetet kezelni. A szomorú az, hogy vannak olyan rendszerek, amelyeknek tudni kellene ezeket az eseteket kezelni, egész pontosan az önkormányzati, családsegítő és gyermekjóléti rendszerek, illetve persze a hatóságok, a rendőrség és a gyámhatóság. És sajnos azért keresik ennyien a NANE-t, mert az adóinkból működtetett rendszerek nem képesek ellátni a feladatukat.

Nem véletlen, hogy a segélyvonal beindulása után nem sokkal már szakirodalom kiadását, szakemberek képzését kezdtük el tervezni, és ezek a tevékenységek mostanra fontos területté nőtték ki magukat az egyesület életében. Amellett, hogy igyekszünk minél több érintettel közvetlenül felvenni a kapcsolatot a segélyvonal, a Facebook-oldal és a két honlap segítségével, kifejezetten szakembereknek szóló szolgáltatásaink segítségével azon dolgozunk, hogy a létező, az adófizetők által finanszírozott intézmények megfelelően el tudják látni a hozzájuk fordulókat.

Az előbbiekben említetted, hogy az emberek szemében még ma is gyakran csak a fizikai erőszak minősül bántalmazásnak. Titeket is ilyen jellegű esetekkel kerestek/keresnek meg a leggyakrabban?

Igen. A fizikai erőszak, ráadásul a rendszeres fizikai erőszak az, amit már viszonylag egyértelműen bántalmazásnak tartanak az emberek. Ennek egyszerűen az az oka, hogy nem része a neveltetésünknek az, hogy értsük, átlássuk, miként is működik a párkapcsolati erőszak.

A bántalmazott nők nem buták, nem naivak, csak gyakorlatilag egy egész rendszer dolgozik azon kisgyerekkorunktól kezdve, hogy a többi között nézőként érzéketlenné tegyen minket az erőszak iránt. Vegyük például a filmeket, ahol a veszekedés hevében egy férfi megpofoz egy nőt, majd heves csókolózásban törnek ki. Ez egészen egyszerűen a való életben nem így zajlik. Ez semmi egyéb, mint bántalmazói fantázia. De azt is megpróbálják velünk elhitetni, hogy lehet valakihez tiszteletteljesen és szeretetteljesen kapcsolódni úgy, hogy közben kárt okozunk neki. Ilyen pedig nem létezik.

Sokszor egyébként olyan édesanyák telefonálnak, akik már kezdik felismerni, hogy bántalmazó párkapcsolatban élni a gyerekeknek sem jó. Nagyon gyakran az a téves érv tart egy nőt a rossz kapcsolatban, hogy úgy gondolja, a gyerekeknek minden esetben szükségük van mindkét szülőre. A legtöbb esetben pedig sajnos a környezet is ezt sugallja. A nő várja ki, amíg a gyerek kirepül, csak azután lépjen, vagy egészen egyszerűen viseljen el mindent, ha már azzal a férfivel vállalt gyereket.

Akik ezeket tanácsolják, azok sem gondolhatják komolyan, hogy a gyerekeknek szükségük van egy emberre, aki félelmet kelt bennük. Egyszerűen nem létezik, hogy valaki semmilyen tisztelettel, humánummal nem tud viszonyulni a partnere irányába, ellenben kiváló szülő. De volt olyan édesanya is, akinek már a gyerekei mondták, hogy most már elég, kérjenek segítséget.

Visszagondolva hogyan tudnád összegezni 2016-ot a NANE szempontjából?

A NANE-nak ez az év a küzdelem és a túlélés éve volt, miután 2014 és 2015 a politikai támadásokról és hatósági vegzálásokról szólt, illetve arról, hogy három nagy támogatónk egyszerre szüntette meg a támogatását. Mindeközben pedig a nemzetközi színtér is elkezdett átrendeződni, a nők elleni erőszak témája a korábbinál is kevésbé vonzó a támogatók számára. Nem mintha a probléma megoldódott volna. Van az úgynevezett adományozói elfáradás jelensége, mikor is az emberek egy idő után szívesebben adják másra a pénzüket. Ez a jelenség most Európa-szerte érezhető, nem csak nálunk.

De több mint 20 év alatt bennünk azért kifejlődött egyfajta ellenálló képesség. Mi sosem részesültünk állandó állami támogatásban, rólunk gyakorlatilag 1994 óta az összes kormány elmondja, hogy az ellenzék szekerét toljuk, holott valójában mindig is egy érdekérvényesítő, kritikus szervezet voltunk.

Egy segítő és érdekérvényesítő egyesület vagyunk, a mi feladatunk az, hogy ne csendben tüntetgessük el a nyomokat, hanem szóvá tegyük a megfelelő fórumokon. Ez a fajta segítő és érdekérvényesítő munka Európa-szerte, Észak- és Dél-Amerikában nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik. Itt nálunk, Kelet-Európában inkább a tiszta jótékonykodás a szimpatikus az embereknek. Nem a hátrányos helyzetek felszámolását támogatja a többség, hanem olyan tevékenységeket, amelyek elrejtik a jobb helyzetben lévők szeme elől nehéz helyzetben élő embertársaikat.

22 éve működünk, sose volt könnyű működni, és sose vettük egyértelműnek a támogatást, ez a hozzáállás pedig nagyon jól jön ezekben az időkben. Van 21 ember, aki eldöntötte, hogy minden hónapban egy kisebb összeggel támogatja a NANE-t, ezzel pedig a havi működési költségünk egynegyedét elő tudjuk teremteni.

De ha lassan is, azért talán biztosan azt érzékeljük, hogy a magánszemélyek és a kis- és középvállalkozások részéről növekszik a támogatási hajlandóság. A jövőre nézve abban reménykedünk, hogy lesz még néhány olyan jó ember, akik egy számukra teljesen nélkülözhető havi összeggel hozzá tudnak majd járulni az alapvető működésünk fenntartásához.