"A hét vége elég borzasztóan telt, alig aludtam valamit" – kezdte a Blikknek Sandy, aki elárulta, nagyon kevés idő jut arra, hogy a múlton merengjenek, egyáltalán elkezdjék feldolgozni a halálát. "Hébe-hóba beszélgetünk a kollégákkal, hiszen ez egy összeszokott csapat, összetartunk, szeretjük egymást, de nem sok idő jut most erre, normalizálni kell a helyzetet" – vallotta be Sandy.
"Szerette a kollégáit, és boldoggá tette ez a környezet. Benne volt a tenni vágyás, az életöröm, mindennap jött, és dolgozott. Klassz lenne, ha még itt lenne. Az egész családnak nagyon hiányzik, de nekem talán még jobban, hiszen minden napot együtt töltöttünk.
"Én vagyok a legfiatalabb, én ismertem a legrövidebb ideig, és ez nagyon igazságtalan. A zálogházban próbáltam bepótolni az elmaradt közös időt. Köztünk volt közel 62 év, így ő nekem a hagyományos értelemben sosem volt az apám igazán, hiszen akkoriban váltak el a szüleim, amikor megszülettem. De felnőttkorban be tudtunk pótolni egy csomó közös élményt. Az sokat javított a kapcsolatunkon, hogy jól tudtunk együtt dolgozni" – mesélte Sandy, aki legfiatalabbként próbálja egyben tartani a családot és folytatni az üzletet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.