"Öltözzenek melegen" - segítség helyett csak kioktatást kap a 10 fokban élő rászoruló család

Odabent penészes falak, dohos levegő és a kintinél nem sokkal magasabb hőmérséklet fogadott minket. Megérkezésünkkor a gyerekek már iskolában voltak, a munkások javában dolgoztak. Nikolett pedig a felfordulás közepette mesélte el nekem családja kálváriáját.

Az asszony három gyerekével egy egyszobás önkormányzati bérlakásban él 2013 óta. Az ingatlan állapota enyhén szólva nem éppen ideális, de ahhoz is többévnyi kilincselés kellett, hogy egyáltalán ide beköltözhessenek. Nikolett már beszélgetésünk elején kijelentette – a rossz indulatú megjegyzések elkerülése végett – hogy

Mint mondja, bár sosem voltak gazdagok, de mindenük megvolt. Ilyen nehézségekre álmukba sem számítottak.

A gondok több évvel ezelőtt kezdődtek. Akkor ütött be a krach, amikor a férje és annak családja hibájából elvesztették az otthonukat, a teljes berendezésével együtt. Nikolett ekkor hét hónapos terhes volt a harmadik gyermekükkel. Mivel akkoriban biztonsági őrként dolgozó férje aktuális munkáltatója meglehetősen rendszertelenül fizette ki a férfit, a családnak albérletre nem lett volna pénze. Hogy mégse maradjanak az utcán, végül Nikolett nagyapja fogadta be őket egyszobás lakásába. Nyolc embernek kellett 31 négyzetméteren élnie.

Ez az állapot hosszú távon tarthatatlan volt. Az asszony több helyről is megpróbált segítséget kérni. Családsegítőhöz, az önkormányzathoz fordult, még anyaotthonba és a családok átmeneti otthonába is telefonált, eredménytelenül. A legidősebb, másként fejlődő, akkor hároméves gyermeküket óvodába szerette volna felvetetni, de ebben sem kapott segítséget.

Végső elkeseredésében a gyámhivatalnál is próbálkozott, ahol egy sokkoló lépést tanácsoltak neki. A gyámhivatalnál abban látták a megoldást, hogy ideiglenes hatállyal 30 napra elviszik a családtól a gyerekeket, hogy amíg a kicsik nincsenek a szülők nyakán, ők próbálják meg rendezni a helyzetüket. Nikolett érthető módon teljesen kiborult a javaslaton, sírva hagyta el a hivatalt, nem is számítva arra, amit aznap éjjel még át kell majd élniük.

Mind a három gyerek gyermekotthonba került, még a legkisebb is, aki akkor mindössze hat hónapos volt, és akit Nikolett még szoptatott. A család ügyvédet fogadott, a TASZ-t is megkeresték, gyerekorvosi, védőnői igazolással a kezükben bebizonyították, hogy túlkapás történt, bár mindezt hivatalosan a mai napig nem ismerték el. Az eljárás még hónapokat vehetett volna igénybe, Nikolett pedig inkább lemondott a fellebbezésről, és utolsó értékeit pénzzé téve albérletet keresett, berendezte, hogy a hatóságok végre haza adják a gyerekeket.

Kilenc hónapig éltek az albérletben, ahonnan a főbérlő zsarolásának nem engedve muszáj volt eljönniük. Ismét a nagyapa fogadta be őket. Ekkor Nikolett ismét megpróbálkozott az önkormányzati lakás igénylésével, és bár egyáltalán nem volt zökkenőmentes, de végül az Egyenlő Bánásmód Hatóság segítségével megkapták ezt az egyszobás lakást. Ebben az időben Nikolett és férje között már annyira megromlott a viszony, hogy az önkormányzati lakásba az asszony a gyerekeivel, de a férje nélkül költözött be.

2013-ban költöztek. Az önkormányzat vállalta, hogy a lakást a beköltözésre rendeltetésszerű állapotba hozza, ehhez képest amikor megérkeztek, még tűzhely sem volt. Az is a költözés után derült ki, hogy a beszerelt kazán gyakorlatilag semmit nem ér. A család már az első télen fázott, meleg vizük sem nagyon volt, hiszen azt is a kazánnak kellett volna biztosítani. Mivel nincs stabil fűtés, telente átlagosan 11-13 fok van a lakásban, karácsony előtt viszont 7 fokig süllyedt a benti hőmérséklet.

A hidegnek egyébként nemcsak a fűtés hiánya volt az oka, hanem a nyílászárók is, amik egészen idáig katasztrofális állapotban voltak. Mivel ottjártunkkor már éppen az új ablakokat helyezték be, Nikolett fényképeken mutogatta meg a régi ablakokat, amik telente belülről teljesen befagytak, bejegesedtek. Ezt a problémát most a nyílászárócserével talán megoldják.

De nem a hideg az egyetlen probléma. A hőhíd miatt a falak folyamatosan penészesek, a levegő dohos, ami Nikolett és a gyerekek egészségére is hatással van. Amióta itt laknak, mindannyiójuknak leépült az immunrendszere. Nikolettnek autoimmun betegsége alakult ki, ami különféle allergiákban, inzulinrezisztenciában, valamint pajzsmirigyproblémákban nyilvánul meg. A gyerekek ekcémásak lettek, valamint tej-, tojás- és gluténérzékenyég alakult ki náluk.

Az asszonynak autista kisfia miatt a korábbi munkáját ott kellett hagynia, jelenleg főállású anyuka, de amikor volt lehetősége, alkalmi munkákkal egészítette ki a jövedelmüket. A két nyelvvizsgával és több végzettséggel is rendelkező Nikolett folyamatosan állást keres, ám mint mondja, nem sokan szeretnének egy háromgyerekes anyát alkalmazni. Pedig az állásinterjúkon azt el sem szokta árulni, hogy három problémás gyereket nevel jóformán egyedül.

Bár Nikolett férje, ahogy tudja, támogatja őket, a jövedelmük nagyjából arra elég, hogy Nikolett sakkozzon a befizetnivalókkal. Autista kisfia ősz óta kimaradt a fejlesztésből, mert sem a kutyaterápiát, sem az úszást nem tudják fizetni, és most ráadásul a két kisebbnek is szüksége lenne fejlesztésre. Jobb híján az anyuka gyógypedagógiát kezdett tanulni.

A lakás állapotát látva talán érthető módon vetődött fel bennem a kérdés, hogy ilyen helyzetben miért nem csinál valamit az önkormányzat? Nikolett elmondta, hogy a problémákat folyamatosan jelezte és jelzi az illetékeseknek, keresett már meg képviselőket, beszélt a szociális bizottság elnökével is, járt a polgármesternél is, ám gyakorlatilag semmit nem ért el.

A legutóbbi bérlemény-ellenőrzés alkalmával, amikor Nikolett megmutatta a vastagon bejegesedett nyílászárókat az illetékeseknek, azt a választ kapta, hogy ideje lenne, ha Nikolett leszigeteltetné az ablakokat.

Nikolett szavaival élve, ők ebben a helyzetben bármilyen segítségnek nagyon örülnének. Minden erejével szeretné valahogy összeszedni magát, ám jelenleg olyan tehetetlenséget érez, hogy nem tudja, merre kellene indulniuk.