Coober Pedy, a föld alatti város

A városka környékét az őslakosok már évezredek óta ismerték, a területre az első európai expedíciót a skót John McDouall Stuart vezette 1858-ban, 1915-ig azonban a terület lakatlan maradt.

1915-ben három telepes eredetileg arany reményében érkezett a környékre, ám hiába fáradoztak, nem találtak nemesfémet. Nem távoztak azonban üres kézzel: egy véletlen folytán arany helyett apró opáldarabokra bukkantak. A három európait újabb telepesek követték, és 1916-ban kitört az opálláz. Érdekesség, hogy a város a mai napig a világ egyik legnagyobb opáltermelője.

A folyamatos bányászat miatt a környéket a bányaüregekből kihányt dombok ezrei borítják. A városka a nevét a jellegzetes bányagödreiről kapta 1920-ban, az őslakosok kupa-piti (a fehér ember gödrei) kifejezésének eltorzításával. A városba tévedőknek érdemes mindig a lábuk elé nézni, mivel vannak alig látható, jelöletlen, veszélyes bányaüregek is, amelyekbe egyetlen rossz lépéssel bele lehet esni.

A sivatagi bányászváros különlegességét azonban nem az ezernyi bányagödör adja, hanem az, hogy lakosainak fele föld alatti házakban, úgynevezett dugoutsban élnek. A városiak évtizedekkel ezelőtt az elviselhetetlen nyári hőségre kerestek valamilyen megoldást, amikor az első világháborúból hazatérő katonáknak az az ötletük támadt, hogy építkezzenek a földfelszín alatt. A föld alatti házak azért is bizonyultak jó ötletnek, mert egyrészt megvédik az embereket a nyári, sivatagi forróságtól, másrészt a hideg éjszakáktól is. A lakások levegője egész évben 23-25 fokos.

A helyiek annyira belelendültek a föld alatti építkezésbe, hogy mára már nem csak lakóházak, hanem templomokat, üzleteket, sőt egy szállodát is építettek a mélybe.