Egy aggódó anya vallomása

#híreslajos

2017.02.07.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Legyen a gyerek 3 éves vagy 30, egy féltő szülő sohasem szűnik meg aggódni érte. Így van ezzel levélírónk is, aki a félelmeit, gondolatait egy nyílt levélben küldte el számunka.

Írását változtatás nélkül közöljük.

Egy aggódó anya vallomása

Sosem gondoltam, hogy túlféltő anya válik majd belőlem. Amikor 34 évesen teherbe estem, úgy képzeltem el, hogy majd hátamon a gyerekkel fogok túrázni, kempingezni, koncertekre járni. Úgy képzeltem, hogy a gyerekek sebezhetetlenek, egészen addig, míg meg nem tapasztaltam az ellenkezőjét.

Dani 18 hónapos volt, amikor először kellett őt összevarrni, ugyanis felszakadt az ujja, miközben a férjem nyakában ült, aki éppen egy vaskaput csukott be. 6 éves kora előtt már a sürgősségire kellett bevinni asztmás roham miatt, és később még számos apró baleset érte, hiába figyeltem rá, ezért fokozatosan egyre jobban kezdtem félteni.

Kisbaba vagy felnőtt – a szülő mindig félteni fogja gyermekét Forrás: Thinkstock

Aggodalmam az ezredfordulótól való félelemtől kezdve a nem eléggé átsült húson át egészen odáig terjedt, hogy egy nap azért nem engedtem ki a házból, mert túl szeles volt az idő.

Ő és 56 iskolatársa tavaly egy hétvégi síelésre készültek Ausztriába, ahova már hónapokkal korábban elengedtem, az útra pedig ő maga kereste meg a pénzt. Ez a sítúra nagyon fontos volt Dani számára, elhatároztam, hogy félreteszem az aggodalmaimat, és megfogadtam, hogy nem fogom megnézni az időjárás-előrejelzést sem. De elbuktam, és sajnos mégis rákerestem egy időjárás-jelentő oldalra, ahol a hétvégére vihart jósoltak. Azonnal felhívtam az utazási irodát, hogy megtudjam, rossz idő esetén elhalasztják-e az utat, ahol igen választ kaptam. Két óra múlva ismét telefonáltam, hogy hallották-e, hogy mekkora havat jósolnak az elkövetkező napokban, mire megkérdezték tőlem, tisztában vagyok-e vele, hogy a síeléshez hó kell. A fiamnál is futottam egy kört, hogy nem kéne mennie, de a válasza az volt, hogy mindenki megy.

Végül eljött az utazás napja, Dani a hóna alá kapta a snowboardját, és nekivágott, én meg magamba roskadva arra gondoltam, hogy a fiam a vesztébe rohan.

A túlzott aggodalom rátelepedett az anya mindennapjaira Forrás: Thinkstock

Rá kellett jönnöm, hogy egy 18 évest semmivel sem félt kevésbé az ember, mint egy 18 hónapost, csak az előbbi még ráadásul több költséggel is jár.

De aztán szerencsére mindenki túlélte az utat, és épségben hazaért.

Néhány hónap múlva egy meleg, száraz napon Danit és egy barátját elvittem a Mátrába, és két éjszakára elmentek kettesben kempingezni. Én vittem fel őket autóval a hegyekbe, és az egész visszafelé úton sírtam, annyira aggódtam. A vége az lett, hogy elvágta valamivel a lábát túrázás közben. Be kellett látnom, hogy az aggodalmaskodásommal semmit nem tudok befolyásolni, és hogy amíg csak élek, nekem már az életem része lesz az, hogy féltem a gyerekemet.