Peller Mariann a spiritualitásról

Így történt ez Rubint Rékával is, aki fiatal feleségként épp kislányával, Larával volt várandós, amikor úgy érezte, ezt a helyzetet nem tudja egyedül feldolgozni, megoldani. Milyen helyzetet? – kérdezheti a külső szemlélő. Hát azt a helyzetet, amikor Réka feleségül ment Norbihoz, és rázúdult a sajtó és az emberek rosszindulata. Azt mondta, olyan volt, mintha sortűz elé került volna. A lelke nem nyugodhatott: nem tudott mit kezdeni az őt ért támadásokkal, legfőképpen azért, mert teljesen igazságtalannak érezte őket, és mert ő soha nem bántott volna így senkit.

Ilyen lehetett Rékának ez a belső feszültséget okozó élethelyzet, amikor megérkezett a megoldás egy légzésterapeuta személyében. 15 éve rendszeresen jár hozzá, és ezzel elindult a spirituális fejlődés útján. Ebben pedig látom a párhuzamot Réka és önmagam között.

Még gyerekként arra kértem a szüleimet, hadd járjak hittanra, mert érdekeltek a Biblia történetei. A szüleim nem tartották olyan fontosnak a vallásunk gyakorlását, de nem is korlátoztak benne. Aztán felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, és másodévben vizsgafilmet készítettem egy angyalokkal kommunikáló nővel. Akkor kezdtem ismét a megfoghatatlan világ felé fordulni. De el kellett telnie még jó pár évnek, mire olyan erős félelmekkel és feszültségekkel kellett szembenéznem, hogy úgy éreztem, segítségre van szükségem, mert egymagam kevés vagyok hozzá.

Akkor kaptam az egyik nagy kereskedelmi csatornánál olyan feladatot, amely egyrészt főműsoridőben való szereplést jelentett (ez pedig a legtöbb műsorvezető álma), másrészt olyan nyomással nehezedett rám, és olyan félelmek jöttek bennem felszínre, hogy komolyan elgondolkodtam azon, inkább nem élek a lehetőséggel.

„Véletlenül" jött az életembe egy munkatárs, aki ajánlott egy nőt, aki spirituális választerápiával és a módszer oktatásával is foglalkozott. Ennek a csodálatos módszernek az a lényege, hogy ha úgy érzed, az életed egy ponton folyton elakad, mindig ugyanabba a gödörbe sétálsz bele (jelentse ez azt, hogy mindig olyan társat választasz, aki megcsal, vagy bánt, esetleg mindig mindenkire féltékeny vagy, ha ad rá okot, ha nem, vagy olyan munkák találnak meg, amelyekkel soha nem jutsz egyről a kettőre), annak mélyebb okai vannak, mint azt sejthetnéd. Az én problémám az volt, hogy tele voltam érthetetlen félelmekkel a műsorvezetést illetően, pedig addigra már bőven volt időm gyakorolni. Emlékszem, hogy le kellett vonulnom egy hosszú lépcsőn, mindig, a műsor elején. Na, én ezen a lépcsőn több szívrohamot hordtam ki, lefelé jövet, leplező mosollyal, mint az elfogadható.

Ez alatt a műsorfolyam alatt szántam rá magam, hogy elvégezzem az SVT alaptanfolyamot, majd később a haladót is. És elkezdtem magam tisztítani. Hosszú-hosszú napokat, heteket vett igénybe, de szépen, napról napra, javulni kezdett a helyzet. Pont végeztem a hivatásomat illető tisztításokkal, mire a műsor véget ért.

Most mondhatnánk cinikusan, hogy akkor már minek? De nyugodt szívvel tudok rá válaszolni: minden, de MINDEN azért történt, és hozott fel bennem vacogtató rettegésérzetet, hogy aztán megtanulva ezt a módszert, szépen elinduljak a valódi utamon. Mert hiszem, érzem, hogy ez az út, többek között, ehhez a műsorhoz, az Utazás a Lelked körül-höz vezetett. Ha akkor nincs ez a megmagyarázhatatlan félelem bennem, nem lépek rá erre az útra. Az kellett ahhoz, hogy most minden félelem nélkül tudjak a kérdező foteljébe beülni, és úgy élvezzem a „munkát", mint még soha életemben (legalábbis ebben nem). De közben érzek és értek még valamit: azt, hogy ez most egy igen fontos állomása az életemnek – minden szempontból.