Neto az utazás előtti éjszakán azt álmodta, hogy a gép, amelyen utazni fognak, másnap elsötétül, majd leáll és végül, lezuhan. Az álom szerint Neto kimászott a gép roncsai alól, és körülnézett az éjszaka közepén, és egy hegy tetején látta magát. A rémálom annyira valóságosnak tűnt, hogy nem hagyta nyugodni a focistát, ezért miután másnap felszállt vele és csapattársaival a repülő, írt a feleségének.
Az utazás igen jó hangulatban telt, mígnem egyszer csak elsötétült a gép, majd leállt (mint később kiderült, elfogyott az üzemanyag, mert a légitársaság ezzel is próbált spórolni, hogy csökkentse a költségeket), végül pedig lezuhantak Kolumbia felett. 77 ember volt a fedélzeten, hatan élték túl. Neto és két csapattársa, Jakson Follmann és Alan Ruschel túlélték azt, amit a legritkább esetekben szoktak túlélni. Mindhármuk megmenekülése isteni csodának tekinthető, legalábbis az orvosok és az ő bevallásuk szerint.
Már az is csoda, hogy Netót megtalálták a roncsok között.
Ahogy az is, hogy túlélte azt a rengeteg sérülést, amelyet a baleset során szerzett.
Ott kezdődött az egész, hogy az álma megmutatta neki a közeli jövőt. Velem ilyen még soha nem fordult elő.
Nem is vagyok biztos abban, hogy örülnék neki. De Neto esetében jó, hogy így történt, és nyilvánvalóan nem véletlen. Ahogy az sem, hogy a gépről még sms-ben megkérte a feleségét, hogy imádkozzon értük, nehogy valóra váljon ez a rémálom. A focista elmondása szerint közvetlen a zuhanás és becsapódás előtt nem maradt más, csak a tehetetlen várakozás és az imádság. Önkéntelenül is Istenhez kezdett beszélni, egyik társa aztán pontosan el tudta mondani, hogyan beszélt Jézussal, és kérte, hogy legyen könyörületes hozzájuk. Az lenne az igazán áldásos, ha az ember nem csak egy ilyen szörnyen kiélezett, szélsőséges helyzetben jutna el idáig. Ha esetleg a szürkének vagy unalmasnak vélt hétköznapokban is fellobbantaná Isten fényét a saját szívében azzal, hogy imádságra ragadtatja magát.
A focista utólag elmondta, hogy úgy érezte, Isten velük volt a végső pillanatokban.
Amikor nyolc órával a katasztrófa után a mentőalakulatok már visszavonultak, csupán két rendőr maradt hátra, akik még igyekeztek megtisztítani a terepet. Az egyik rendőr meghallott valamit. Társa nem hitt neki, de miután megkérte rá, hogy maradjon már csendben, egyre inkább hallotta, hogy valaki szuszog, lélegzik a közelben. A gép egy leszakadt része alatt találtak rá a sokkos, önkívületi állapotban lévő Netóra. Ha ez a rendőr nem hallgat a belső hangjára, ha nem ragaszkodik megszállottan ahhoz, hogy hall valamit, és utána akar járni a dolognak, a focista már nem élne.
A másik csoda, hogy Jakson azért élte túl a szerencsétlenséget, mert a barátja, Alan ragaszkodott hozzá, hogy ne dőljön le aludni a gép végében, hanem üljön mellé, és hallgassanak együtt zenét. Alan utólag elmesélte, hogy maga sem érti, miért ragaszkodott hozzá, hogy jóbarátja átüljön mellé.
Így működnek az angyalaink. Addig-addig suttognak a fülünkbe, míg bele sem gondolunk, honnan ered az ötlet, de ragaszkodni kezdünk egy ideához, ami végül akár emberéleteket is menthet.
Alan hallgatott az angyalaira, így mentette meg barátja életét.
Hogy miért kellett ennek a szörnyű balesetnek megtörténnie, és miért csak hatan élhették túl mindezt, az valószínűleg nem fog kiderülni. Egy azonban biztos: ezeknek a fiatalembereknek örökre megváltozott az élete, a világnézete, mert a hitük megerősítést nyert. Nagy árat fizettek érte, még a lelkiismeret furdalással is meg kellett küzdeniük, amiért épp ők maradtak életben, és barátaik, csapattársaik nagyrészt odavesztek. Hány bizonyosságra van szükségünk, hogy igazán megerősödjön a hitünk? Tényleg szükségünk van ekkora leckére? Vagy inkább e nélkül is elkezdjük elhinni, hogy bizony nem vagyunk egyedül, még a legnehezebb pillanatokban sem. Sőt! Amikor a leginkább kilátástalannak tűnik a helyzet, amikor a legmélyebben van az ember, akkor vannak körülöttünk a legtöbben az égi lények, mert minden erejükkel azon vannak, hogy segítsenek rajtunk. Nekünk nincs más dolgunk, mint kinyitni a szívünket, kérni, majd befogadni a segítséget!
Jakson Follmann:
A pillanatnak élek, a mának. A holnap Istené.
Alan Ruschel:
Hajszoljátok az álmaitokat, ha valamit szeretnétek tenni, tegyétek meg. Éljetek teljes életet! Nem tudjátok, mit hoz a holnap.
Neto:
Megtanultam értékelni az élet apró örömeit. Meg kellett volna halnom aznap, kimondtam az utolsó szavaimat. Kaptam fentről egy második esélyt, és mindent meg fogok tenni, hogy ezt megháláljam...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.